Rész, Fejezet
1 1, 17| bedõlt-kidõlt ház, melyben a Piroska apja csõsz volt valamikor,
2 1, 17| fülemile-dal csattog ki.~De Piroska se rest, visszadalol nekik.~
3 1, 17| tallért, amit ígértek, s a Piroska lakodalmára a két legszebb
4 1, 23| szemeivel: a szarvas-növésû Gáll Piroska.~Hogy miért tetszett a legjobban?
5 1, 23| megházasodom, ez a Gáll Piroska lesz a feleségem, senki
6 1, 23| semmi csodálatos, ha Gáll Piroska bevárná, míg a diplomát
7 1, 23| én leszek huszonhatéves, Piroska pedig lesz harminckétéves,
8 1, 23| vendégek közt, még a szép Piroska is kacagott, de úgy kacagott -
9 1, 23| szereti mutogatni. Gáll Piroska az alabástromfogait csillogtatja,
10 1, 23| Egyszer csak elkezdett a Gáll Piroska szórakozott lenni s lopva
11 1, 23| neki tudni ellenállni a Piroska.~Hát csakugyan. No, végre
12 1, 23| voltak ezek festve, hanem a Piroska sima, fehér homloka alatt
13 1, 23| elkövetni.)~- Az a leánykája, a Piroska.~- Csinos leány - mondám
14 1, 23| akasztott ember lánya lenne a Piroska.~- Hozzájuk megy a nagyapa? -
15 1, 23| kor bûneit akarja behozni.~Piroska is ott lépdelt anyja után,
16 1, 23| megmagyarázhatlan ösztön súgta, hogy a Piroska utolsó pillantása azt jelenté: »
17 1, 23| halandója, uram, azt üzeni Donna Piroska…«~(Ej, bolond, vagyok! Hiszen
18 1, 23| dinnyéket nézték, addig a Piroska elódalgott tõlük az indaborított
19 1, 23| termettem a dinnye virágjánál.~Piroska visszapillantott a kert
20 1, 23| Nem bánom.~Némelykor Piroska hozzásimult, ahogy leány
21 1, 23| megnyílt a szobaajtó, s Piroska dugta ki a szép fejecskéjét.~-
22 1, 23| derék ember, Brünnbõl.~Piroska csinos pukedlit vágott ki -
23 1, 23| arcát.~- Vezesd el a fiút, Piroska, mutogasd meg neki a kertet.~
24 1, 23| elfogultság nehezült ránk. Piroska igyekezett természetes lenni
25 1, 23| át hamar!~- Eresszen el, Piroska néni, mert megharapom -
26 1, 23| csak nem eresztette azt Piroska, míg a libák mind át nem
27 1, 23| feszélyezve, míg végre Piroska megállt egy barackfánál,
28 1, 23| hogy a levél neki szól.~Piroska összeráncolta a homlokát
29 1, 23| térdepelni a kavicsos útra, de Piroska észrevette, megfenyegetett
30 1, 23| visszaveszem a hadnagytól.~Piroska megütõdött:~- No, csak az
31 1, 23| egy szót sem… Soha, soha, Piroska.~Piroska vidáman ágaskodott
32 1, 23| sem… Soha, soha, Piroska.~Piroska vidáman ágaskodott föl most
33 1, 23| hogy Ádám mindent tudjon, Piroska pedig azért, hogy én semmit
34 1, 23| volt stb.~Szerettem volna a Piroska õseirõl tudni valamit, kérdeztem
35 1, 23| krizsnóci temetõben, persze Piroska mellett, poraink összevegyülnek,
36 1, 23| visszaidéztem a kerti jelenetbõl Piroska viselkedését, minden szavát
37 1, 23| Gállék elõtt, Gállné és Piroska már útban voltak a templom
38 1, 23| mindjárt ráösmertem. Ez csak a Piroska lehet. Járása, rengése,
39 1, 23| nem merek csatlakozni, de Piroska, ha õ is úgy szeret, mint
40 1, 23| is?~Mentem tehát utánok, Piroska bizony nem fordult vissza,
41 1, 23| míg csakugyan észrevette Piroska, hogy valamit hurcol, s
42 1, 23| valamirõl; a kis diófánál Piroska hirtelen balra csapott,
43 1, 23| Ráérnél visszafelé is.~De a Piroska nem tágított, keresztülgázolt
44 1, 23| merre vagy.~De bánta is Piroska a zsörtölõdést, odafutott
45 1, 23| beszélgetése, a rémület Piroska arcán, mikor múlt vasárnap
46 1, 23| hátrahõkölve a meglepetéstõl.~Gáll Piroska ült ott a pázsiton, tömérdek
47 1, 23| átértettem a helyzetet. Piroska a hadnagyot várja, itt szoktak
48 1, 23| mama! Az utat kérdezgetem.~Piroska hálásan, szinte meghatva
49 1, 23| gesztenyesátorban miképp cseveg Piroska a hadnaggyal, és mindebbõl
50 1, 23| Hiszen az igaz, és ha a Piroska húgom szereti, hát minden
51 1, 23| fizetendõ kamatokat. Úgyhogy a Piroska kelengyéjét voltaképpen
52 1, 23| Talán már híre ment a Gáll Piroska mai kihirdetésének és azt
53 1, 23| zörgéssel, kígyózó sziszegéssel.~Piroska jött a mamájával, neki nyílott
54 1, 23| házastársul nemes hilibi Gáll Piroska hajadont stb.~Mire ismét
55 1, 23| nagyapám szomorúan. - Ezt a Piroska levele okozta.~- Szegény
56 III, 8 | megházasodott, nõül vevén Piroska kisasszonyt, a nevezett
57 III, 25| az a két lúd sem az övé; Piroska lánya örökölte nagynénjétõl,
58 III, 25| Magamagától halandó, azt mondom.~Piroska ijedten nézett fel ilyenkor
59 III, 25| nagy ritkaság!~- Ejnye, te Piroska - szólt a nyalka ispán -,
60 III, 25| igézve.~- Gondoltam valamit, Piroska. Hallod-e? No, hát ide nézz,
61 III, 25| nemzetségem sem szolgált - felelte Piroska dacosan és az ajkaiba harapott.~-
62 III, 25| tetszel nekem… szeretlek, Piroska. Tetszel nekem ezekben a
63 III, 25| Hát nem tetszem neked, Piroska? Valld meg, hogy ki nem
64 III, 25| magát.~- Pedig, ha ösmernél, Piroska… ha kiösmernél… tudom, eljönnél
65 III, 25| a rózsabokorra szállhat.~Piroska csengõ kacajjal, menyecskéktõl
66 III, 25| elmenõben.~- Eltaláltad, Piroska! Éhes vagyok a csókodra.
67 III, 25| szomorúaknak látszottak, mint Piroska. Nem is tréfadolog ott ülni
68 III, 25| Elpityeredett erre a nagy gyanúra Piroska s zokogva menekült a kertbe,
69 III, 25| s telehintették ingyen a Piroska haját és ruháit halavány
70 III, 25| jövõmenõtõl tudakozódva, Piroska az alsó véget járta, ijedten
71 III, 25| mintha vinné a krispin alatt.~Piroska alig bírta kivárni. Azalatt
72 III, 25| Élnek-e? - kérdé mohón Piroska, eleibe szaladva.~- Az voltaképpen
73 III, 25| nem hozta el? - sürgeté Piroska a választ aggodalommal.~-
74 III, 25| kendõmet - vágott bele hirtelen Piroska. - Majd hazahozom én õket,
75 III, 25| átröpülve, oda bukdácsoltak a Piroska lábaihoz…~- Oh, ti kedvesek,
76 III, 25| tovább mentek elõre maguktól. Piroska visszanézett arra a fehér
|