Rész, Fejezet
1 1, 1 | leány nem vette észre, amint feléje közeledett, vagy talán észre
2 1, 1 | gondolataiból.~Valaki közeledik feléje.~A haraszt megzördül, mindig
3 1, 2 | szomszéd falu házai pislognak feléje. Újabb remény kel szívében.
4 1, 2 | föl székérõl s nyújtotta feléje kezét.~- Isten hozta, öreg
5 1, 2 | zsidó nem merte elfogadni a feléje nyújtott kezet. Mi köze
6 1, 4 | megláthatja. Többé ugyan feléje sem néz. Szemeit lesütve,
7 1, 4 | lángnyelvecskéjét kinyújtaná egy rõfre feléje s égetné arcát, szurkálná
8 1, 4 | elrántsa fiát, midõn éppen feléje nyúl a leánynak…~Lehetett-e
9 1, 4 | hamarosan; õ maga ugyan feléje sem néz a pozsonyi mágnás-táblának,
10 1, 4 | és kulcsaikkal integetnek feléje.~A kocsi megállott. Százan
11 1, 12 | traktérrõl kacéran integetett feléje a himbálózó borókacsomó.
12 1, 12 | arca, mint tegnap volt. Feléje jön s nyájasan kérdi:~-
13 1, 12 | hangzott fel a lelkesült, feléje tolongó kuruc vitézek ajkán.
14 1, 14 | amit akartok!~A hóhérok feléje közeledtek; de ebben a percben
15 1, 14 | Cinikus kacajjal nyújtá feléje a kezét:~- Szervusz, Pista!
16 1, 16 | egymást lökdösve rohantak feléje a parasztok.~- Nekem is
17 1, 16 | röpködött szemtelenül, a király feléje legyintett a kesztyûvel,
18 1, 17 | királynak, aki vidáman nyújtotta feléje kezét:~- Eljöttem, grófnõ,
19 1, 18 | akaratlanul tett néhány lépést feléje.~- Ne közeledjék, mert lelövöm! -
20 1, 18 | hanem feláll és egyenest feléje tart a lugasba.~Valami zizzen
21 1, 18 | egyszer csak látja lihegve feléje szaladni Erzsikét, tüskén,
22 1, 18 | iránytût látott, az egyik feléje mutat, a másik el tõle -
23 1, 18 | Vá vá, brrukuú!« búgták feléje s ő érteni vélte, mintha
24 1, 20 | más.~Elpirult a leány és feléje legyintett mérgesen a csuromig
25 1, 20 | összeráncolta a homlokát, eltolván a feléje nyújtott poharat.~- Nem
26 1, 20 | kerek asztalnál, Tóth Pista feléje fordult a hajdani bizalmas
27 1, 20 | tulipánvirág lejtegetne feléje.~Egészen melléje lépett,
28 1, 20 | fölemelte - de a tükörbõl feléje futott a saját fölindult
29 1, 22 | harapjon az almába, melyet feléje himbál a szél, és jól teszi
30 1, 23 | apám majdnem vígan kiáltá feléje:~- A Bimbó megmaradt, apóka… ~
31 1, 25 | képviselõnek. A figyelem feléje fordult. Mesés gazdagságáról
32 1, 25 | érkező szájából ömlött, feléje vitte a kalaplengetéssel
33 1, 32 | félreérthetetlen eltökéléssel feléje lépegetett, kecsesen, negédesen,
34 1, 32 | nemcsak a kasznárné indult meg feléje, hanem a föld a tiszti lakkal,
35 II, 3 | Aladár is összeszorítá öklét, feléje rohant s olyan irtózatosat
36 II, 4 | volt, mert valahányszor feléje vágott kardjával a huszonegyediknek,
37 II, 12 | magyarok megdöbbenve fordultak feléje, amint hallák a kedves magyar
38 II, 21 | úgy nézett rá, mint két feléje közeledõ haragos villogó
39 II, 21 | meg anyánkat! - ordított feléje Zsuzsi. - Ha elõbb hozod
40 II, 23 | szép kisasszony szemébõl feléje lövellõ Ámor nyila nem »
41 II, 24 | megismerte és kezét nyújtotta feléje, melyet az megcsókolt.~-
42 II, 26 | hirtelen megragadta a sötétben feléje nyúló piszkos, ráncos kezet
43 II, 30 | nyájas »szervusz« nem hangzik feléje sehonnan. Még a szomszéd
44 II, 33 | venné, ez e szavakkal fordul feléje:~- Bocsánat, ez az én esernyõm.
45 II, 33 | a nagyherceg véletlenül feléje került.~- No, Johann, mi
46 II, 42 | olyan pozitúrában rohan feléje a tartalmas kriglivel, mint
47 II, 45 | dicsõség nyájasan mosolyog feléje a magasból...~Én nem értettem
48 II, 54 | s megragadván a pasának feléje terjesztett kezeit, egy
49 II, 66 | megelevenedne s mutatóujját feléje terjeszté.~- Fiú, jössz-e
50 II, 72 | Pallér Miksa, most már feléje fordulván a közfigyelem,
51 II, 73 | fog vonulni mindentõl s feléje sem néz az újságoknak...~
52 II, 85 | tiszteletteljesen hangzottak feléje, mintha csak maga a tekintetes
53 II, 119| s lángvörös arccal tett feléje nehány ingadozó lépést.~
54 II, 138| szavait, örömrepesve terjeszté feléje kis kezecskéit és tapsolt.~
55 III, 1 | Minden arc kérdõleg fordult feléje.~Csutkás úr kivette burnót-szelencéjét,
56 III, 2 | zöld színben mosolyogtak feléje távolról a csoltói rétek,
57 III, 2 | egyre közelebb-közelebb jön feléje. Lehet, ha észreveszi, nem
58 III, 9 | tisztességes társadalom a feléje nyújtott kezet visszautasítja.~
59 III, 56 | ami a legcsodálatosabb, feléje se nézett a Molnár-portának.~
60 III, 63 | törõdött semmit a pletykával; feléje se ment az embereknek, talán
61 III, 116| Sok kíváncsi szem fordult feléje, de õ nem látszott törõdni
62 III, 136| beszéddel hajlítaná az öregurat feléje…~- Nonono - dörmögé az öreg
63 III, 148| szájszegleteit, s visszahúzta kezét a feléje nyújtott baráti jobb elõl.~-
64 IV, 12 | keserítette, úgyhogy egyszer feléje vágott egy buzogánnyal,
65 IV, 13 | Csendesen, nyugodtan lépkedtem feléje, mire õ újra imádkozni kezdett
66 IV, 18 | De biz az már egy hete feléje se néz a bögrének… egészen
67 IV, 75 | férj nesztelenül lépegetett feléje, letévén a pakktáskát, lábujjhegyen
68 IV, 101| szemeibõl haragos villám lövellt feléje.~- Eredj a szemem elõl…
69 IV, 127| Erzsébet királyné! - s feléje sújtott. A királyasszony
70 IV, 128| katonaudvarló kacsingat rá s nyújtja feléje a kezét stb.”~Reggelre így
71 IV, 142| innen hívogatólag integetett feléje a kálnai malom; jószívû
72 IV, 146| szerelmet mutat, de késõbb aztán feléje se néz a szegény kis Zsófikának,
73 IV, 152| megkötne, s mint két hurok feléje húzna akaratom ellen.~-
74 IV, 152| mint valami hidakon át feléje futni s vele incselkedni.~-
|