Rész, Fejezet
1 1, 2 | A legnagyobb leányom, Eszter! - szólt Gelbstein, s erõszakolt
2 1, 2 | két szekrényt.~- Nyisd ki, Eszter! - szólt Gelbstein.~Nem
3 1, 2 | ruházatát.~Gelbstein és Eszter hálás tekintete jutalmazta
4 1, 2 | harmóniátlan sivalkodásába; Eszter összekulcsolta keblén apró
5 1, 2 | maga után vágva az ajtót.~Eszter utána rohant s a füstös,
6 1, 2 | öltött, aztán megcsipkedte Eszter halavány arcát, miközben
7 1, 2 | sírása.~Nemsokára megjelent Eszter a korcsmaajtóban, szomorú
8 1, 2 | eseményeket. Hogy jutott ide Eszter?~- Hüm! Jó éjszakát kívánok
9 1, 2 | Kikérem magamnak, esküdt úr!~Eszter görcsös zokogása közt alig
10 1, 2 | a díványra hevenyészett Eszter számára ágyat.~Eszter még
11 1, 2 | hevenyészett Eszter számára ágyat.~Eszter még mindig reszketett, mint
12 1, 2 | helyet, hol aludni fog.~Eszter mereven, némán állott meg
13 1, 2 | hallatszott a nappaliból Eszter lélegzetvétele s egy-egy
14 1, 2 | menyasszonyom épp a maga lánya: Eszter!~- Ah! az én leányom? -
15 1, 14 | mosolyogva, mély meghajlással. Eszter kezet nyújtott neki.~- Éppen
16 1, 14 | azt már a ma adja ide.~Eszter könnyedén jegyzé meg:~-
17 1, 14 | csendesen siklottak a csónakok.~Eszter azt mondta, õ is csónakázni
18 1, 14 | bordájú lélekvesztõre esett az Eszter választása. Abba ültek bele,
19 1, 14 | Abba ültek bele, Péter és Eszter.~Péter eleinte ügyetlenül
20 1, 14 | Jaj, félek, - sikongott Eszter.~- Ugyan mitõl félne?~-
21 1, 14 | ügyetlen csacsi! - pattant föl Eszter hangosan, mikor a csónak
22 1, 14 | látták a tópartról, hogy Eszter karjaival a Péter nyakát
23 1, 14 | bácsi. Ments ki, kérlek, Eszter elõtt elmaradásomért.~Pedig
24 1, 14 | kötekedett vele dévajkodva Eszter. - Ne tegyek még egy kis
25 1, 14 | cukrot a kávéjába?~- Kérem…~Eszter kivett egy cukorkockát az
26 1, 14 | beleharapott, mint egy állat. Eszter fölszisszent. A Péter foga
27 1, 14 | borult arccal. - Imádom.~Eszter ijedten kapta föl a csengettyût
28 1, 14 | egy bûnös, s várta amint Eszter azt fogja mondani fölháborodva: »
29 1, 14 | lépcsõkön ezt az urat!«~Eszter habozott, kapkodott egy
30 1, 14 | gyanús »környülállásokat«. Eszter szeme szikrát hány, arca
31 1, 14 | összetörve. Hátha még az Eszter hirtelen hátradugott karját
32 1, 14 | megerõsítette az is, hogy Eszter kifutott a szobából, egy
33 1, 14 | Egy ebédet már adtál az Eszter kedveért, hogy énvelem kibékülhessen.
34 1, 14 | öltözve?~- Kicsoda?~- Hát az Eszter.~Dani bátyánk jelentõségteljesen
35 1, 14 | folyton Korláthyn kalandozott. Eszter eltûnt az éjjel, ez a száraz
36 1, 14 | évig tartott a dolog.~Az Eszter hozománya nagyon megolvadt
37 1, 14 | Dániel számadatai közt. Eszter nevelése sokba került, roppant
38 1, 14 | tanakodás után kisütötték, hogy Eszter megalázza magát, elmegy
39 1, 14 | levélre nem jött válasz. Eszter helyzete egyre kétségbeejtõbbé
40 1, 14 | kérdé fölingerült érzékkel.~Eszter makrancosan vont vállat:~-
41 1, 14 | lehetne vinni az elválást.~Eszter a fejét csóválta.~- Nem
42 1, 14 | Félek, kisasszonykám.~Eszter elbiggyesztette ajkait.~-
43 1, 14 | innen! - türelmetlenkedett Eszter. - Minden áron pénz kell.
44 1, 14 | bácsikám - szólt élénken Eszter, - hisz az én Péterem is
45 1, 14 | János a pénzt a bankból, s Eszter még az este útra kelt Hamburgba.
46 1, 14 | vár-e otthon egy levél rád?~Eszter nemsokára azon volt, hogy
47 1, 14 | akiknek van?« S hogy ím az Eszter kecses alakját visszaadják
48 1, 14 | az anyaföld mosolygása.~Eszter tehát virágárus-leány lett.
49 1, 14 | barátom! - mondá kísérõjének.~Eszter csak most vette észre az
50 1, 14 | önkénytelenül lehanyatlott.~- Eszter! Igazán! Te volnál?~De csakhamar
51 1, 14 | a karodon? - pattant fel Eszter, s most már bátran, kihívó
52 1, 14 | rád akadtam, - erõsködött Eszter, s harciasan a csípõjére
53 1, 14 | szálloda aranyrácsos kapuja.~Eszter majdnem egy óráig várt Péterre,
54 1, 14 | Örökre! - tette hozzá Eszter.~- Holnaptól kezdve igenis.
55 1, 14 | virág a többi virágokkal?~Eszter aztán el is mondott õszintén
56 1, 14 | sikerrel? - kérdé csípõsen Eszter. - Hogy szolgál drága egészsége?~-
57 1, 14 | Péter zavartan, szemben az Eszter véghetetlenül gúnyos hangjával.~-
58 1, 14 | kis gyertyavéget talált Eszter, de gyújtó se volt hozzá. -
59 1, 14 | jössz holnap? - sóhajtá Eszter.~- Délben vagy még hamarább -
60 1, 14 | Pont délben itt leszek.~Eszter elkísérte a lépcsõkön egy
61 1, 14 | egy rendõr.~- Ön Korláthy Eszter Budapestrõl?~Eszter elnémulva
62 1, 14 | Korláthy Eszter Budapestrõl?~Eszter elnémulva mereszté rá elhomályosult
63 III, 2 | cselédnek, de a szegény Eszter?… Oly kicsike, vézna; aztán
64 III, 2 | rajta valami.~De már az Eszter jussa, az csakugyan nem
65 III, 2 | is a húga mellett. Aztán Eszter arca is sokkal szebb, kevesebb
66 III, 2 | játszott. A két évvel idõsebb Eszter az asztalon könyökölt és
67 III, 54 | a kovácsnak a lánya, az Eszter. Pedig hát senkinek se ígérte
68 III, 54 | Lupcsek zavartan -, hogy Eszter nem jöhetne ide akkoráig.~-
69 III, 54 | ide akkoráig.~- Micsoda Eszter?~- Hát az Eszter, a kovácsunk
70 III, 54 | Micsoda Eszter?~- Hát az Eszter, a kovácsunk leánya, akit
71 III, 54 | behunyni szemeit; eléje jött Eszter szomorú ábrázattal, kisírt
72 III, 54 | történetet - hanem a kis Eszter elhitte az utolsó szóig.~
73 IV, 45 | kalászszín hajú leányzója, Eszter körül legyeskedett (a bõjt
74 IV, 45 | kiáltá e percben a kalászhajú Eszter.~Mindenki fölnézett, s látni
75 IV, 45 | Kásztony Endre a sikítozó Eszter elé állt.~- Csak az én holttestemen
76 IV, 128| élõfákba az erdõben. Izsépy Eszter volt elsõ szerelmem, s mikor
77 IV, 128| voltaképpen még mindig Izsépy Eszter.~- No persze, persze…~-
|