Rész, Fejezet
1 1, 1 | õneki nem szabad szeretni senkit, neki röpködni kell, mint
2 1, 1 | Nem szabad annak szeretni senkit!~Hanem mikor aztán elkövetkezett
3 1, 1 | betyárnak nem szabad szeretni senkit.~Visszafordul, szemére húzza
4 1, 3 | hallja kend Marci! A sóhajtás senkit sem gazdagított meg, hallja
5 1, 9 | böcsülettel odább ment.~Senkit nem ölt meg őkeme.~Dicsertössék
6 1, 9 | vakjaikat. Õ maga sem szeretett senkit, jót senkivel sem tett,
7 1, 9 | volt valakire féltékeny?~- Senkit sem szerettem kívüle.~-
8 1, 9 | kolera böcsülettel odább ment~Senkit sem ölt meg őkeme,~Dicsértössék
9 1, 9 | és a hangok, nem látott senkit és nem hallott semmit, a
10 1, 10 | kolera~Becsülettel odább ment~Senkit sem ölt meg őkeme~Dicsértössék
11 1, 11 | sõt éppen ellenkezõleg.~- Senkit sem kell már kihallgatni?~-
12 1, 12 | kurjongatásokba csap át. Nem akartak senkit elfogni, csak a fejedelem
13 1, 12 | szemeim gyöngék kissé.~- Senkit se látok. Egy csepp porfelleg
14 1, 12 | habozva.~- Nem vittem én senkit. Itt valami tévedés van.
15 1, 13 | szelíd állat, ki nem bánt senkit. Mindössze három embert
16 1, 13 | körülnézett, nem látott senkit.~- Mi volt ez? - hebegte
17 1, 14 | emberek? Én nem bántottam senkit. Én csak pihenni tértem
18 1, 14 | ölök meg a hõseim közül senkit. Az mind élve marad, ameddig
19 1, 17 | isten ellen nincs jogom senkit küldeni. Hanem eredj, fiam
20 1, 23 | lehetek a nagyapa szemében.~- Senkit, nagyapa.~Roppant ijedtség
21 1, 27 | gyerek és mennyi széna! De senkit sem hallottál még panaszkodni: »
22 1, 31 | tudja?~- Nem ismerek olyat senkit. Hanem valami jutott eszembe.
23 1, 34 | kiadta a rendeletet, hogy senkit se bocsássak be.~- Tessék
24 II, 1 | is elegen: hanem a leány senkit sem szeretett, csak a Lóczi
25 II, 1 | ismerik itt, hát õ sem ismer senkit; könyörögni pedig nem fog,
26 II, 1 | adakozásból nem lehet kizárni senkit, az utolsó koldusnak is
27 II, 4 | valaki segédem lenni, miután senkit sem ösmerek itt.~A meglepetés
28 II, 5 | a tök leveleivel: mert õ senkit sem lát - azt hiszi -, õt
29 II, 5 | sem, ahol nem fog perelni senkit, s õt sem fogja perelni
30 II, 26 | Nem, sohasem bántok többé senkit sem szóval, sem tettel.
31 II, 28 | te mecseted alacsonysága senkit sem gátol abban, hogy buzgón
32 II, 32 | egy fõherceg is --makacsul senkit sem akar kezével megajándékozni;
33 II, 33 | személyválogatás nélkül senkit se bocsásson be hozzá.~Nemsokára
34 II, 35 | van. Tanú sohasem látott senkit a kapun bemenni évek óta,
35 II, 40 | A virsligyáros ugyanis senkit sem nevezett ki örököséül
36 II, 55 | kik mind bizonyítják, hogy senkit sem láttak arra futni, -
37 II, 56 | bizonyára meg nem védenek senkit. Azt hittük, hogy a sajtó
38 II, 58 | senki sem tudja, talán senkit sem érdekel...~Évek jönnek
39 II, 66 | tudná merre, hova menjen.~Senkit sem ösmert annyira a faluban,
40 II, 66 | Én nem bántottam soha senkit, bizonyosan rólam megfeledkeztek.~-
41 II, 67 | S a »többi ember« alatt senkit sem értek annyira, mint
42 II, 87 | is én.~- Nem bánt az ott senkit?~- Nem, gyermekem. Gyenge
43 II, 99 | mindenrõl. A gondolat nem bánt senkit, az egy semmi, amitõl nem
44 II, 101| erősebb.~Nem vertem meg vele senkit, és nem volt vele semmi
45 II, 112| nem megy sehova, nem fogad senkit. Egyik napja olyan, mint
46 II, 117| velem. Nem látok én itt senkit.~- Látszik, Sir, hogy ön
47 II, 117| azonnal ünneplõ ruháimat. Senkit sem fogadok ma. Látogatást
48 II, 123| arra nem vehetünk fel többé senkit.~Az öreg kétségbeesetten
49 II, 124| emiatt, vagy nem büntet meg senkit.~- No, aztán?~- Ha senkit
50 II, 124| senkit.~- No, aztán?~- Ha senkit sem büntet, akkor hiábavaló
51 II, 127| mindenrõl. A gondolat nem bánt senkit, az egy semmi, amitõl nem
52 II, 130| várakozik... de nem láttam senkit.~A vonat megállt; két utas
53 II, 134| már ebben a vármegyében senkit és semmit? Hát ki parancsol
54 III, 1 | könnyeit.~- Hogy kit szeretek? Senkit, Miklós! Senkit, senkit…~
55 III, 1 | szeretek? Senkit, Miklós! Senkit, senkit…~A visszhang a »
56 III, 1 | Senkit, Miklós! Senkit, senkit…~A visszhang a »Szitnya«
57 III, 1 | hegyérõl kétszer visszamondta: »Senkit…«~Miklós nem ereszté el,
58 III, 1 | áll õkelme. Meg nem bánt senkit, õt se bántsa meg senki.
59 III, 1 | része aláfordítja a kékeset.~Senkit sem lát, semmit sem hall.~
60 III, 1 | érzi át. Nem szeretett soha senkit. Leányarcnak nem volt rá
61 III, 2 | nem szeretett az a világon senkit, semmit, azon a bundán kívül.~
62 III, 2 | csak téged szeretlek… soha senkit még így. Elviszlek… olyan
63 III, 83 | sohasem nézett a szemébe, senkit sem szeretett, s õt sem
64 III, 83 | környék, mi lehet az oka? Hát senkit sem szeret? Egy csöpp szív
65 III, 93 | hivatalba, ha ott nem talált senkit, benyitott az irodába, s
66 III, 102| sohasem engedett belenézni senkit.~Megírta az ágyhoz szegzett
67 III, 127| alássan - mert én se bántok senkit.~- Kié ez a szép bokréta?~-
68 III, 140| azon évi termést.~Amikor senkit sem szid, akkor bizonyosan
69 IV, 31 | eresszen élve ezen az ajtón senkit, érti-e kend?~- Persze,
70 IV, 73 | nincs, nem szeret a világon senkit és semmit, csak a tarokkot
71 IV, 97 | maradt állhatatosan, hogy senkit sem látott. Hát most már
72 IV, 101| járt sehova, nem ismert senkit. Õhozzá sem jártak. Csak
73 IV, 115| jöttek-mentek, de csak nem küldtem senkit az Árokháti Lõrinc küldte
74 IV, 132| eddigi orvosdoktor ezután már senkit se gyógyíthat, õ maga minden
75 IV, 135| Hát már nem ölnek itt meg senkit? Aludttej foly az ereitekben?
76 IV, 136| mely rúgott, kapált és senkit sem hagyott fölülni a hátára.~
77 IV, 138| körbe és nem találtam ott senkit (még Urbanovszky se mutatkozván
|