Rész, Fejezet
1 1, 18 | Javában folyt a tánc. A híres Lapaj fújta a dudát. Messze kihallatszottak
2 1, 18 | hop, hip, hop. Fújjad, Lapaj, fújjad. Tessenek helyet
3 III, 1 | is hallotta a csõsztõl, Lapaj Istóktól, hogy azelõtt egy
4 III, 1 | mindjárt délután üzenettel Lapaj Istókhoz, honnan csak késõ
5 III, 1 | helyén valaha akol volt.~ ~LAPAJ, A HÍRES DUDÁS~1881~Tûzhelyalapító
6 III, 1 | melynek személyesítõje, Lapaj Istók, a híres dudás, az
7 III, 1 | addig a gazdájok, a híres Lapaj, más irányban kalandozik,
8 III, 1 | munkás irigykedve nézi, mikor Lapaj Istók hason fekve bámulja
9 III, 1 | völgyben gyanúsan locsogják: »Lapaj nem lát ilyenkor. Csopp,
10 III, 1 | De bizony nincs igazok; Lapaj ilyenkor lát a legjobban.~
11 III, 1 | falut õrzik; õ a mezõt. Lapaj jó ismerõsük, s kettõt lehetne
12 III, 1 | köszörületlen hangon, amiket Lapaj mind meg tud egymástól különböztetni,
13 III, 1 | nemzedékrõl nemzedékre száll. Lapaj öregapja számadó »bacsa«
14 III, 1 | nem gyõzõdtem volna róla.~Lapaj az õsöktõl örökölte éles
15 III, 1 | ravaszsággal közelít, kilesve a Lapaj távollétét, fölhasználva
16 III, 1 | nem tökéletes e világon.~Lapaj Istók be szépen, be szívhez
17 III, 1 | nyomban keserûvé válik, ha Lapaj búsat fúj, éppen mint a
18 III, 1 | még otthoni por is van.~Lapaj közönyösen fejtõzött ki
19 III, 1 | érezve a találkozás fölött.~- Lapaj! Lapaj! Állj meg hát! Talán
20 III, 1 | találkozás fölött.~- Lapaj! Lapaj! Állj meg hát! Talán nem
21 III, 1 | szülõföld iránt, s hogy Lapaj egy korcs, egy darab fa,
22 III, 1 | csukja az ajtót, úgyhogy Lapaj is kiszorul ölébõl, az eklézsiának
23 III, 1 | ilyenkor sem történik. A Lapaj mûvészetének szabott ára
24 III, 1 | életben ígér az igazaknak).~S Lapaj mindkettõjöknél nagyobb,
25 III, 1 | hol tanulta, kitõl tanulta Lapaj a mûvészetét? Ha addig él
26 III, 1 | sompolygott be mekegve a néhai Lapaj nyája közé, ki azt az Istók
27 III, 1 | jött Luca éjszakáján a vén Lapaj Mátyás nyájába, mivel õ
28 III, 1 | szabadulni a vágytól, hogy a Lapaj dudáját megszerezze. Hanem
29 III, 1 | bizony még így sem kapta meg. Lapaj csak nevetett. Hát mi szüksége
30 III, 1 | Rothschildnál.~Hanem hát a Lapaj Istók õszülõ fejében sohasem
31 III, 1 | falusi mendemondák orrára; Lapaj még azt sem tudta meg, hogy
32 III, 1 | érezni lehetett.~Vagy pedig Lapaj némult el, hogy a természetet
33 III, 1 | össze. Hát csak egyedül Lapaj ne érezne, ne gondolkoznék,
34 III, 1 | hideg esõcsöppeket vagdos a Lapaj arcához, de azért nem siet
35 III, 1 | mögött.~A szél nagyot kacag s Lapaj a nagyujját hevenyészett
36 III, 1 | semmit, utamat ne állja.~Lapaj közel ment hozzá s fürkészõleg
37 III, 1 | csak egy rövid szóra, édes Lapaj bátyó. Ismer-e kend engem?
38 III, 1 | az ember rá ne gyújtson.~Lapaj hát nem szól semmit, hanem,
39 III, 1 | minõségében.~És az sem csoda, hogy Lapaj megzavarodott kissé. Ilyen
40 III, 1 | tapadt a kecses idomokhoz.~Lapaj azonban nem bírt fogékonysággal
41 III, 1 | az Istent, leány! - mond Lapaj. - Annyit mondhatok neked,
42 III, 1 | hogy én milyen voltam.~Lapaj önkénytelen dörmögé érdes
43 III, 1 | történet lett most eltemetve.~Lapaj lábai dermedten gyökereznek
44 III, 1 | valószínû, hogy a néhai Lapaj oldalbordájának enyelgései
45 III, 1 | öltönyt hámozta le tehát Lapaj legelõbb testérõl és hatalmasan
46 III, 1 | körülmények következtében azonban Lapaj e mûvelete igen sérelmesen
47 III, 1 | felhangzó - gyermeksírásban.~Lapaj ijedten ejté ki kezébõl
48 III, 1 | lõn, a hórihorgas, erõs Lapaj egy gyermek gyávaságával
49 III, 1 | mint a harmat a virágon.~Lapaj még sohasem látott ilyet.~-
50 III, 1 | hasadékon: Hahaha! A mogorva Lapaj gyermeket ringat.~A kis
51 III, 1 | játszogatva kaparászott a Lapaj arcán, mibõl az észrevette,
52 III, 1 | édes morzsácskám!~A mogorva Lapaj megtanult hízelegni.~- Ne,
53 III, 1 | Csingilingi csin! Szeret téged a Lapaj bátyó, ha nem sírsz.~De
54 III, 1 | elmondod a bírónak, hogy a vén Lapaj tisztelteti és azt izeni:
55 III, 1 | kiterjeszté, hogy velök a Lapaj nyakába repüljön, meg nem
56 III, 1 | csak nem is sír miatta.~Lapaj nem adja a világért, hogy
57 III, 1 | mókuskám! Így szeret téged a Lapaj, ha nem sírsz. Hajsó! hajsó!
58 III, 1 | elkezdett kiabálni:~- Hej, Lapaj fiam! Hahó, Lapaj fiam!
59 III, 1 | Hej, Lapaj fiam! Hahó, Lapaj fiam! Ide azzal a gyermekkel,
60 III, 1 | A gyermek alszik - mondá Lapaj, egy galagonyabokor felé
61 III, 1 | szuszogását.~- Mi lelt téged, Lapaj fiam? Megbolondultál! Nini
62 III, 1 | világ vége - mondá nevetve Lapaj, támaszkodva az ezredéves
63 III, 1 | Ne tréfálj az öregekkel, Lapaj, mert megbánod. Azt mondod,
64 III, 1 | vitát azzal, hogy fölébredt.~Lapaj fölvette a bokor árnyékából
65 III, 1 | fakadt. Kezét kiterjeszté Lapaj felé. Hozzá kérezkedett.~
66 III, 1 | fonódott össze még szorosabbra.~Lapaj meg volt indulva és nem
67 III, 1 | kend.~- Hogy érted azt, Lapaj fiam?~- Úgy, hogy a gyermeket
68 III, 1 | nem fázott, hanem aztán?… Lapaj kétségbe volt esve. Hiába
69 III, 1 | ajtót, Éliás, én vagyok, a Lapaj.~- Nyitom már - hangzott
70 III, 1 | tejet.~- Éliás! - mondá Lapaj komoran, ujjával nagyot
71 III, 1 | eladom.~- Mit ad el kend?~Lapaj a világért sem bírta volna
72 III, 1 | üde volt ez a mosoly, hogy Lapaj láttára egyszerre elfelejtett
73 IV, 126| jól emlékszem, a nevezetes Lapaj Istók vállalkozott. Négy
|