Rész, Fejezet
1 1, 1 | kezdett az idõ, mikor a két vendég átlépte a Molnárék küszöbét.~
2 1, 4 | estét, szép húgom, kell-e vendég?~- Hozta isten, - köszönt
3 1, 4 | bólintgatott fejével, míg a vendég futólagos pillantást vetett
4 1, 4 | õ maga sem hallja, nem a vendég, kinek különben sem lesz
5 1, 9 | hess te… nem kell most a vendég - és megfenyegette piciny
6 1, 9 | senki. Nem lehetne az kedves vendég! Mert hiszen a legkedvesebb
7 1, 9 | Mert hiszen a legkedvesebb vendég, aki azt a szép rózsás leányfõt
8 1, 10 | mikor valami nagyon kedves vendég érkezik a házhoz.~Ezalatt
9 1, 12 | feltûnést keltett az új vendég, aki úgy rontott be, mintha
10 1, 12 | Enni akarok - lihegte a vendég.~- Azt hittem, neki akar
11 1, 13 | maga elveiben, s ha sok vendég jött estefelé, hogy nagyon
12 1, 13 | gyûrûkkel, azonfelül jó vendég, mert Jahodovska alig gyõzte
13 1, 13 | amennyibe neki kerültek. A vendég mindenütt gyönyörûség Magyarországon,
14 1, 14 | megvolt, s Péter gyakori vendég kezdett lenni a háznál.
15 1, 18 | perdülök egyet. Ilyen két vendég! Az is csak a molyvánkai
16 1, 18 | Megfizethetetlen perszóna, született vendég. Abba fogadott a Szurinával
17 1, 18 | kanálnyit.~- Ej, ej, ön rossz vendég - fenyegette meg Erzsike.~-
18 1, 19 | meggyógyult két nap alatt a szép vendég - s a gazdára nem ragadt
19 1, 23 | köhögött egy verset.~Ha vendég volt a háznál s megdicsért
20 1, 24 | jegenyefák periferiájába vendég, amely esetben bekiáltja
21 1, 24 | ráírta a nevet és az illetõ vendég születési évszámát, az öregúr
22 1, 25 | és városokból volt néhány vendég. A képviselõház, mely meg
23 1, 29 | megkopogtatta az ajtót.~- Vendég van, Zsuzska.~Ezzel kettõt
24 1, 31 | hol öltek malacot, hol van vendég), s rárántják hirtelen a
25 1, 32 | szakácsnénak, hogy még egy vendég lesz.~- Én a báró Krapotka
26 1, 33 | kéménye most is füstöl, vendég is van elég. Körülüli a
27 1, 33 | ahol nem ült ilyen. Ha a vendég meg akarta határozni, hogy
28 1, 33 | Filit?~Rossz arcokat vágni a vendég elõtt, csípõs célzásokkal
29 1, 34 | Hogy-hogy? - kérdezte a vendég kíváncsian.~- Hát csizmát
30 II, 1 | szeme, és kedves arcának vendég halványsága.~...Hanem János
31 II, 3 | a legszívesebben látott vendég. Az arisztokrácia csakúgy
32 II, 3 | pajtása, ki mindennapos vendég a háznál?~Az ilyen fölfedezés
33 II, 5 | szokva e mûvelethez.~A két vendég leheveredett a pince elõtti
34 II, 17 | Mire aztán felfelelt a vendég: »de nagy gazember volt,
35 II, 25 | arcát.~De azon az arcon csak vendég volt a mosoly. Bánatfelhõ
36 II, 25 | jókor...~Mikor a váratlan vendég, a dicsõség, nagy robajjal
37 II, 38 | elszédíté az öreg bárót. A vendég tiszteletére elhalasztá
38 II, 38 | lenni, ki lehetett a tegnapi vendég. Egész testében remegett:
39 II, 43 | Mindjárt dél lesz. A sok vendég, kikkel ma tömve van a tanterem,
40 II, 43 | az állattanból. A magas vendég többször tett önmaga kérdéseket
41 II, 74 | akkor egy elõkelõ angol vendég, aki arról a két idevágó
42 II, 86 | nem mer adni a jó nevelésû vendég. Hát még mikor az ezüsttel
43 II, 99 | Edith halavány arcán ritka vendég jelent meg: pír.~- Oh, uram,
44 II, 110| magát most s mindennapos vendég lett a háznál. S e »diadalát«
45 II, 127| németre?~Mari arcán ritka vendég jelent meg: a pír.~- Oh,
46 II, 133| elölülõ a többi közönséges vendég között.~Egyszer azonban,
47 II, 136| egyetlen família lenne, akihez vendég szállt, minden egyes tag
48 III, 1 | Így aztán szívesen látott vendég. Ma Anika dalolja. Erdõ
49 III, 1 | Anika! Azt hinné az ember, vendég van a háznál.~- Amint van
50 III, 1 | egyrészt, mert nem Záhony a vendég, másrészt bosszantotta,
51 III, 1 | mint a brezinai bacsánál.~A vendég mosolygott.~- Bárcsak mindennap
52 III, 1 | megkendezte.~Hej, ne volna csak vendég!~- Nemhogy eljön, hanem
53 III, 1 | és hozzátehetném: ura.~A vendég nevetett.~- Ha te vagy a
54 III, 2 | pozdorját, amint illik érdemes vendég elõtt.~- Kerüljünk beljebb,
55 III, 63 | perszóna naponként - ha csak vendég nincs, mert akkor ad libitum
56 III, 63 | sohasem fogyott ki belõlük a vendég. Ha pedig már éppenséggel
57 III, 63 | tudakozódik. No, van már vendég, hála istennek!~Anzelmus
58 III, 78 | eljövendõ vala a két kitûnõ vendég.~Amerre mentek, az öreg
59 III, 81 | hogy a gödölyét oda tegye a vendég mellé, a pokróc egyik csücskére.~
60 III, 81 | a kezeiket ijedtökben. A vendég nem volt sehol. Csak a csizmái
61 III, 99 | össze van kölcsönözve.~Ha vendég jön a házhoz, még dús az
62 IV, 11 | örömmel.~Faluról érkezett apró vendég! Mintha magával hozta volna
63 IV, 27 | vagyok.~- Miféle én?~- Én, a vendég.~- Miféle vendég?~- Mindjárt
64 IV, 27 | Én, a vendég.~- Miféle vendég?~- Mindjárt megmagyarázom,
65 IV, 27 | bocsánatot. Nem tudhattam, hogy vendég van a háznál.~- Nem tesz
66 IV, 32 | nemes homlokát, melyen ritka vendég a felhõ, mert leginkább
67 IV, 73 | nagyevő~Nem mindennapos vendég az asztalnál, csak ritkán
68 IV, 85 | a legkorábban érkezõ két vendég benyitott.~- Teringettét
69 IV, 85 | gúnyos mosolygással az egyik vendég, gondolom, a városi levéltárnok.~-
70 IV, 85 | honnan, honnan nem, minden vendég háta mögött ott termett
71 IV, 101| kis rántottát - szólt a vendég.~- Rántottát? - kiáltott
72 IV, 101| szegényt, igazi úr volt.~A vendég szomorúan sóhajtott, gondolkodva
73 IV, 111| Semmi ellenkezés. Nálam a vendég az elsõ.~Kupiczky barátunkban
74 IV, 127| mikor rákopogtatott a vendég egy kivaló személyében. (
75 IV, 127| bírt szuszogni gazda és vendég.~A zsíros ételre bor is
76 IV, 127| de a mente ott maradt. A vendég az ablakon át jól megfigyelhette
77 IV, 127| barátságot ittak aztán, és a vendég meghítta a gazdáját, látogassa
78 IV, 152| sör áll, hanem hogy azt a vendég állva fogja meginni, mert
|