Rész, Fejezet
1 1, 2 | nyolc forint.~Sásdy Feri leült az egy forintra becsült
2 1, 3 | Marci elröhögte magát s leült a padolatra, ott aztán keresztülrakta
3 1, 4 | átkozott kólika - hebegé és leült egy székre a kályha mellé,
4 1, 8 | a biliárdozókat, azután leült Csipék-Bike Ferenc uram
5 1, 8 | fölkelt, a tükörbe nézett, meg leült, aztán a padlót döfködte
6 1, 10 | helyrerángatta a bekecsét, s leült egy falócára, majd csak
7 1, 11 | Nem - felelte kurtán és leült Apolka mellé egy gerendára. -
8 1, 12 | vánszorogni a fáradtságtól. Leült egy kõre egy alacsony ház
9 1, 12 | Hallgatlak - szólt Rákóczi, s leült egy zsöllyébe.~*~Veres László
10 1, 13 | üres szék volt, Jahodovska leült egy pillanatra s karját
11 1, 13 | a szénpajták háta mögé, leült a fák alá s rágyújtván egy
12 1, 13 | hasonló betûkkel.~Druzsba leült s az ifjú báró ezt diktálta:~- »
13 1, 13 | kínálkozott. Druzsba úr leült az egyikre, elbódult fejét
14 1, 13 | mire még szebb lett és leült Druzsba úr mellé.~- Hanem
15 1, 15 | ügyetlen lábacskáival.~Gyakran leült egy-egy sziklamélyedésbe
16 1, 18 | kedves volt így.~Marjánszky leült egy fatönkre, mely szék
17 1, 18 | nevekre. Nos, elég-e?~Mihály leült egy székre, mintha nem bírná
18 1, 19 | inháber engedelmeskedett, leült vele szemben, állta az izzó
19 1, 20 | menyecske beadta a derekát.~Leült és jó kedvvel evett meg
20 1, 20 | a testemhez ne nyúlj.~S leült nagy bátortalanul, ügyetlenül,
21 1, 26 | pesztonka. Míg a tanár ebédelt, leült a sások közé, megvárta az
22 1, 27 | kezébõl a cipõket, aztán leült a gyepre és keresztbe tette
23 1, 28 | holmiját az asztalunkra és leült.~- Oly nehéz egyedül lenni -
24 1, 29 | magával vive a guzsalyát is. Leült a losonci famíliánál, hol
25 1, 31 | foltokat a testén, aztán leült és receptet írt.~- Óránkint
26 1, 32 | Hát gratulálok.~Mire leült s õ is írásban adta ki,
27 1, 34 | szolgáló elõadása szerint leült az asztalhoz és levelet
28 1, 35 | szorgalmatosan feljárt a kaszinóba, leült nap-nap után az öreg Vágrányi
29 1, 35 | majd megtanulom.~S ezzel leült Wraditzné mellé a másik
30 II, 2 | csóválták, a nemzetõr pedig leült szokott helyére az olvasó-asztal
31 II, 3 | jóízû kacajjal fogadott, s leült az ágy szélére elalélt neje
32 II, 7 | szobája ajtaját belülrõl, leült az ágy szélére virrasztani
33 II, 11 | többiek közé; Sárika pedig leült a zongorához, valami bolondos
34 II, 34 | csak elaludt: csendesen leült mellé, hogy fel ne ébressze,
35 II, 51 | helyet foglal. Oh, oh!~Lamiel leült, s Mr. Danner állva maradt.~-
36 II, 113| vagy már igazán megakadva.~Leült és a következõ választ írta:~»
37 III, 1 | vált. Kiment az ajtóba, leült a küszöbre s megtömvén pipáját,
38 III, 1 | neked valamit!~Aztán megint leült s mintha egyéb dolga se
39 III, 2 | megtömte, rágyújtott és leült a földre - az alvók mellé.~
40 III, 2 | rétjéhez ért Szücs Pali, leült egyet pihenni a határkõre.
41 III, 2 | hát akkor itt várlak meg.~Leült egy kõre az udvaron, hallgatta,
42 III, 8 | a Ment-féle sörházba és leült egy asztalhoz. Egy krigli
43 III, 8 | a gyomra alkotva.~Mikor leült és végignézett az elhízott,
44 III, 15 | súgtak-búgtak, míg aztán Laci leült az asztalhoz és levelet
45 III, 39 | amit a király megkíván!…~Leült a partra egy bokor mellé,
46 III, 40 | a mondókáját s nyugodtan leült s olyan fájdalmas arccal
47 III, 45 | Suska leugrott. Csakugyan leült a szekér hátulsó fele.~-
48 III, 50 | röpül, nézze… most meg már leült a jegenyére.~Fölvettem egy
49 III, 53 | georgina-rózsáit.~Kossuth leült az íróasztalához s mentegetõzõ,
50 III, 54 | le, kedves barátom!~Jani leült, de csak az egyik csücskére
51 III, 57 | izzadtságcsöppek gyöngyöztek.~Leült egy székre fáradtan, összetörve,
52 III, 57 | fáradtan, összetörve, s amint leült, a vér nyargalni kezdett
53 III, 63 | Dehogy okoskodott, dehogy… leült és kiadta Franke Johannának
54 III, 65 | bántotta az az átkozott kólika. Leült a partra és sírt, zokogott
55 III, 93 | betolakodott magába a Házba, s leült az elnöki szék mennyezetére,
56 III, 97 | s szánalmas önmegadással leült a karosszékbe az ablakhoz,
57 III, 100| hogy csak zúzmara, s amint leült, olvadni kezdett róla, s
58 III, 100| Nem is köszönt, amikor leült. Haragosan eltaszigálta
59 III, 102| megadom a hadiköltséget hozzá.~Leült mellém egy karosszékre,
60 III, 102| folytatni kell«; s nyomban leült sürgönyt fogalmazni Pálly
61 III, 110| letette a pohárszékre.~Újra leült közénk, egypárszor vizet
62 III, 114| tompán, szomorúan.~Pista leült és a földre szegezte szemeit.
63 III, 116| odajuthatott, ahol aztán leült a legtetején, s búsan nézte
64 III, 118| meg tüstént a lemondását.~Leült sóhajtva egy székbe, s reszketõ
65 III, 137| és váratlanul hirtelen - leült.~- Mi a baj? - ugráltak
66 III, 140| grófné! Milyen gyász megint…~Leült, mély szomorúság sötétíté
67 III, 148| a falut, kétségtelen.~S leült megírni a jelentést a vármegyéhez,
68 IV, 10 | váll-lapickái közé behúzva, leült, ujjait megnyálazta, s lapozni
69 IV, 26 | verbum regium.~Rédeky Pál leült az asztalához, mikor az
70 IV, 49 | elõtt a nótámat!~S ezzel leült a zongorához, s pajkos jókedvében
71 IV, 69 | nem beszélt; ha mozgott, leült vagy felállt.~No iszen volt
72 IV, 81 | Ocskoványi. - Ha megengedi?…~S leült melléje a székre.~- Hogy
73 IV, 100| Lehetetlen. Kit vett el?~Az öreg leült, kifújta magát elõbb, aztán
74 IV, 137| Afféle honvéd-lovak.~Leült az asztalhoz, nagy fejét
75 IV, 142| a vármegye börtönébõl s leült megpihenni Kálnán túl a
76 IV, 146| hittem, hogy az aradi.~Ezzel leült nyugodtan az íróasztalához,
77 IV, 148| maguk közt). A diák makacsul leült a kis hordóra.~- Van még
78 IV, 152| ezzel benyitott a »Biká«-ba, leült egy hófehér terítékû asztalhoz
|