Rész, Fejezet
1 1, 3 | öreg Erzse, nem vagyok én kísértet. Elátkozott királykisasszony
2 1, 4 | azon éjszaka egy lucskos kísértet ment át falujukon, a víz
3 1, 8 | azon éjszaka egy lucskos kísértet ment át falujukon, a víz
4 1, 17 | KÍSÉRTET LUBLÓN~1892-1893~ ~»Jön
5 1, 17 | ütötte. Igazán kedélyes egy kísértet volt.~S aztán felpattant
6 1, 17 | tartja. Hiszen azért lovas kísértet. Ilyen még nem is volt.
7 1, 17 | iszen derék, becsületes kísértet az, aki tudja a maga kötelességét.
8 1, 17 | magyar erkölcsökkel. Még a kísértet is mindjárt népszerû lesz,
9 1, 17 | pedig mint valami finnyás kísértet - legalább így beszélte
10 1, 17 | sztaroszta -, az a bolond kísértet megzavarta. Pedig mi köze
11 1, 17 | csinálta. Roppant tevékeny kísértet volt. Salgovics Andrásnak
12 1, 17 | udvarhoz. Ha az embernek egy kísértet a vetélytársa, akármilyen
13 1, 17 | szólt gúnyosan - egy kísértet terjeszti és vereti a hamis
14 1, 17 | régi rózsák - mióta egy kísértet tépdeli?~Ah! lebbent el
15 1, 17 | nem kapott, akkor az.~- Kísértet õ, szellem-e, árnyék-e,
16 1, 17 | Azaz…~- Igen, tudom, a kísértet! Persze a kísértet - vágott
17 1, 17 | tudom, a kísértet! Persze a kísértet - vágott közbe gúnyos mosollyal,
18 1, 17 | valami kolostorba, ahol a kísértet esetleg rá nem akad… - Aztán
19 1, 17 | annak a szokásai. Azért, ha kísértet is, nem olyan szamár az.)~
20 1, 17 | szeretõjét s tetszett neki a kísértet szerepe, mikor ti a megholt
21 1, 17 | mert a Kaszperek mint külön kísértet volt alkalmazva a gyerekeim
22 1, 17 | pesztonka, egy nevelő és egy kísértet - pláne Rákóczi-korabeli
23 1, 17 | pláne Rákóczi-korabeli kísértet (ami még Thalynak is tetszenék).~
24 1, 17 | igen - mondom -, de hát a kísértet hol van? El tetszett azt
25 1, 26 | lepedõvel, olyan volt, mint egy kísértet. De milyen kísértet! Ha
26 1, 26 | egy kísértet. De milyen kísértet! Ha ilyenekkel volna benépesítve
27 1, 27 | macska.~Topán vagy talán kísértet! A pokolbeli sátán üldözi
28 1, 27 | Szerencsy-leány, építtetett a kísértet kiengesztelésére. Mert kísértete
29 1, 27 | járni-kelni a termekben, mint a kísértet.~- Hopp, öreg, nyergeltess
30 1, 31 | rajta), fölkelt, mint egy kísértet, és hagyta magát szó nélkül
31 1, 32 | olyan sápadt lett, mint a kísértet.~Kobolinszky átható pillantást
32 II, 7 | közt.~- Segítség! Hess! Kísértet! Csiba te!~Azzal áhítatosan
33 II, 7 | vetett magára.~»Bizonyosan kísértet« gondolá, s foga vacogott
34 II, 71 | EGY IGAZI KÍSÉRTET~1878~Egyszer, már nagy kamasz
35 II, 71 | valóban mint egy óriás lepedõs kísértet meredtek rám; nem lehettem
36 II, 71 | Kicsoda?~- Ej, hát a kísértet, aki minden éjjel végigcsinálja
37 II, 71 | aludni sem tudnék, ha a kísértet egy éjjel elmaradna. Az
38 II, 71 | felpillanték.~Megrémültem! A kísértet állott elõttem; ágyamtól
39 II, 71 | öltönyöm felé pisztolyaimért.~A kísértet csontos kezét fölemelte -
40 II, 71 | pillantottam fel újra.~A kísértet már eltûnt volt, s észrevevém,
41 II, 71 | nesztelenül feltárul, és rajta a kísértet lép ki élettelen arcával
42 II, 71 | meggyõzõdni, hogy valóban mi az a kísértet? Test-e, mint mi, gyarló,
43 II, 71 | szekrény mellé, melybõl a kísértet elõsétált.~Elhúzódtam és
44 II, 71 | nem látott ottan.~Ahá! a kísértet megrettent, majd elnevettem
45 II, 71 | Az istenért! - szólt õ, a kísértet, - ne bánts, meg ne lõjj!
46 II, 71 | kábítóak voltak.~- Megijedt a kísértet - lihegtem nevetve.~- Egy
47 II, 71 | tartán õt.~- Nem fázik a kísértet? - kérdém szelíden, gyöngéden
48 II, 71 | lettem az ódon kastélyban - a kísértet. De nehogy aztán egyebet
49 II, 73 | POLITIKUS, VAGY A SZEGEDI KÍSÉRTET~1878~Abban a kávéházban,
50 II, 73 | Azonban kihurcolkodott, mert kísértet járta a házat, s ott csörgött
51 II, 73 | is csakhamar kizavarta a kísértet.~A sárga háznak rossz híre
52 II, 73 | ajtaja, s egy fehérlepedõs kísértet lépeget felém komoly, lassú
53 II, 73 | halottam az udvarról, midõn a kísértet jött azon keresztül.~Egyszerre
54 II, 73 | Képzelheti meglepetésemet. A kísértet ott ült az ágyam szélén,
55 II, 73 | jött volna el többször a kísértet tekintetes urambátyámhoz?~-
56 II, 73 | kezdve én magam lettem a kísértet. - Én jártam hozzá!~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
57 II, 113| hangjával olyan volt, mint egy kísértet.~- Talán jó lenne, ha zacskót
58 II, 126| A KÍSÉRTET~1881~Petruska úr szerette
59 II, 126| Petruska-házban egy zug, mely a kísértet figyelmét elkerülte volna.
60 II, 126| kísértettõl nem fél, azt a kísértet sohasem látogatja meg...~
61 III, 19 | hõsünk sápadt volt, mint a kísértet, szemei alatt pedig kék
62 III, 113| óriási fehér lepedõbe bújt kísértet. Mikor a legelsõ barna foltja
63 III, 144| egy egész falka ördög és kísértet összeröffent Hatvaninak
64 III, 148| kísértettől.~Nem, ezt nem tehette kísértet, gondolá a főtisztelendő
65 IV, 4 | tatárlovasok, kik a »fehér kísértet«-re rácéloztak, s halál
66 IV, 41 | ablak alatt, mint valami kísértet, nesztelen botosaiban.~-
67 IV, 85 | Hogy gyõzött a pokolbeli kísértet felett~Nemsokára - egy este -,
68 IV, 85 | egy egész falka ördög és kísértet összeröffen Hatvaninak rohanva,
69 IV, 85 | ámbár hiszen elég nagy kísértet az is. Sem aranyat nem tudott
70 IV, 133| kiterjesztett kezû óriás kísértet. Ijesztõ árnyéka megnagyobbodva
71 IV, 133| Elkezdtem lélekszakadva futni a kísértet elõl, mert semmi kétség
72 IV, 147| kedélyesen. - Mi bajod?~- Kísértet van a szobában.~- Ugyan
73 IV, 147| Másnap éjjel megint elõjött a kísértet (pedig már más szobában
74 IV, 147| alá bújtam fogvacogva.~A kísértet közelebb lépkedett hozzám (
75 IV, 147| forint.~Becsületes, szerény kísértet volt. Nem jött el azontúl
|