Rész, Fejezet
1 1, 2 | életében kezdõdött. Most ránk mondta az ítéletet a teens
2 1, 3 | bámul reád, aki ügyelsz ránk, hogy mérget ne szíjunk
3 1, 4 | lehet.~Legalább nem akad ránk a német ebben az átkozott
4 1, 4 | hogy a német nem is akadt ránk, hanem ahelyett ide talált
5 1, 4 | becsületünk, Karczy uram. Az Isten ránk néz és látni fogja.~- Elég…
6 1, 5 | lehet.~Legalább nem akad ránk ebben az átkozott sárban
7 1, 5 | hogy a német nem is akadt ránk; akadt valami más, ami még
8 1, 6 | Legalább a német nem akad ránk ebben az átkozott sárban.~
9 1, 6 | hogy a német nem is akadt ránk, hanem ahelyett idetalált
10 1, 7 | lehet.~Legalább nem akad ránk a német ebben az átkozott
11 1, 7 | hogy a német nem is akadt ránk, hanem ahelyett idetalált
12 1, 13 | Gyere innen, itt hallgatnak ránk, van hozzád egy komoly szavam -
13 1, 15 | Hippolyt szégyent hozott ránk. Visszaküldöm a szüleihez.~
14 1, 17 | nótárius mester hagyott ránk ékes lengyel nyelvezetben.
15 1, 18 | lesz! - és elhozta - aztán ránk zárta az ajtót és bizonyosan
16 1, 19 | az esztendõbõl maradt fel ránk a siránkozó párbeszéd a
17 1, 20 | missek és ladyk készen várnak ránk - s az utolsó percben is
18 1, 23 | Bízd te csak a dolgot ránk, kettõnkre… tudom én, mit
19 1, 23 | félénkség, elfogultság nehezült ránk. Piroska igyekezett természetes
20 1, 23 | Kocsink a templom mellett várt ránk. Míg odaértünk, eltartott
21 1, 23 | keresztapa, nem lõtt senki. Bízza ránk a hallást, maga pedig csak
22 1, 24 | flancot. Úgyis azt fogják ránk, szegény sárosiakra, hogy
23 1, 25 | lesújtó pillantást vetett ránk, aztán bömbölõ hangon sziszegte:~-
24 1, 26 | fõispánhoz vezetett, aki már várt ránk. Én is örömmel mentem, megkívánta
25 1, 26 | restelkedõ tekintetet vetve ránk idegenekre.~- Ne ráncold
26 1, 26 | ki sem jött a konyhából, ránk adni a kabátokat, az öreg
27 1, 26 | történt.~- Valami gazember ránk lõtt.~- Illetve énrám -
28 1, 27 | aki fölösmerte Balassát -, ránk törtek az este, letepertek,
29 1, 29 | az angol lordokról ragad ránk mágnásokra. Was soll ich
30 II, 4 | meglátott, meglepetve kiálta ránk:~»Az ördögbe is, hiszen
31 II, 7 | szeretik az extrémeket. Néha ránk sem néznek, máskor meg a
32 II, 15 | hogy még holta után is ránk nehezedjék?...~A nagy örömlakoma
33 II, 22 | kelmed, van-e lelke, így ránk ijeszteni? Hát álomlátó
34 II, 24 | ide fárasztottalak.~- Adja ránk az áldását, bátyám... egyébre
35 II, 33 | délibábot, két marékkal hintett ránk mindent, ami jó, de az asszonyok
36 II, 33 | veszélyes fejbajban.~ ~11. EGY RÁNK ILLÕ MESE~Az egyszeri ember
37 II, 36 | mi dolgunk ugyan micsoda? Ránk ugyan mi tartozik hát?~Más
38 II, 45 | s az egyház áldását is ránk adták. Törvényes férj és
39 II, 46 | zsidófiú, ez a Jakab, aki itt ránk néz. Azt gondoltam, hogy
40 II, 80 | volna tán, ha nem vigyázna ránk.~De azt mégis szeretem,
41 II, 82 | semmit, azt pedig, amit ránk hagyott, nem igen tudjuk
42 II, 100| tekintélyesség súlyával nehezedik ránk: Andrássy a legnagyobb diplomata,
43 III, 19 | nyúzni.~Lelkesítõleg hatottak ránk az ilyen szavak. A tanulók
44 III, 39 | röviden, hogy a piktorok ránk megörökítve olyan szép fejet
45 III, 42 | A kiadóhivatal emberei ránk se hederítettek. Mély csend
46 III, 45 | kis kisasszonyom jószágát.~Ránk feküdt az este. Benépesült
47 III, 51 | se juthasson a királynak ránk gyanakodni, ha e szolgáját
48 III, 65 | volt és ragyogott, nevetett ránk.~- Szegény sógor! - motyogá (
49 III, 84 | csak a »kis bocsot« bízta ránk, hogy szem elõl ne tévesszük,
50 III, 87 | a kert lombos fái néztek ránk, de õk se beszéltek semmit.
51 III, 124| szerencsét? A kutymándi választók ránk írnak, hogy adjunk nekik
52 III, 129| A faluban senki sem várt ránk, csak néhány utcagyerek
53 III, 130| Gyurgyik-ügyben. Mert a törvénykezés ránk, fiatal, könnyelmû fiúkra
54 III, 138| menyasszonyom kocsija vár majd ránk.~- No, hát nem bánom… Úgysem
55 III, 138| volt és borús sötét idõ, a ránk váró kocsis azt tanácsolta,
56 IV, 5 | a fekete betûk ásítanak ránk a Csákó nélkül. Ki tudja,
57 IV, 22 | meg kell hagynunk, mert ránk van felsõbbségileg parancsolva,
58 IV, 25 | szolgálni mintául. A világ szeme ránk néz, uraim. Egy híres tudós
59 IV, 28 | unokaöccse megszegné rendeléseit, ránk hagyta a hetvenötezer aranyat,
60 IV, 34 | nézett szürkés szemeivel majd ránk, majd a málnára, aztán durcásan
61 IV, 41 | nyírek, vén cserfák vetettek ránk árnyékot útközben, rezgõ
62 IV, 41 | szemeit fürkészõn szegezte ránk. Utoljára magam is rájöttem,
63 IV, 53 | Mit gondoltok, annyi pénz! Ránk támadnak, megölnek! Hogy
64 IV, 54 | titkukhoz. Ez nem jelenthet jót ránk nézve.~- Oh, Róza, én nem
65 IV, 83 | közömbösséggel tekintett ránk.~- Mi baja, János bácsi? -
66 IV, 83 | sétapálcájával a kezében.~Ránk nézett, de egy szót sem
67 IV, 85 | szerint külön is vigyáz ránk, óvó palástjával beföd,
68 IV, 97 | szemeik kíváncsian szegzõdtek ránk, és bizonyos tisztelettel
69 IV, 97 | félelmében Gábel úr, hogy végre ránk akadt.~- No mi ez? Ki ez?
70 IV, 121| is nyájasan mosolyog most ránk keserű mondatokkal teleírt
71 IV, 126| hajdú. - Ez veszedelmet hoz ránk!~- Lõdd le! - szólt a fõbíró,
72 IV, 137| szégyelled magad, gonosz csont. Ránk se gondoltál volna. Hej,
73 IV, 148| Az Isten visszahozza azt ránk, amit ti ott tesztek. Gondolj
74 IV, 152| õszintén, miért haragszik hát ránk?~- Harakszok - mordult fel
75 IV, 152| venné ki magát a vevõknél, ránk nézve pedig egyre menne.
|