Rész, Fejezet
1 1, 4 | óra elmúlt, - szólt Kalap tompán - menjünk!~A menyecske kipirult
2 1, 8 | óra elmúlt, - szólt Bike tompán - menjünk!~A menyecske kipirult
3 1, 9 | alabárdosok léptei kongnak tompán, egyhangúlag a hideg márványkövezeten.~
4 1, 9 | széles kerekei dübörögve tompán gördültek végig a köves
5 1, 9 | meg lábammal; azt felelte tompán: »öld meg!«~Hallgass! ordíték
6 1, 9 | meg - rikkantott fel végre tompán. - Nem! Nem!~Kléner úr szánakozva
7 1, 9 | alabárdosok léptei kongnak tompán, egyhangúlag a hideg márványkövezeten.~
8 1, 11 | Találtak valamit? - kérdé tõlük tompán, majdnem félénken, mihelyt
9 1, 12 | történt?~- Mi? - kérdé Laci tompán.~- Mikor a hadjárat megindult,
10 1, 13 | elfordította a fejét és halkan, tompán mondá:~- Csak hagyjon engem,
11 1, 14 | hangon.~- Az - mondá Altorjay tompán.~- Hogyne volna kérem, öreg
12 1, 17 | elmondván a szokásos eskümintát.~Tompán, ünnepélyesen kongtak-bongtak
13 1, 17 | csak a patakok zuhogtak tompán, keresztül-kasul szelve
14 1, 18 | rosszul érzi magát - szólt tompán, szomorúan, hogy szinte
15 1, 18 | amiatt - szólt lankadtan, tompán, valóságos fahangon - …de
16 1, 18 | akkor volt - felelé halkan, tompán, szép fejét elfordítva.~-
17 1, 18 | ki.~- Nem elég! - mondá tompán és a sétabotjával izgatottan
18 1, 19 | behunyta szemeit. A sárkány tompán csettent, a gróf célzott,
19 1, 20 | úgy felelt, kelletlenül, tompán, miközben lassankint kiszedegette
20 1, 20 | itt - mondá remegõ hangon, tompán.~Erzsike fölemelte a szép
21 1, 21 | meg:~- Nem kell - hörögte tompán. - Nemesember volt az apám,
22 1, 23 | Palika, maga az? - mondá tompán, síri hangon. - Hogy került
23 1, 27 | Méltóságos uram - hörgé tompán -, ez nem volt az alkuban.~-
24 1, 28 | kiejteni.~Nikoláj kérdé tompán:~- Hát mit hoztál?~- Semmi
25 1, 29 | Nincs már, nincs - felelte tompán.~- Hiszen én voltam az,
26 1, 34 | meddig maradnék ott? - kérdé tompán, miközben a könnyei elõtörtek.~-
27 1, 34 | ugrott - mondá Apró uram tompán. - Fogjatok, kérlek, csáklyákat,
28 II, 1 | emelte azt fel a földrõl s tompán dörmögte:~- Nem tesz semmit.~
29 II, 5 | Gyilkosság! - kiáltott föl tompán Attila. - Szegény atyám!
30 II, 7 | torony óráján e percben tompán kongott el a két negyed
31 II, 15 | megütött kapu valami különös, tompán kongó hangot adott; mint
32 II, 26 | irtóztató, velõt hasító hang, tompán dübörgi: »látlak, gyilkos!«~
33 II, 69 | fekete fejét és így szólott tompán:~- A szabadságot.~Még most
34 II, 70 | ismeri tán? - szólt halkan tompán.~- Szomszédom, illetõleg
35 II, 80 | írásához kezdtem.~Sziszegve tompán kérdém:~- Mi baja volt szegénynek?~
36 II, 113| Asszony! - szólott Gábor úr tompán és ridegen - ha még egy
37 II, 123| uraim! - kiálta ugyanolyan tompán az elõbbi -, itt vagyok
38 II, 134| jó õsi vas, s csörgését tompán követi az adminisztrátor
39 III, 1 | sem epedek önért - szólt tompán, kimérten -, de nem fogom
40 III, 1 | öklét.~- Igazán? - hörgé tompán.~- Mellém ült a pitvar-küszöbre
41 III, 1 | mondta hát el akkor - hörgé tompán -, cselekedett volna anélkül…~-
42 III, 1 | utána, összecsapó habok tompán, vadul hörgik, hogy egy
43 III, 2 | Nem én! - viszonzá Istók tompán. - Amit az Isten ujja összetört,
44 III, 14 | Gáspár?~- Semmit - mondá tompán. - Minden forrásom bedugult.~
45 III, 42 | Vigye el ezt - szólt tompán, Anikóra mutatva.~Bodzai
46 III, 64 | Semmit, semmit! - hörgé tompán, amint ott feküdt hanyatt
47 III, 65 | bolonddá? - lihegte Gábor bácsi tompán. - Minek ûz csúfot az emberbõl?
48 III, 66 | királynál is? - lihegé Maróth tompán és türelmetlenül, idegesen
49 III, 66 | Akarok - szólt Dercs tompán és odanyújtotta a kezét,
50 III, 70 | már! - szólt megvetõleg, tompán. - Tekintetes uram pedig
51 III, 75 | szándékozol tenni? - kérdém tompán.~- Megsürgönyözöm neki…
52 III, 114| sírva…~- Üljön le - mondá tompán, szomorúan.~Pista leült
53 III, 115| elpirult.~- Várnagy - szólt tompán. - Eressze õket szabadon.
54 III, 116| keresztül.~- Gyerekek - szólt tompán s elvörösödött. - Ez a mi
55 III, 128| És hová lettek? - kérdém tompán.~- Kik?~- A többiek!~- Meghaltak.~-
56 III, 130| Hogy hívnak? - kérdém tompán.~- Vrana Mihály, szolgálatjára -
57 III, 148| van, menjünk! - hörögte tompán.~A pandúrok felültek, a
58 III, 148| önmagával tépelõdve, azután tompán mondá:~- Nos, tehát üzenjétek
59 III, 148| parancsol velem? - kérdé tompán.~- Mentegetõzni jöttem -
60 IV, 1 | gúnyosan.~- Én… - feleltem tompán, rekedten. - Nem érek rá,
61 IV, 1 | Tudom is én! - feleltem tompán. - Oh, tudom is én? De nem,
62 IV, 15 | elkomorodott, s a hangja tompán kongott:~- Az õseimet? Nem!
63 IV, 37 | csekély.~- Mi mégis? - kérdé tompán.~- Egy ház Galábocson.~-
64 IV, 37 | elmentél.~- Tudtam - hörgé tompán. - Hiszen a varjú megmondta!~
65 IV, 45 | tódult a vér a sértõdéstõl, s tompán hörögte:~- Ki tudom venni,
66 IV, 52 | egyet…~- Nem, soha! - mondá tompán. - Eresszen, vagy tüzet
67 IV, 61 | kellemetlen dolog - vágtam közbe tompán, rekedten, érezve, hogy
68 IV, 73 | lehetne másképp?~- Nem - mondá tompán.~- Mennydörgettét, várjon
69 IV, 83 | szegény vagyok - hörögte tompán. - Enni nem tudok, csak
70 IV, 87 | innen.~Elsápadtam s halkan, tompán kérdém:~- Hova?~- Nem messzire.~
71 IV, 111| serint megösmérni? - kérdi tompán Pakas. - Hej ide, ide! Gyepre
72 IV, 120| orákulumra.~- Igen - szóltam tompán, nem tudva, mirõl van szó.~
73 IV, 121| fejét.~- Jó, jó… - szólt tompán. - Ha nem kergetnél is,
74 IV, 144| vetette.~- Meghalok - suttogta tompán.~- Itt vannak a kis gazdák,
75 IV, 146| borítékot. »Csodálatos« - mondta tompán s idenyújtotta a levelet.~
76 IV, 152| szórtak.~- Mit? - kérdém tompán.~- Egy kis ostobaság, de
|