Rész, Fejezet
1 1, 31| ezt meg« s nem vette meg.~Kupolyi vígan dörzsölgette a kezeit.~-
2 1, 31| volt a múlt század elején, Kupolyi Pál három falut adott zálogba
3 1, 31| amit elpocsékolt az egyik Kupolyi Pál, visszaszerezheti a
4 1, 31| visszaszerezheti a másik Kupolyi Pál, s ha asszonyért ment
5 1, 31| már nem ember többé, nem Kupolyi József ez már, csak az árnyéka.
6 1, 31| terem, amennyi kell. Maga Kupolyi csak mosolygott csöndesen,
7 1, 31| szaladjatok el hamar a Kupolyi bácsiért, hogy azonnal idejöjjön.~
8 1, 31| megindult most a deputáció a Kupolyi udvar felé; éppen jó pillanatban,
9 1, 31| kapja, az marja.~Megértvén Kupolyi az üzenetet, kezdte már
10 1, 31| Hát az az újság, hogy Kupolyi József uram fürdõre megy
11 1, 31| beszélj, ne beszélj - motyogta Kupolyi elképedve - Hát annyi termett
12 1, 31| trágyázva a földecskék - rebegte Kupolyi elérzékenyülten -, és õk
13 1, 31| érdeklõdött még. Most újra Kupolyi József lett, a régi, visszatért
14 1, 31| kérdés a mellette elmenõ Kupolyi. - Talán beteg vagy?~Az
15 1, 31| haldokló madáré. Szegény Kupolyi uramnak át kellett fogni
16 1, 31| vízért a »Rák«-ban - biztatta Kupolyi.~A beteg szemlátomást megkönnyebbült
17 1, 31| lélegzete volt izzó és gyors. Kupolyi részvéttel nézte a finom
18 1, 31| veszekedj, te tacskó - csitítá Kupolyi. (Pedig bizony már a tacskó
19 1, 31| elvesztette az eszméletét.~Kupolyi tûkön állt. Alig várta,
20 1, 31| Rák« udvarára hajtat be Kupolyi uram a két üres szekérrel,
21 1, 31| általános derültségbõl a Kupolyi uram türelmetlen, ideges
22 1, 31| csoportot. - Isten hozta, Kupolyi József uram, száz esztendeje
23 1, 31| Egy kis csukamájolajat, Kupolyi uram. Hát igenis egy szobát.
24 1, 31| Talán le akar pihenni, Kupolyi uram?~- Nem éppen magam -
25 1, 31| gépiesen - mindent elrendez, Kupolyi uram.~Ezzel perdült, mint
26 1, 31| hoztuk ezt föl, hogy mire Kupolyi a kék szobába lépegetve
27 1, 31| lenni egy doktornak - szólt Kupolyi uram, miközben õt is elfogta
28 1, 31| otthon a nagyasszonyka?~Kupolyi vállat vont.~- Hát én tudom?
29 1, 31| Egypár kérdést tett, de Kupolyi kevés fölvilágosítást tudott
30 1, 31| felelte a doktor kurtán.~Kupolyi kikísérte az ajtón.~- Mi
31 1, 31| maradok, amilyen igaz, hogy Kupolyi József a nevem - fogadkozott
32 1, 31| Aeskulap úr elsietett. Kupolyi most is kikísérte a folyosóra,
33 1, 31| hogy ím, haza nem jött Kupolyi uram, nem tudja, mire vélje.~-
34 1, 31| mert nem jó vége lesz.~Kupolyi a fejét vakarta.~- Hát persze,
35 1, 31| maga dolga után látott, Kupolyi elment az asztaloshoz és
36 1, 31| menjen! - nehezményezte Kupolyi. - Egy eleven kakas csak
37 1, 31| igaz. Belenyugodott hát Kupolyi és elment, de künn az utcán
38 1, 31| megalkudtak ötven krajcárban, s Kupolyi most már a parochiára sietett
39 1, 31| Simovics állítása szerint.~Kupolyi búcsúztató verseket jött
40 1, 31| büszkeséggel ejté ki.)~Mire Kupolyi elmesélte találkozását a
41 1, 31| aki õt eltemettetem, nemes Kupolyi József.~- Fölírtam: Kupolyi
42 1, 31| Kupolyi József.~- Fölírtam: Kupolyi József. Hát aztán?~- Aztán
43 1, 31| teendõjét is elvégezvén Kupolyi, a Fazekas-utcából egyenesen
44 1, 31| Gubó legyek (már t. i. Kupolyi uram legyen gubó), ha ez
45 1, 31| csizmáit nehezen emelgetvén, Kupolyi pedig nyomon követte, bujkálva
46 1, 31| befordult a Madách utcába, Kupolyi utána, onnan a Rikli szabó
47 1, 31| még ott van, onnan indul. Kupolyi is a Rákba tartott és megállt
48 1, 31| a szoba felé lépegetett, Kupolyi most hamar a kertnek került,
49 1, 31| reszketett, futkározott.~Kupolyi meg volt hatva, a szemeit
50 1, 31| lenni, és bizony eltört a Kupolyi uram mécsese is, mikor a
51 1, 31| hallhatták a kanári madarai):~Kupolyi Józsefné, Lehoczky Verona,~
52 1, 31| közben.) A koporsó után Kupolyi József uram ballagott meghatva,
53 1, 31| halkan, mibe kerülhetett Kupolyi uramnak ez az egész história.
54 1, 31| Akkor ez hát annyi, mintha a Kupolyi uram temetésén lettünk volna.~
55 1, 31| szekerét vasalják.~Maga Kupolyi is éppen ilyen gondolatokkal
56 1, 31| után) rá nem ösmer.~- Nini, Kupolyi sógor! Hát maga mit húzódik
57 1, 31| meg a szerencséjét, sógor.~Kupolyi szeme felcsillant. No, ez
58 1, 31| kerülök a szeme elé - hörögte Kupolyi tompa, reszketõ hangon,
59 1, 31| újságolták a nagy hírt: »Kupolyi uram hamar hazajött a fürdõbõl.«
60 1, 31| otthonvalók. Dehogy, - õ (Kupolyi) halt meg rájok nézve. Senki
61 1, 31| az illetõnek: »No, a vén Kupolyi már meg is érkezett a fürdõbõl.«
62 1, 31| én mire, olyan te vagy…~Kupolyi hallotta a zamatos mondatokat (
63 1, 31| elbújva ama haszontalan, préda Kupolyi, aki fél a felesége színe
64 1, 31| ültek egymás mellett sokáig, Kupolyi nem mert szólni, az asszony
65 1, 31| önmagadról, rólam és mindenrõl.~Kupolyi uram lesütötte a fejét,
66 1, 31| ki valahogy se, akkor már Kupolyi uramat megkülönböztetésül
67 1, 31| jóvoltából így lett megint víg a Kupolyi öreg porta. Mosolygott ott
68 1, 31| nem csoda, ha ennyit lát Kupolyi Pali, hogy többet is megkíván.
69 1, 31| kártyázott, a másik macska, Kupolyi Józsefné nénémasszony pedig
70 1, 31| árt az a tejnek? - vélte Kupolyi.~- De árt a légynek, mert
71 1, 31| hörögte kínosan, tehetetlenül Kupolyi.~S keserves sírásra fakadt,
72 1, 31| kakassal? - szólt közbe Kupolyi, a szemöldjeit fölhúzva,
73 1, 31| kérdi tõlem: én vagyok-e a Kupolyi Pál? Mondom: én vagyok.
74 1, 31| hogy volt öltözve? - kérdé Kupolyi lázban égõ szemekkel.~-
75 1, 31| Hallod, Vince? - szólt Kupolyi. - Azt mondja, eltûnt nyomtalanul…~
76 1, 31| ketyegett hangosan.~Öreg Kupolyi arca átszellemült. Kezét
|