Rész, Fejezet
1 1, 2 | jól oldalba lökte:~- Hej, sógor, melyik szobában van a kisasszony?
2 1, 3 | édes komámuram, kedves sógor uram« stb.~Kisvártatva elértek
3 1, 4 | egész vidéki kurtanemesség! Sógor, keresztkoma, hetedízigleni
4 1, 8 | van az egész felsõváros, sógor, keresztkoma, minden hetedízigleni
5 1, 12 | uralkodó volt.~- Régen volt az, sógor - jegyzé meg Béldi -, ha
6 1, 14 | gazember!~- Bolond kend, sógor, - mondja a másik üldözõ -
7 1, 14 | gyilkos! Adja csak ide, sógor, azt a kötelet!~- Gyilkos!
8 1, 25 | ujját.~- Szaperlott, az új sógor. Szaperlott. (Az ujjával
9 1, 25 | szemtelenség.~A harmadik sógor, egy rõthajú fonnyadt alak,
10 1, 25 | kutya ugrált a hasán, a sógor pedig csiklandozta a kutya
11 1, 25 | lázongó érzéseit.~A báró sógor, egy megrögzött fecsegõ,
12 1, 25 | igaz, hogy keserûen. A báró sógor pedig kacagott, úgyhogy
13 1, 31 | nem ösmer.~- Nini, Kupolyi sógor! Hát maga mit húzódik úgy
14 1, 31 | Próbálja meg a szerencséjét, sógor.~Kupolyi szeme felcsillant.
15 1, 33 | mondjátok meg neki? Rédeky sógor, maga elég okos ember, beszéljen
16 1, 34 | Mikor a portéka romlik, sógor úr, túl kell rajta adni.
17 1, 35 | szarvast sajnálom, kedves sógor.~- Hogy-hogy? - csodálkozott
18 II, 5 | kóstolónak egy kvaterka... igyék, sógor uram... tessék, öcsémuram!~-
19 II, 5 | eszem a vérit öcsém, meg sógor... úgy történt biz a...
20 II, 5 | Hát csak elvállalta, sógor úr? - kérdezé Pilászi.~Ezékiel
21 II, 5 | kastélyt senki.~- Hja, édes sógor uram! Egy embernek esze
22 II, 5 | mond.~- Csak attól félek, sógor uram, hogy az ügyvédök,
23 II, 5 | agyonüssön - szóval. Hová gondolt sógor úr?~Aztán reszketeg járású
24 II, 5 | békében pihenni, Pilászi sógor pedig szeretne felállni,
25 II, 5 | ember agyvelejében.~Pilászi sógor, elhatározásához híven,
26 II, 5 | ott volna.~- Ugye kedves sógor úr? Én voltam az elsõ eminens,
27 II, 5 | Mit hátulról? Hallgassuk a sógor uramat. Ahon van ni. Õ is
28 II, 5 | isten szerelmeért?~Pilászi sógor azt mondta nagy bölcsességgel,
29 II, 5 | kvártélyából kiszólítsa.~- Hej, sógor úr! Ébredjen, az ebadta!
30 II, 5 | almáriomba.~- Jó reggelt, sógor úr! - kiáltott fölülrõl
31 II, 5 | itt látja.~- Mi bizony a sógor urat kerestük. Rosszabbat
32 II, 95 | mind a kettõnek, mert Göréb sógor meg abban a járatban van,
33 II, 95 | magammal viszlek.~Göréb sógor közbeszólt:~- Aszondom én,
34 II, 95 | közbeszólt:~- Aszondom én, sógor, hogy hallja kend, sógor,
35 II, 95 | sógor, hogy hallja kend, sógor, jól gondolja meg kend azt
36 II, 95 | gondolja meg kend azt a dolgot, sógor, mert nem tréfadolog ám
37 II, 95 | egy gyerek Aszondom én, sógor.~De mondhatott volna Göréb
38 II, 95 | De mondhatott volna Göréb sógor akármit, azért a vén Botos
39 II, 95 | is meglátogatni, és Göréb sógor pedig már olyan szögedi
40 II, 95 | keresni, dacára, hogy Göréb sógor váltig bizonyította, hogy
41 II, 95 | elrontják. A világért sem, Göréb sógor. Gubó legyek, ha itt hagyom,
42 II, 107| mint Zsiga. Igenis a Zsiga sógor, aki huszonkét esztendõ
43 III, 40 | Svájcban.~A SZÓRAKOZOTT SÓGOR~Egyszer például jogász koromban
44 III, 49 | is virradt, ugye Muszur sógor?~A megszólított Muszur sógor
45 III, 49 | sógor?~A megszólított Muszur sógor sötéten bólintott a fejével.~-
46 III, 56 | viszonzásul.~- Hol jár erre, sógor? - szólítá meg végre, de
47 III, 56 | diákjaimat mérettem meg - mondá a sógor hetykén.~- Én tegnap fényképeztettem
48 III, 56 | gyulladozott sértõdve a sógor. - Három mázsa tíz font
49 III, 57 | A VESZETT SÓGOR~1883~Az emberek minden apró
50 III, 57 | gyanakodva, remegve nézett reá.~A sógor sebes léptekkel fel s alá
51 III, 57 | Futottam.~- Ülj le - szólt a sógor. Semmit sem vettem észre
52 III, 57 | szükség sokat teketóriáznom sógor - mondá azután rám emelve
53 III, 57 | szorosan.~- Ne bolondozz, sógor. Csak nem ment el az eszed?
54 III, 57 | apprehenzíve. - Ez már hiba, sógor, nagy hiba. Így már neked
55 III, 57 | szakadt föl a mellébõl.~- Te, sógor! Tégy meg nekem egy kis
56 III, 57 | nyöszörögve. - Hagyj élnem, sógor. Hiszen olyan szép az élet,
57 III, 57 | szobában.~- Lopd el onnan, sógor, az isten is meg fog áldani.
58 III, 57 | halálthozó szert.~Szegény sógor. Tehát csak addig él, amíg
59 III, 57 | veszett ember?~- Ne aludj még, sógor… ne aludj. Nincs valami
60 III, 65 | nevetett ránk.~- Szegény sógor! - motyogá (édesatyánk volt
61 III, 77 | csodálkozék a postamester sógor. - Ez nagy dolog! Persze
62 III, 102| egy másik.~- Bolond kend, sógor. Minek kedveznénk az agyagnak…~
63 III, 108| ellen hiába volt valaki sógor.~Az volt mondva, hogy a
64 III, 125| is az antiszemita, Ferkó sógor? - kérdezte a templombíró. -
65 III, 125| emlegetni.~- Hát az olyan ember sógor, aki a zsidóra dühösebb -
66 III, 129| hanem ígérje meg kend, sógor… már ti. kend, Perbet sógor,
67 III, 129| sógor… már ti. kend, Perbet sógor, hogy vigyáz az úrra, mint
68 IV, 15 | Ez aztán az indzsellér, sógor!«~Ekkor sarkonfordult a
69 IV, 26 | István. - Ló van abban, sógor, azt mondom én még most
70 IV, 26 | sietett megnyugtatni:~- A sógor mindjárt itt lesz. Már kiment
71 IV, 26 | adta a magyarázatokat:~- A sógor nem jött el. Megkésett!~
72 IV, 45 | vet rá!« »El ne pocsékold, sógor!« inték más oldalról. Különösen
73 IV, 117| mindjárt kitûzi a zászlónkat. A sógor ravasz, tudja miben van
74 IV, 132| borotválni.~- Ne búsuljon, sógor - biztatja az alsóvárosi
75 IV, 141| kellemetlen kötelességévé válik. Sógor és unokaöcs egymásra hagyogatják:~-
76 IV, 152| Bizony pedig, hallja sógor, maga is gyászba borulhat.
77 IV, 152| nehézkes eszû lenni, kedves sógor uram. Hát kitõl kaptam volna?
|