Rész, Fejezet
1 1, 4 | megbiztatván a sivalkodót, hogy mentem kiakasztja a puttonyt a
2 1, 8 | Ködös délután volt. Korán mentem haza az »Arany Oroszlány«-
3 1, 9 | Másnap reggel a kastélyba mentem, hogy személyesen kibékülhessek
4 1, 9 | társalogtam át.~Délben a grófhoz mentem. Már megjött s a tornácon
5 1, 11 | fájdalom, már csak azért mentem a tûzhöz, hogy hivatalosan
6 1, 13 | Mikor tegnapelõtt a bányához mentem Gyurival, egy bányamunkás
7 1, 18 | Mikor reggel a bányába mentem,~A pipámat otthon felejtettem.~
8 1, 23 | a patak vígan. (Százszor mentem én már erre, de sohasem
9 1, 23 | a regényekben is.)~Csak mentem, mentem utána, mint a vak
10 1, 23 | regényekben is.)~Csak mentem, mentem utána, mint a vak légy,
11 1, 23 | a nagy fölindulás után. Mentem szótlanul, lehorgasztott
12 1, 23 | De nem elég-e ennyi is?~Mentem tehát utánok, Piroska bizony
13 1, 24 | eligazítván mindnyájunkat.~Én mentem elõl a bokrétás bottal.~
14 1, 26 | várt ránk. Én is örömmel mentem, megkívánta a lelkem, hogy
15 1, 26 | egyszer… még egyszer.~Sietve mentem végig a Varga utcán, ahol
16 1, 27 | jegenyefához?~- Csak úgy arra mentem.~- Véletlenül?~- Véletlenül.~-
17 II, 4 | kimaradását, a szállására mentem tudakozódni. Éppen most
18 II, 7 | istenem, én istenem! Minek mentem, minek távoztam el mellõle?
19 II, 9 | Innen egyenest Baden-Badenbe mentem, ott aztán nyertem a te
20 II, 17 | azzal vigasztalta, hogy: »mentem én már rosszabb idõben is
21 II, 21 | csak úgy, mindennapi módon mentem volna kéregetni, elkergettek
22 II, 24 | mentéje szárnyát -, messze mentem: vallá be önkéntelenül hangosan
23 II, 34 | utánam járt. S ha az utcára mentem is, nagy bajjal hajthattam
24 II, 34 | hanem nem volt az. Annyira mentem, hogy az állat veszteségét
25 II, 57 | mikor a Hyde-park mellett mentem, tudtam tökéletesen tudtam.
26 II, 65 | volna, ha a Bernadotte úrhoz mentem volna nõül. Most legalább
27 II, 70 | hullámzó tömeggel.~Utánok mentem illõ távolságban, midõn
28 II, 71 | leányoké általában?~Falura mentem lakni, a csöndes magány
29 II, 71 | kereste. Hiába kereste.~Mentem, siettem ki, mintha ûztek
30 II, 80 | volt a kislajblizsebemben, mentem meggyulladt.~- Szegény Muki!~-
31 II, 82 | estefelé, midõn hozzájuk mentem.~- Majd beszélek én vele.
32 II, 87 | Nemrég éppen ahogy Makóra mentem, találkoztam nehány onnan
33 II, 87 | magam is körülbelül azért mentem Makóra, hogy ott Szegeden
34 II, 89 | s némi részben a mesét.~Mentem haza. S vártam újra még
35 II, 99 | az õ hangját hallottam, mentem le Kark apóhoz s illetve
36 II, 107| félszegsége.~Egyszer Budapestre mentem a bátyámmal, hogy ott töltsük
37 II, 112| kísértésnek, a hiúságnak? Minek is mentem ki a parkba? Õrült voltam,
38 II, 112| engedni fog szelíden. Minek is mentem ki? Hisz úgyse szerettem...
39 II, 113| Szentillésy-lány létemre nem is mentem volna hozzá másképp. Igen,
40 II, 123| magam pedig dolgom után mentem. Szegény kicsikék, nem tudom,
41 II, 127| hangját hallottam, azért mentem le Bodner atyushoz, azaz
42 II, 130| csomagolva.~Személyesen ugyan nem mentem a menyasszonyomat meglátogatni;
43 III, 13 | számára s olyan érzelmekkel mentem tovább egészen felvidámítva,
44 III, 14 | voltam magam is, de tönkre mentem, nõm megcsalt, elszökött
45 III, 28 | egy-egy rövid szót mert nem mentem ám ki az udvarra, hanem
46 III, 34 | veszíthetek semmit, hogy nem mentem el. A leány szerelme már
47 III, 37 | átellenben a százháznál. Utána mentem a gyereknek, de nem sokáig
48 III, 40 | elpirulni.~Hát a kegyelmes úrral mentem; a tömött budai indóházból
49 III, 50 | õket újra a cserjésen túl s mentem utánuk, amerre vittek.~Egyszer
50 III, 67 | ott hallgatom meg.~De nem mentem el, hanem másnap a szokott
51 III, 83 | nénit, aznap, mikor elõször mentem el Rimaszombatba a latin
52 III, 83 | azt mondta: »Hogy mért nem mentem férjhez, húgomasszony? Mert
53 III, 85 | Hát ebbõl ilyen szépen mentem ki.~Hanem, mint tudod, a
54 III, 124| Másnap megint a »Fiume«-ba mentem reggelizni, ami nagyon természetes,
55 III, 124| Hiszen tudhatja, hogy reggel mentem innen haza.~- Tessék besétálni
56 III, 127| tudatának édes gerjedelmével mentem át késõbb a Horváth kerten
57 III, 128| ami termett?~Minél tovább mentem, mindig rémletesebb lett
58 IV, 1 | s csendesen, szótlanul mentem mellette, majdnem félénken,
59 IV, 1 | vártam, mily szívdobogva mentem a kastélyba ama pénteken
60 IV, 1 | az, hüm? Nos, nos?~- Erre mentem - hebegém roppant zavarban -,
61 IV, 8 | jutott valami.~Én akkor mentem el elsõéves jogásznak. Szentül
62 IV, 37 | szeretném. Hisz akkor nem mentem volna az úrért, mert nincs
63 IV, 41 | jöttem, mint idegen, s úgy mentem el tõlük másnap a fogatjukon,
64 IV, 56 | az ajtót, s elcsüggedve mentem keresztül a hosszú törvényszéki
65 IV, 61 | éhes arcommal. Ahova csak mentem eddig, s ahol rám néztek,
66 IV, 69 | Az a valami!~Akármerre mentem, mihelyt a szájamat felnyitottam,
67 IV, 83 | papirosra, s én a kápolnába mentem a lajstrommal, hol a barátnak
68 IV, 84 | Amint a derenyei erdőben mentem mélázgatva, egyszerre egy
69 IV, 92 | de egyetlen egyszer sem mentem el, mert az orvosom óva
70 IV, 120| nem pillantva, egyenesen mentem a gyalogúton, a faleveleket
71 IV, 121| végeztével nevelõsködni mentem vidékre egy ügyvéd családhoz.
72 IV, 128| s mikor aztán Selmecre mentem, nagyon el voltam keseredve,
73 IV, 152| tollat és a másik szobába mentem hallgatózni, hátha az én
74 IV, 152| háziasszonynak.~De már késõn mentem. Barcsóné becsapta volt
75 IV, 152| lelkemet, tiszteltetem.~Alig mentem ötven-hatvan lépést, midõn
76 IV, 152| merítek a melledbe!«~Csak mentem, mentem az utcákon, mint
77 IV, 152| melledbe!«~Csak mentem, mentem az utcákon, mint az õrült,
78 IV, 152| egész éjjel, csak reggel mentem haza megmosakodni.~Anna
|