Rész, Fejezet
1 1, 2 | gyertyát tettek arra az asztalra, amelyhez este leülni méltóztatott,
2 1, 2 | tehertõl menekülendõ, tollát az asztalra vágta.~Béla esküdt kapott
3 1, 2 | bankócsomót és visszadobta az asztalra.~- Jaj, kérem, sietek, isten
4 1, 3 | tartalmát az urak elé az asztalra.~A képviselõ és a doktor
5 1, 4 | kellem, mellyel a kancsót az asztalra tette, s mosolygó szemeivel
6 1, 9 | s olyat ütött öklével az asztalra, hogy annak összes tartalma
7 1, 11 | méltó ugrással a bírósági asztalra pattant.~- Hazudott az a
8 1, 12 | odacsapott tenyerével az asztalra. - El fogjuk dönteni, kinek
9 1, 12 | mondá Petki, és kiszórta az asztalra a zsebei tartalmát.~Veres
10 1, 12 | majd leborult sírva az asztalra az »Arany medvé«-ben -,
11 1, 13 | mint más - s kivágott az asztalra egy szép zöldhasú forintost.
12 1, 13 | napokig; az éneklõ kanonok az asztalra csap:~- Micsoda rettenetes
13 1, 13 | Võneki úr dühbe jön s az asztalra üt: Én nem szoktam hazudni,
14 1, 14 | nagy feje lehanyatlott az asztalra, s Péter egyesegyedül maradt
15 1, 16 | tették!~Iliána leborult az asztalra és hangosan zokogott. A
16 1, 17 | tallért leolvasván a zöld asztalra, azzal a töredelmes vallomással:~-
17 1, 17 | gyümölcsöt, pecsenyét az asztalra. Õ öntött a király poharába.~
18 1, 18 | szól Körmöczy úr és az asztalra csapott az öklével. - Szegény
19 1, 19 | templomnak s egy abroszt az asztalra: maga nyûtte, beáztatta,
20 1, 19 | vendégségeknél ilyen abrosz került az asztalra s az ilyen abroszra legalább
21 1, 20 | vacsorához. Két teríték jut az asztalra, mint mindig. A két tányér
22 1, 20 | püspököt, az söpri be az asztalra kiguberált összeget. Tóth
23 1, 20 | a tekintetében. Szeme az asztalra esett, ahol két személyre
24 1, 23 | Gáll letette a krétát az asztalra és följebb tolta homlokán
25 1, 23 | csapott most tenyerével az asztalra. Egy sereg ostoba légy azt
26 1, 23 | föl egy kis pogácsát az asztalra. De sebesen ám, te lusta
27 1, 24 | elérzékenyedett és sírva borult az asztalra.~- Nem szeretnék anya lenni -
28 1, 27 | arcodat.~Odakönyökölt az asztalra és Mimit nézte szomorúan,
29 1, 27 | izzó tûzben.~Egyszerre az asztalra ütött szilajan, betyárosan.
30 1, 27 | jöjjön az a nóta.~Feje az asztalra hanyatlott, mintha elszunnyadna,
31 1, 27 | odahelyezte melléje az asztalra. A két cipõtestvérke úgy
32 1, 28 | Szörnyûség!~Óriási tenyerével az asztalra vágott, hogy minden táncolt,
33 1, 32 | ordított fel Kobolinszky, az asztalra csapva. - Te láttad már
34 1, 34 | tenyerével nagyot csapott az asztalra, hogy tányérok, tálak mind
35 1, 34 | vénasszony. Leborult az asztalra és egyre csak azt kiáltozta: »
36 II, 5 | egy-kettõt, aztán letette az asztalra. Erõs volt neki a dohány,
37 II, 7 | nyugalommal letette csibukját az asztalra, egyet szippantott a tobákos
38 II, 9 | csak odadobta a levelet az asztalra.~Aladár odatekintett részegségtõl
39 II, 17 | olyan alakban csapott az asztalra, mint mikor »dreimal« ellen »
40 II, 17 | pedig borúsan sötétlett az asztalra támasztott könyökén.~Szavaimra
41 II, 35 | legkisebb gyorsaság nélkül az asztalra helyezé.~A matróz arca lángvörös
42 II, 59 | fogadta szavát.~- Tegye oda az asztalra. Ön egy hálátlan, semmirekellõ
43 II, 75 | Kvart úr, a pénz kilökve az asztalra. - Ön lesz a zsüri. Állom
44 II, 99 | fontot érõ vagyon! Királyi asztalra való drágaság. Kedves Dith!
45 II, 101| Egyszer véletlenül letettem az asztalra, egy ismerős fiatalember
46 II, 127| kincs! egy vagyon! Királyi asztalra való drágaság. Kedves Mariskám,
47 III, 1 | feje bágyadtan lekonyul az asztalra, s azt makogja félébren,
48 III, 1 | burnót-szelencéjét, maga elé tevé az asztalra és a jobb keze mutató- és
49 III, 1 | Anika, bort helyezve az asztalra. Elfogulatlan pajkossággal
50 III, 19 | vonult kedélyére; leborult az asztalra korán õszülõ fejével s keservesen
51 III, 52 | nagyságodnak.~- No, hát tedd oda az asztalra, édes fiam.~Mindig ez volt
52 III, 52 | pénz? Tedd le oda, fiam, az asztalra.~Letettem az összeget, de
53 III, 60 | hajtottam le fejemet az asztalra, és nem szóltam semmit többé.
54 III, 69 | mamelukok lépnek be, s az asztalra mutatnak.~- Itt a pénzügyminiszter
55 III, 91 | nem nézek az ebédlõben az asztalra, ahol a teát öntötte a vendégeinek.~
56 III, 94 | nyúl, mohón pislogott az asztalra rakott drágaságokra.~- Mi
57 III, 110| albummal. De nem hozta oda az asztalra, hanem félénken letette
58 III, 116| egyet tenyerével a márvány asztalra, hogy csak úgy táncolt a
59 III, 126| lecsapta nyers modorban az asztalra. - Csinálja ön meg a szükségeseket
60 III, 130| lecsapva a Gyurgyik-aktákat az asztalra, kirándultam víg cimboráimmal
61 III, 144| tréfából, s újra ráütött az asztalra. Legott eltûnt a víz az
62 III, 148| letette a pasquillust az asztalra, megitta nyugodtan a reggeli
63 IV, 4 | mérgesen buzogányával az asztalra.~- Arról van szó, hej, hogy
64 IV, 81 | kalapot megvetõleg a márvány asztalra csapva -, van ilyen Skrivánnál
65 IV, 85 | az ijedezõk felugranak az asztalra, a nõk felfogják a szoknyájukat,
66 IV, 85 | tréfából ennyi, újra ráütött az asztalra s rögtön eltûnt a víz, olyan
67 IV, 90 | alatt, azt letette elém az asztalra s apró barna szemei kevélyen
68 IV, 91 | Toporczy türelmetlenül üt az asztalra:~- Ej, nekem a bizonyosság
69 IV, 92 | csapkodott a tenyerével az asztalra és hadonászott a kezeivel
70 IV, 96 | dühösen csapott kardjával az asztalra.~- Utána, Kajta uram, üldöztesse,
71 IV, 100| biztosításra letette a forintost az asztalra.~A második forintnál a lelkemre
72 IV, 101| gondolkodva hajtotta le fejét az asztalra, majd élénken kérdé:~- Hogy
73 IV, 111| fehér tállal és letette az asztalra.~- Tessék, domine spektabilis.
74 IV, 111| csakugyan nem hoznak az asztalra egyebet?~Nem ott; az inas
75 IV, 127| kiszórták a kincseket az asztalra.~A király mogorva volt (
76 IV, 127| nélkül adta fel a halat az asztalra. A király behívatta ebéd
|