Rész, Fejezet
1 1, 8 | néztem, úgy tetszett, hogy Borcsa; ha az ablak felé fordult,
2 1, 8 | odakünn volt kénytelen hálni a Borcsa szolgáló kizárólagos terrénumán,
3 1, 9 | Fekete Miklós a Majornoky Borcsa kezére vágyik s milyen messze
4 1, 9 | naggyá, széppé, okossá.~Borcsa azonban mégis sokkal szebb
5 1, 9 | néhai barátja: Majornoky, a Borcsa apja, aki meghalt.~- Hej,
6 1, 9 | elmenni.~XIII. FEJEZET~(A »Borcsa« név mint vezérfonal.)~Dr.
7 1, 9 | XVI. FEJEZET~(Majornoky Borcsa szereplõ személyzetünk közé
8 1, 9 | jogosan bocsátkozhatunk tehát Borcsa kisasszony arckifejezésének
9 1, 9 | annyi leleplezéssel, hogy a Borcsa kisasszony szívecskéje már
10 1, 9 | szegény beteg ember - hebegé Borcsa elpirulva.~- Csak nem valami
11 1, 9 | õszintén felelni mindenre.~Borcsa megrettenve nézett az idegenre:
12 1, 9 | és azt tudja ki, hogy a Borcsa kisasszony sárga-kék ruhája
13 1, 9 | jelenti, hogy Majornoky Borcsa (mert itt most nem jõ tekintetbe,
14 1, 9 | másodaljegyzõ, a Majornoky Borcsa kezére vágyik, s amilyen
15 1, 9 | megnézni te is, fiam, mit fõz a Borcsa nénéd vacsorára.~- Tudom
16 1, 19 | legyeskedni a frajlákkal. Kivált a Borcsa volt köztük nagyon takaros,
17 1, 19 | egyforma.~Józsi ráhág a Borcsa szoknyájára vagy legalább
18 1, 19 | nyakát csípi meg Józsi. Borcsa se rest, megfordul sebesen,
19 1, 19 | méltóságos asszony frajlája, a Borcsa.~Az ezredes ijedten kiáltott
20 1, 19 | Majdnem olyan szép, mint a Borcsa. Különösen az arca…~- Igen,
21 1, 19 | egy elbizakodott princ. A Borcsa szeretõjéhez hozzá se szól
22 1, 19 | héten és megkérte tõlem a Borcsa szobalányomat. Engedjem
23 1, 19 | dolmányt. »Hát tetszik neked a Borcsa?« kérdém tõle. Igent intett
24 1, 19 | hozzá kacagva: »De ha a Borcsa is tetszik, meg én is tetszem,
25 1, 19 | észrevétele, csak az, hogy hát a Borcsa mit szól ehhez? Mi lesz
26 1, 19 | Elég szép szál legény, a Borcsa boldog lesz vele.~A Szabó
27 1, 19 | neki, hadd legyen az övé a Borcsa.~Hiszen neki ott van õhelyette
28 1, 19 | Szabó Daniné volt, a hajdani Borcsa szobalány.~- Jaj, nagyságos
29 1, 19 | s megszólította.~- Ej, Borcsa, Borcsa, de kár, hogy nem
30 1, 19 | megszólította.~- Ej, Borcsa, Borcsa, de kár, hogy nem az én
31 1, 19 | Hát már most mit tegyek, Borcsa?~- Hogy mit tegyen a nagyságos
32 1, 19 | közönségesnek látszott neki a Borcsa, mihelyt az övé lett. Sokszor
33 1, 29 | foglalatoskodtak valamivel: a Borcsa elmosogatta az edényeket,
34 II, 58 | nem húz a nyomor a porba.~Borcsa zsellérleány volt, apja
35 II, 73 | megvalósulása.~A szép Körmös Borcsa ült az ágyam szélén.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
36 II, 74 | elképzeltem egybe. S a két Borcsa mellett nagy gyönyörûségem
37 II, 74 | nélkül nem ér ez a harmadik Borcsa semmit sem.~Magányos szobámban
38 II, 75 | lüktetésbe hozza véremet: a »Borcsa« és a »Virgínia«).~Szegény
39 II, 94 | mindjárt. - Hej, Panna, Borcsa, híjjátok elõ azt a szörnyeteget,
40 II, 97 | egy hasábot a kályhába, Borcsa, aztán gyújtsátok meg a
41 II, 97 | a levegõ. Igazítsd meg, Borcsa, a nagy órát a harangszóhoz,
42 II, 97 | bácsi! Mért nem csukja be Borcsa az ajtókat.~- Nem ez az
43 II, 97 | igazítom a kürtöt. Addig Borcsa megcsinálhatja a teát.~Csörögnek
44 II, 114| A libákat vitte eladni a Borcsa szolgáló, meg az üszõt.
45 II, 127| jutott volt szolgálónk, Borcsa, ki most egy lipótvárosi
46 II, 127| megvan, uram. A »hosszú Borcsa« nemcsak emlékszik a kocsisra,
47 II, 135| éjjel mellette virrasztott a Borcsa szobaleány.~Második nap~-
48 II, 135| olvasónak.)~Tizenötödik nap~- Borcsa! ma olyan üdének érzem magam,
49 III, 2 | vigasztalná azt a szegény Borcsa gyereket, kinek a báránya
50 III, 2 | ott künn a verõfényben, Borcsa picike tenyerét hogy megnyalogatta,
51 III, 2 | világon, még a községháza is!~Borcsa félénken nézte meg azt az
52 III, 2 | a legkülönb.~A kis Baló Borcsa könnyhullatásával még tisztábbra
53 III, 2 | elaludt a bokor tövében.~De Borcsa nem volt ott, csak a kendõje;
54 III, 63 | Valami gyönyörûség az, Borcsa húgom, ahogy ezek a kakasok
55 III, 64 | nem lett belõle. A szeplõs Borcsa szobalány, aki akkor ott
56 III, 64 | az ajtó elõtt elkiáltja a Borcsa leányzó:~- Jaj, istenem,
57 III, 75 | szegezve.~- Azt, hogy a Borcsa néni nem halt meg.~- Mit
58 III, 75 | hálistennek. Mert már azt hittük Borcsa nénivel együtt, hogy elveszett.~
59 III, 75 | goromba modort tanúsított Borcsa néni iránt.~Abba hagytam
60 III, 75 | rezzenjen meg Károly bácsi. A Borcsa néni künn a kertben van.~*~
61 III, 126| helyi lap, hogy Todorovics Borcsa kisasszony ma váltott jegyet
62 IV, 48 | leány volt hajdan Kovács Borcsa. Annyira elbizakodott lett,
63 IV, 48 | szól ünnepélyesen a szép Borcsa -, de egy föltétel alatt…~-
64 IV, 48 | találta el, uram - mondá Borcsa -, ajánlom magamat. Én sohase
65 IV, 48 | faképnél Károly urat.~A Borcsa apja eleget zsörtölõdött
66 IV, 48 | meglátogatta a kórházakat - kezdé Borcsa -, ahol egy lábadozó félkezû
67 IV, 48 | a bátorság?~Ezt kérdezte Borcsa a hadnagytól. A hadnagy
68 IV, 48 | lesz jó színmûíró - mondá Borcsa. - Önben nincs találékonyság.
69 IV, 48 | találékonyság. Isten önnel.~*~Borcsa szeszélyeinek híre ment
70 IV, 48 | húzatták a kérõk fejét.~Borcsa nem húzatta karóba, hanem
71 IV, 48 | Damen-Wahl«-ban, maga a Borcsa választott ki egy szõke
72 IV, 48 | felkiáltott:~- Valóban úgy van.~Borcsa mindenféléket beszélt neki
73 IV, 48 | katonatiszt ostoba volt - szól Borcsa -, arra felelgetett nekem,
74 IV, 80 | alkalmas ruhám hozzá.~- Borcsa!~- Úgy van. Persze ti azt
75 IV, 139| kiscsoltói bíró szájában; Borcsa asszony, aki tyúklevest
|