Rész, Fejezet
1 1, 2 | jól cselekszem. Szegény atyám, ha tudná, hogy eljöttem,
2 1, 3 | királykisasszony vagyok: az atyám átkozott meg, mert rejtett
3 1, 4 | megjelent a küszöbön.~- Atyám! - kiáltá a valódi fájdalom
4 1, 4 | azt! Nem néma az én apám! Atyám, atyám: nézz rám, szólj
5 1, 4 | néma az én apám! Atyám, atyám: nézz rám, szólj hozzám!
6 1, 4 | reszketõ, de szilárd hangon. - Atyám akarata szent elõttem; ha
7 1, 8 | megjelent a küszöbön.~- Atyám! - kiáltá a valódi fájdalom
8 1, 8 | azt! Nem néma az én apám. Atyám, atyám! nézz rám, szólj
9 1, 8 | néma az én apám. Atyám, atyám! nézz rám, szólj hozzám!
10 1, 12 | fogom elfelejteni, valamint atyám sem, ki hálásan lesz lekötelezve
11 1, 12 | Jó lesz?~- Igen, igen, atyám vissza fogja fizetni, de
12 1, 13 | mérnök várt rá és Kutorai.~- Atyám a bányába ment, de rám bízta,
13 1, 15 | elõtt, így szólott:~- Szent atyám! Mátyás király üdvözletét
14 1, 15 | valahol, kegyelmed, szent atyám, talán tudja is: hol, hogy
15 1, 15 | Ugyan mit kérne, szent atyám?~- Kérném magamnak a Tokaj
16 1, 23 | maradtunk a Bimbóval.~Szegény atyám nagyon le volt verve, vakarta
17 1, 23 | mellõl.~- Uccu, tisztelendõ atyám, magának úgyis pihent lába
18 1, 23 | gazembert, aki becsapta.~Atyám arcára mély barázdákat vontak
19 1, 32 | lehet. Sohase mernék az atyám szeme elé kerülni.~- No
20 1, 34 | önkéntelenül térdre esett elõtte.~- Atyám, édes atyám, ne tegye azt
21 1, 34 | esett elõtte.~- Atyám, édes atyám, ne tegye azt velem!~- Vagy
22 1, 34 | aggodalmasan kérdezte:~- És még mi, atyám?~Apró elharapta a mondatot.~-
23 II, 5 | tompán Attila. - Szegény atyám! Mi lesz most árva gyermekedbõl?
24 II, 12 | csak elbánnánk vele, ugye atyám? - mond egy deli ifjú, kérdőleg
25 II, 12 | Árpád nem szokott félni, atyám! - mond büszkén az ifjú.~
26 II, 13 | hogyan tehetném fellázadni atyám és uralkodóm ellen? hogyan
27 II, 13 | megszorítá a vezér kezét.~»Atyám! - mond csengõ hangján az
28 II, 25 | nekem ismerõseim? Mikor atyám évek elõtt úgyszólván a
29 II, 32 | hasonlóvá teszi.~- Igen, atyám, én egy alhadnagyot szeretek.~
30 II, 33 | nagyanyja is ugyanannak. Az atyám pedig a fiának sógora, mert
31 II, 33 | viszonzá a lord -, de atyám igen.~ ~45. A BESZÉLÕ ÉS
32 II, 34 | Nina anyja.~- Anyám van, atyám már régen elhalt.~- Hát
33 II, 34 | rokonai már elhaltak, az atyám részéről valók igen, igen
34 II, 36 | szemeibõl könnyek peregtek.~- Atyám, ön sír? - mondá fojtott
35 II, 36 | láttok.~- Semmi egyebet, atyám? - kérdé Harry.~Az öreg
36 II, 36 | Harry. - De beszélje el, atyám, hogyan történhetett mindez?~
37 II, 36 | pénztárnokot csak nyomoztatja, atyám.~- Megtettem minden lépést,
38 II, 36 | volnátok!~- Ne búsuljon, atyám! Igaz, hogy kényelemben
39 II, 36 | gyermeki szeretetben.~- Hogyan, atyám, a pénztárnok pisze volt?
40 II, 38 | azt átszelõ kék erek.~- Atyám - sziszegé s szemei vadul
41 II, 54 | cseresznyék vannak rajta. Oh, atyám, szakíts belõlük. Ha adsz
42 II, 54 | támadt.~Megbosszulom magam atyám haláláért. Megölöm...~De
43 II, 99 | eszerint gazdag, Sir?~- Atyám nagykereskedõ volt: szépen
44 II, 114| olvasáshoz.~- Kedves fiam! - írja atyám. - Te sok szomorúságot okozol
45 II, 117| fogják egymást szeretni.~- Atyám nagyon gazdag - mondá a
46 II, 119| királyi kertben.~- Oh, édes atyám! éppen azért kell elmennem,
47 II, 127| eszerint gazdag, ugye?~- Atyám nagybirtokos volt: szépen
48 III, 1 | csomót valamivel. Hehehe!~- Atyám! - szólt Krisztina, apja
49 III, 1 | Miklós! Még mindig várom! Atyám hajthatatlan, de a dolgon
50 III, 2 | falkába a Palyus sírjához.~Atyám remegve csapta be az ablakot,
51 III, 4 | falkában a Palyus sírjához.~Atyám remegve csapta be az ablakot,
52 III, 37 | Egy forintot!~- Szent atyám! Hisz az nagyon sok. Hátha
53 III, 38 | is kérte a húgom kezét. Atyám lehetõleg rezervált választ
54 III, 38 | Az »igen« van benne, mint atyám írta.~Elhatároztam, hogy
55 III, 52 | Meglehet, fõtisztelendõ atyám - de én még sose láttam
56 III, 53 | ezeken. Láttam… láttam õt! Atyám vagy anyám, vagy nem tudom
57 III, 63 | lenne?~- Nagy bajom van, atyám! Nem tudom, emlékszel-e
58 III, 63 | benned van bizodalmam, jó atyám.~A derék Anzelmus hallani
59 III, 63 | bizonyítvány kell most tõled, atyám!~Anzelmus kidüllesztette
60 III, 66 | cselekszel, mit ígérsz! Atyám hajthatatlan, azt meg nem
61 III, 66 | püspöknek. - Olvasd, szent atyám!~A püspök megpillantván
62 IV, 7 | komoly szavam.~- Hallgatlak, atyám.~- Ha én a szemem behunyom,
63 IV, 7 | parázs világít.~- Csillapodj, atyám, - a jóslat nem fog beteljesedni,
64 IV, 27 | Marcsának kereszteltette atyám, talán azért is maradt ilyen
65 IV, 32 | Ugye megvéd az Isten, szent atyám?~- Megvéd, gyermekem, és
66 IV, 32 | urát.~- Köszönöm, szent atyám.~- Találkoztam künn az erdõben
67 IV, 32 | Pedig nincs más bûne, szent atyám, mint az, hogy én szeretem.
68 IV, 32 | Isten ellen.~- Oh, szent atyám, hát minek adott nekem csinos
69 IV, 32 | Félek hazamenni, szent atyám, valami szerencsétlenség
70 IV, 83 | boldog lehet, az bizonyos.~Atyám takácsmester volt. A takácsoknak,
71 IV, 83 | kézszorongatások között kért meg atyám, hogy vegyen a pártfogásába.~
72 IV, 98 | kezdtek a komposszesszornál. Atyám is játszott, mégpedig nagyban.
73 IV, 98 | még tizenhatezer forint!~Atyám a zsebéhez nyúlt.~- Megadom -
74 IV, 98 | fölfüggesztették a játszmát.~Atyám rohant a takarékpénztárba,
75 IV, 98 | Hoztál-e pénzt? - kérdik mohón.~Atyám kivette feleletül a revolverét,
76 IV, 101| szemem elõl… Megátkozlak!~- Atyám! - kiáltá Gyuri elhalványodva. -
77 IV, 108| Belépett a lelkész.~- Mi újság, atyám, azon a vidéken? - kérdé
|