Rész, Fejezet
1 1, 2 | akkor fekszik le, mikor a többiek kelnek, s akkor kel, mikor
2 1, 2 | kelnek, s akkor kel, mikor a többiek feküsznek. Egyébiránt elméletben
3 1, 2 | most is akkor kél, mikor a többiek feküsznek, és szolid elméletben.
4 1, 11 | legott utolérték õket a többiek. Sótony bosszankodva harapdosta
5 1, 11 | lássa, hogy nézik - de a többiek bizony kinyitották.~- Ártatlan
6 1, 12 | elõ egyszerre, kivált a többiek közül egy köpcös fiú.~-
7 1, 12 | vágtatott a pókos fehér lován, a többiek hahotája közt.~Ugyanaz az
8 1, 13 | mindennap itt lát bennünket.~- A többiek már évek óta ide járnak.~-
9 1, 13 | volt a különös, hogyha a többiek, jó kedvük szottyanván,
10 1, 14 | az egész teremben, de a többiek se csodálkoztak.~Csak a
11 1, 15 | a prímás és Gregorio), a többiek pedig alulról forgatták
12 1, 16 | megvehetik öt huszasával.~A többiek nem is bánták valami nagyon,
13 1, 17 | Eljöttem, grófnõ, hogy míg a többiek a vadakat gyilkolják, én
14 1, 18 | amely helyén volna.~Pedig a többiek miatt ugyan beszélhetett,
15 1, 21 | engedelmesen kullogott elõre. A többiek is idébb jöttek, egyik-másik
16 1, 23 | orgonaszót nem hallotta, sem a többiek éneklését, hol elöl járt,
17 1, 23 | képzeli azt. Milyen boldogok a többiek, hogy hallják! Az arcokról,
18 1, 23 | bajuszán.~- Meghaltak a többiek, tekintetes uram… Csak mi
19 1, 23 | mihaszna, hadd irigyeljék a többiek), Folkusházy Vilma valamit
20 1, 23 | hangja most is kicseng a többiek közül, akár a lázsiás talléré
21 1, 26 | mire vidáman mosolyogtak a többiek, és rám néztek nagykíváncsian,
22 1, 27 | ötödszörre már megtanulták a többiek is, különösen a cimbalmosnak
23 1, 27 | kezével, legott kivált a többiek közül és elõre szaladt.~
24 1, 32 | harmadízi rokon, mint a többiek. Ez a Szoltsányi, névszerint
25 1, 32 | se rossz, ha meglátják a többiek, hogy kezdõdik a leszerelés.
26 1, 33 | csak egyikünk veheti meg, a többiek legfölebb az árát verhetnék
27 1, 34 | asztmájáról is elfeledkezett. A többiek, akikhez odacsatlakozott
28 1, 34 | másképp nem lehetett, a többiek vállán körösztül. Mintha
29 1, 34 | koporsóból kelt volna ki. A többiek is úgy járnak-kelnek a farács
30 II, 2 | halálfejû lovasság... utánok a többiek... Nézzétek õket! Ugye meglátszik,
31 II, 11 | gondolkozik az akkor, mikor a többiek nem gondolkoznak semmirõl.~
32 II, 11 | harapott ajkaiba s elvegyült a többiek közé; Sárika pedig leült
33 II, 11 | nyomban utána a mérnök, a többiek még folytatták a whistet.~
34 II, 13 | lázadásnak; lakoljanak a többiek, és te, vakmerõ pannon,
35 II, 15 | muzsikaszó miatt nem hallhatták a többiek.~- Hát tábornok úr mit búsul?~-
36 II, 17 | félelmemet: ugyanazon módon a többiek is.~Seregeknek ura, mi fog
37 II, 36 | emelkedett ki magasan a többiek fölött, hanem erényei, szorgalma,
38 II, 38 | úgy fogsz örökölni, mint a többiek. S ha a kisasszony nem fér
39 II, 44 | barátom, egy pohárral, ti többiek pedig ott künn, fogjatok
40 II, 85 | parasztsorban állott, mint a többiek: az esze vitte föl hivatalra.~
41 II, 85 | aranyban vájkál is.~ ~A TÖBBIEK~1879~is mind mind olyan
42 II, 104| Próbálják is utánozni a többiek azt az utolérhetetlen szánalomra
43 II, 104| gazember«! hiszen ezek a többiek mind csak kontárok. A Máriás
44 II, 120| valamennyit, azon hitben, hogy a többiek mind ott vannak, (mert mindenki
45 II, 120| mely a földszinten volt, (a többiek mind az emeleten valának)
46 II, 134| Helyes! - zúgtak rá a többiek. - El kell fogatni.~- Én
47 III, 1 | rejtve. - Ön jobb, mint a többiek, ön szebb, mint a többiek,
48 III, 1 | többiek, ön szebb, mint a többiek, ön jobban illik hozzám,
49 III, 1 | jobban illik hozzám, mint a többiek. Szeressen hát engem, igen
50 III, 1 | teszi meg magát úrnak a többiek fölé. No, de nem nagy baj
51 III, 2 | magadat, Gélyi János!~A többiek is nevettek. No ‘iszen,
52 III, 2 | felesége van. Mondták a többiek.~- Esküszöm, csak téged
53 III, 11 | igazgató szemeit kikerülte, a többiek pedig azt hitték, hogy oda
54 III, 62 | s a markát dörzsöli. A többiek pedig õrajta mosolyognak,
55 III, 86 | kit irigykedve néznek a többiek. A kis arcukra felhõ ül
56 III, 87 | kitörültem elpirulva, nehogy a többiek észrevegyék.~A szolgabíró,
57 III, 87 | sokkal kisebb, egyszerre a többiek felébe tesz a principális
58 III, 92 | kapott külön szobát. Mi többiek pedig kettesével-hármasával
59 III, 96 | Ránéztek csodálkozva a többiek. Azt hitték, megbolondult.
60 III, 102| nézegetni a nagy romlást, míg a többiek a felborult szekeret rángatják
61 III, 106| nagy gondolkodó, hogy a többiek is lőnek, és semmi esetre
62 III, 115| történt. S reggel, mikor a többiek keltek a megyeháznál, már
63 III, 128| kérdém tompán.~- Kik?~- A többiek!~- Meghaltak.~- A szolgálók
64 III, 144| kérem… Mindjárt jönnek a többiek is.~- Hüm - felelte a városi
65 IV, 33 | színhelyén, miután már a többiek elpárologtak volna, ott
66 IV, 48 | amit a nehezekre feleltek a többiek, de bánom is én a költõi
67 IV, 73 | a többieknek.~Igaz ni: a többiek! Õket is be kellene mutatnom.
68 IV, 77 | suttogta félhangon, hogy a többiek ne hallják.~- Mi légyen
69 IV, 85 | Mindjárt itt lesznek a többiek is - mondá Hatvani kézdörzsölgetve.~-
70 IV, 92 | Kapalovics. - Folytassuk! Látod a többiek még csak ma kezdenek a kórházba
71 IV, 96 | lassankint összegyülekeztek a többiek is.~A fõbíró ekkor ünnepélyes
72 IV, 107| Elkergetem én azokat egymagam.~A többiek nagy szemeket meresztettek
73 IV, 107| maga és a csausz számára, a többiek hadd nézzék a kivégeztetést
74 IV, 113| Galambóc elestérõl és a többiek haláláról.~Galambócról és
75 IV, 142| hogy keljek fel, mint a többiek. Csak a lova sörényét simogatva
76 IV, 142| vígy minket a kísértetbe!~A többiek kõvé meredtek. Maga pedig
77 IV, 146| obulusokat a kocsisnak.~- Hát a többiek? - szólt az bámész szemeket
78 IV, 151| gyomorhurutja van, szinte látja a többiek arcán: »Úgy kell torkos,
79 IV, 152| az emberre, mint azok a többiek, amiket a király csináltat.~
|