Rész, Fejezet
1 1, 9 | nagy ákácfa alatt, a Madzag Istók késével, aztán ott sütöttétek
2 1, 9 | hajdina-kásába, vagy hogy Tuba Istók uram tévesztette el az olvasással:
3 1, 12 | szögletben Ágnes és Rácz Istók közt. Istók úgy értette,
4 1, 12 | Ágnes és Rácz Istók közt. Istók úgy értette, hogy most minden
5 1, 12 | jószág« alatt: »Nem én, Istók bácsi, még egy lábas serpenyõt
6 1, 12 | Aztán volt kend Bécsben, Istók bácsi?~- Már hogyne lettem
7 1, 12 | is kisebb.~- Hát a méh, Istók bácsi?~Az öreg katona (a
8 1, 12 | egyszerre csupa nyájasság lett Istók bácsi.~- Mi a kívánsága,
9 1, 12 | Bezzeg meggyûlt a baja Istók bácsinak, nyomban vasra
10 II, 60 | fog tanácskozni.~Csonka Istók becsületes öregember volt,
11 II, 60 | MEGLEPETÉS~Az öreg Csonka Istók nem sok idõ múlva visszatért;
12 II, 85 | pedig selyemben nem jár Tuba Istók pernye-bíró uram, ki a fölsõ
13 II, 85 | Csakhogy embere válogatja. Tuba Istók uram öregbírónak is beválnék
14 II, 85 | dolgában, hogy még egy Tuba Istók is csak pernye-bíró lehet.~
15 II, 85 | csak pernye-bíró lehet.~Istók agyafúrt ember ám, ki nagy
16 II, 85 | szavazata sem, ha nem Tuba Istók õkigyelme lett volna a kortese.~
17 II, 85 | népszabadságról és demokráciáról, Istók egy szót sem szólt.~A szónoklatokat
18 II, 85 | kik megvédik a jussunkat.~Istók bajusztalan ajkát keserû
19 II, 85 | unokáink unokái is.~- Miért?~Az Istók hangja egyszerre siránkozó
20 II, 95 | no ne beszélj, hé! De biz istók az! Akármi legyek, ha nem
21 II, 96 | komédiásné, aki csak van, biz istók nagy érdem, hogy legalább
22 III, 1 | melynek személyesítõje, Lapaj Istók, a híres dudás, az itt föllobogó
23 III, 1 | hogy a csõsz, az élesszemû Istók, bent pihen s a hasadékokon
24 III, 1 | irigykedve nézi, mikor Lapaj Istók hason fekve bámulja a napot,
25 III, 1 | húzni enged neki egyet, s Istók már azt hinné, no, ezt most
26 III, 1 | tökéletes e világon.~Lapaj Istók be szépen, be szívhez szólón
27 III, 1 | valahol Nyitrában.~Aztán Istók sohasem távozott el vidékérõl,
28 III, 1 | nincs is a tót népben). Istók e pályán messze világba
29 III, 1 | vagy, igazán te vagy, édes Istók? - kiáltá nyakába borulva
30 III, 1 | karjaiból.~- Úgy no, - az Istók vagyok: hát aztán? - s azzal
31 III, 1 | olyan legény-e, mint a híre?~Istók elfújta mélabúsan, édes-fájón
32 III, 1 | Lapaj nyája közé, ki azt az Istók gyereknek ajándékozta, ama
33 III, 1 | hogy úgyis gazdája kerül. Istók nagyon szerette a bolyhos,
34 III, 1 | hogy beszélni nem tudott. Istók nevet is adott neki, ami
35 III, 1 | csináljon vele, amit akar.~Istók dudát csinált belõle. Gyönyörû,
36 III, 1 | Dávidnak sem! Abban, ha Istók fújja, nyomban megjelenik
37 III, 1 | tündér-királyleány, s hogy ott az Istók meggondozta, most olyan
38 III, 1 | bolond ésszel hinni, hogy Istók fújja a nótákat, õ csak
39 III, 1 | Rothschildnál.~Hanem hát a Lapaj Istók õszülõ fejében sohasem fordult
40 III, 1 | valaki a folyóvíz felé. Istók tanácsosnak látja megállni
41 III, 1 | hosszú út az.~Hát hiszen Istók nem bánja, akármilyen hosszú
42 III, 1 | megmaradt rejtélyesnek.~Istók azon vette magát észre,
43 III, 1 | a falu dolgában járhat. Istók megfejte a kecskéket s a
44 III, 1 | ehhez az édes hunyorításhoz.~Istók maga is valóságos gyermek
45 III, 1 | nyitja föl a szemét. No, no, Istók! Miféle bolond beszéd ez?
46 III, 1 | volna a kend dudájáért.~Istók arcán iszonyú levertség
47 III, 1 | csakhamar elõ voltak teremtve. Istók könnyezett, mikor a dudától
48 III, 1 | nagy ákácfa alatt, a Madzag Istók késével, aztán ott sütöttétek
49 III, 2 | Menjünk innen - mondá Istók.~- Hát a kereszttel mi történjék? -
50 III, 2 | Összeragasztod?~- Nem én! - viszonzá Istók tompán. - Amit az Isten
51 III, 2 | keserûen - õ már nálam lakik, Istók, állandóan nálam lakik.~-
52 III, 2 | Bizi uram!~- Pedig hidd el, Istók, nem vagyok rossz ember.~-
53 III, 2 | Hej, ni! - kiáltott föl Istók. - Hát ez a poronty mindig
54 III, 2 | kergesd azt a gyereket, Istók. Olyan jól esik, hogy itt
55 III, 2 | hadd menjen haza - véli Istók -, megveszi a lábát az Isten
56 III, 2 | õkegyelme ballagott, utána Buga Istók uram poroszkált, nagy somfabotjával
57 III, 2 | boszorkány! - súgá felém Buga Istók uram.~- Nem õ!… Dehogy õ -
58 III, 2 | mikor tudvalevõ, hogy Gyócsi Istók halála után Mudrik Mihályt
59 III, 4 | ban) ballagott, utána Buga Istók uram poroszkált, nagy somfabotjával
60 III, 4 | súgá lassan felém Buga Istók uram.~- Nem õ! Dehogy õ -
61 III, 5 | megy a hosszú utcán Szücs Istók kõmûvessel.~Az emberek az
62 III, 5 | apó -, õ már nálam lakik, Istók, állandóan nálam lakik.~-
63 III, 5 | Bizi uram!~- Pedig hidd el, Istók, nem vagyok rossz ember.~-
64 III, 5 | Hej, ni! - kiáltott fel Istók. - Hát ez a poronty mindig
65 III, 5 | kergesd azt a gyereket, Istók. Olyan jólesik, hogy itt
66 III, 5 | hadd menjen haza - véli Istók -, megveszi a lábát az Isten
67 III, 8 | múlik az idõ, Rézi fiam! Biz istók, kezdünk már öregedni, Rézi
68 III, 83 | Barnabás! - ösmerte meg Tóth Istók. - Hahó, öcsémuram, eltévesztette
69 III, 112| felelte mélabús hangon Méhes Istók uram -, akkor megvárjuk
70 IV, 1 | véleményezte Letániás Istók, a mezõbíró. - Megvan annak
71 IV, 17 | keresztkomám Dorozsmáról, a Komót Istók. Azt gondoltuk ki, hogy
72 IV, 78 | kendet.~Megeresztette hát Istók az ostort s röpült a négy
73 IV, 78 | kötelességérzet.~Hátramordult erre Istók:~- Megdöglött az, méltóságos
74 IV, 126| emlékszem, a nevezetes Lapaj Istók vállalkozott. Négy akó bor
|