Rész, Fejezet
1 1, 3 | hosszú kocsisor ment éppen az imént Kis-Tarbóra, mely okból
2 1, 9 | kezében a két, éppen az imént testébe küldött golyót mutatja:~-
3 1, 9 | esett meg rajta, hogy az imént, midõn étkezési kombinációkkal
4 1, 12 | amit az õ lelke csak az imént épített.~Abba az elsõ édes
5 1, 12 | Ugyanaz az alak volt, aki az imént integetett Magdaynak, hogy
6 1, 12 | kegyelmed, azt mondta az imént, százkilencvenkilenc aranyat
7 1, 13 | Sipsirica -, hát nem látta az imént, hogy én vagyok itt az úrnõ,
8 1, 14 | az öregapám szúrta le az imént a temetõ szélén azt az embert?~-
9 1, 14 | elõkelõek jártak oda az imént. Az »Angol királynõ«-ben
10 1, 14 | láttuk, hogy ölted meg az imént ott künn [azt] az embert
11 1, 15 | ide-oda.~- Azaz, hogy még az imént itt volt. Ez különös, nagyon
12 1, 15 | túlsó sarkán látott ülni az imént a reggelinél.~Egy intésre
13 1, 15 | kérdé nyájasan.~- Az imént láttam az udvaron - felelte
14 1, 18 | farkával.~De ki kiálthatott az imént?~Amint jobban megszokta
15 1, 18 | megtalálható, pedig csak az imént zörgött még az egyik fenyõ-grupp -
16 1, 19 | farkasnak azt, aki csak az imént vedlett át báránnyá egy
17 1, 20 | eredj a pokolba, hiszen az imént adtam egy százast. - Aztán,
18 1, 21 | kiküldve.~- Ejnye, éppen az imént beszéltem velök.~- Lehetetlen.
19 1, 23 | férfinépnek, mely csak az imént tisztult meg a földi salaktól
20 1, 23 | ráordított:~- Ki lõtt az imént?~- Én nem - szabódék a kovácslegény
21 1, 24 | az öreg béres, ki még az imént trágyát hordott, s fehér
22 1, 24 | a fizika tanára), aki az imént húzott be egy nagy »zsinórt«
23 1, 26 | Õ ezzel karonfogta az imént jött nagyszakállas urat,
24 1, 26 | ráösmerni vélek, mintha csak az imént kanalaztam volna belõle
25 1, 29 | most egy órája jött és csak imént feküdt le.~A hajdú dörmögött
26 1, 29 | kíváncsisággal.~- Apropos! Ön az imént mondani akart valamit.~-
27 1, 29 | nem ütik; más az, hogy az imént berohant a Zsuzsi egy kávéért:
28 1, 29 | nagymamájával. A Niki mondta az imént.~A kis hadnagy elpirult.
29 1, 33 | kérlek, valahová elszállt az imént egy rajunk, talán a szomszéd
30 1, 34 | szõlõmben, ide üzente az imént, hogy délután magácskát
31 1, 34 | asszony hozta, akivel az imént találkoztunk. ~Mind odagyûltek
32 II, 4 | találja el.~- Ah! hisz ön az imént azt mondá, hogy borbély.~-
33 II, 4 | szuszt. Az öreg prímáson az imént az a csúfság történt, hogy
34 II, 7 | rémületét odabenn, ki csak az imént ébredt fel kórálmaiból tökéletes
35 II, 17 | Rosszabbra megy. Csak az imént is új aranyfülbevalót pillantottam
36 II, 17 | szeméremmel lesüté a sírástól az imént kivörösödött szemeit, kordován
37 II, 22 | homlokán. A hajnal épp az imént kezdte egyre fehérebbre
38 II, 22 | Vagy a taplóból, mely az imént kialudt, de mely azóta meggyúlhatott
39 II, 26 | életének társa, melynek csak az imént esküdött hûséget még a síron
40 II, 29 | azok iránt, kikre még az imént haragudott. Nyájas is, hízelgõ
41 II, 34 | láttam, leábrázolták.~Noha az imént elmondott csodálatos eseményt
42 II, 36 | figyelmesen olvasott az imént, eltolva, beszélgetett bátyjával.~
43 II, 50 | úgy? Mit is kérdezett az imént? Igen, igen emlékszem már
44 II, 59 | úr, a házfelügyelõ, csak imént hagyá el a kertet, s rémletes
45 II, 70 | barna asszony, akivel az imént beszélt ön? - kérdém új
46 II, 72 | mosolygott, kivette zsebébõl az imént kapott sürgönyt, még egyszer
47 II, 73 | csörömpölést hangzott, amilyet az imént három perccel elõbb halottam
48 II, 95 | mindenütt, míg végre az imént hallott énekelni abból a
49 II, 97 | A fekete óriás éppen az imént ott ült egy felhõ tetején,
50 II, 99 | reménytelen állapotban. Az imént egy-két óra elõtt lefolyt
51 II, 127| reménytelen állapotban. Az imént, egy-két óra elõtt lefolyt
52 II, 127| fiatal kocsissal.~- Nos?~- Az imént fölkerestem Borist, nem
53 II, 129| édesapám? Azt mondtad az imént, hogy azokat is elnyeli
54 II, 134| meg kell adni.~- Éppen az imént cseréltem az úton.~- Ugyan
55 II, 134| fogadok el hivatalt?~- Az imént mondtad magad.~- Én csak
56 III, 1 | a szegény leány, kit az imént még lopással gyanúsított.
57 III, 1 | engedem fölkelteni. Csak az imént aludt el, szegényke!~És
58 III, 2 | melyen most távozik az imént letárgyalt bûnügy személyzete:
59 III, 2 | kertjében pedig - éppen az imént mesélte Mihók Magda - a
60 III, 2 | macskát, melyet csak az imént ütött meg csínjeért, fölvette
61 III, 5 | kertjében pedig - éppen az imént mesélte Mihók Magda - a
62 III, 36 | hátra, mint kedves barátja imént tett szíves ígéretét venni
63 III, 64 | szobán… úgy tetszett az imént…~- Oh, te képzelõdõ kis
64 III, 65 | korcsmárosokat, kikkel az imént összevesztünk.~- Édes uram -
65 III, 94 | olyat cselekednem! Épp az imént kaptam levelet a királytól,
66 III, 120| Mikor jött?~- Éppen az imént szálltam le a vasútról.~-
67 III, 148| szeretik itt, vagy hogy az imént álmodott a börtönbeli idõzésérõl?~
68 IV, 7 | az alak megelevenedett az imént, és az ujjaival intett.
69 IV, 32 | A holdvilág, melyet az imént egy kis tenyérnyi felhõcske
70 IV, 37 | azok utána kiabáltak az imént. De mit?~Összeállította
71 IV, 97 | a véka alatt tartani. Az imént mutattam a gyûjteményemet.
72 IV, 111| megint itt vagytok? Hiszen az imént adtam egy százast.~A Pakas
73 IV, 127| korán volt. A nap csak az imént kelt föl a hegyek mögül
74 IV, 142| kötõféken, mely még csak az imént a Plutó fejét övezte, egy
75 IV, 144| Alkalmasint már meg is halt. Az imént, mikor néztem, meg volt
|