Rész, Fejezet

 1   1,  2  |    hunyorított szemével s sietett eléje:~- Nos, hüm… eljött, picikém?
 2   1,  2  |          élénk színekkel rajzolva eléje a szebb jövõt.~A kisleány
 3   1,  2  |          került tehát úrnõjének s eléje tette a zongorára a névjegyet,
 4   1,  4  |   visszakapta lábát a kengyelbõl, eléje került Kalap uramnak, megfogta
 5   1,  9  |          a jószerencse zsákmányul eléje tologat.~Jasztrabot csakugyan
 6   1,  9  |      szobába, mint egy evet, s az eléje sietõ leányokat megölelvén,
 7   1,  9  |     Fölálltam ülõ helyemrõl, hogy eléje álljak s figyelmeztessem,
 8   1,  9  |          a jószerencse zsákmányul eléje tologat.~Jasztrabot csakugyan
 9   1,  9  |          humillimus! - kiáltja az eléje vidáman. - Quo modo valemus,
10   1,  12 |    bizalmas, meghitt suttogásban, eléje futva, a kezeivel integetett,
11   1,  13 |          elijesztõ látvány tárult eléje. Hajcsárok ökörcsordát tereltek
12   1,  15 |        egész úton, hiába kerültek eléje új hegyek, új völgyek, új
13   1,  15 |            édesebb arc tolakodott eléje: a Corvin Jánosé. Jánosnak
14   1,  15 |          percig tartott. A király eléje lépett, szeretet- és kevélységtõl
15   1,  16 |   valamennyien Szinevérrõl valók) eléje toppantak. Mihályi el akarta
16   1,  16 |        köszöntésre emelt poharát; eléje ment az ajtóhoz, megrázta
17   1,  17 |          barátocskám, - kiáltá ez eléje vidáman - hogy vagyunk a
18   1,  17 |       fehér, suhogó kötényke volt eléje kötve s karjain egész könyökig
19   1,  18 |       felé tartott. Marjánszky is eléje ment.~- Körmöczy és Marjánszky
20   1,  19 |         vagy, Józsi fiam - kiáltá eléje kitörõ örömmel az ezredes.~(-
21   1,  21 |          rá, mint a vén kanári az eléje ejtett cukormorzsára.~-
22   1,  25 |       barátai felé sietett, midõn eléje áll Szabó Pál uram, jómódú
23   1,  26 |        többi tüzekkel. Úgy tárult eléje a sötétlõ mezõ, mint egy
24   1,  27 |       Ember vagy, Gilagó - kiáltá eléje a fõúr -, látom, hogy szeretsz
25   1,  33 |      sóbálvány, a látományra, ami eléje tárult.~Egy nagy kerek asztal
26   1,  34 | tönkretehet, ha nem állunk bátran eléje. És hol van most a könyvecske?~-
27  II,  3  |       tárgyat, amelyik véletlenül eléje akad, éppen mint a hógomoly.~
28  II,  3  |     pisztolyt tartva rohant onnan eléje: Aladár is összeszorítá
29  II,  13 |       jajveszékelõ emberek jöttek eléje véres, bezúzott fõvel. Egy
30  II,  15 |            miféle ellenség dobott eléje kesztyût. Felvette. Hozatott
31  II,  21 |          Örzsike kedvence kiáltja eléje az éjfélt, mert bizony már
32  II,  22 |     Cseres Gábor uram? - kiáltott eléje Hagymás. - Higgyek-e szememnek?
33  II,  24 |          ki már messzirõl nyújtja eléje a szûzdohánnyal viselõs
34  II,  24 |          ennyi szépségtõl.~Aladár eléje lépett, kezén fogta és odavezeté
35  II,  34 |  szeretetteljesen és barátságosan eléje ment.~- Jó reggelt, kedves
36  II,  36 |      Károly kiugrott az ágyból és eléje állott.~- Egy mozdulatot
37  II,  38 |           Mi bajod, papa? - kérdi eléje szaladva Feri hízelgõ hangon -,
38  II,  45 |         aláírt rendeletet terítve eléje, mely Szibériába számûzi.~
39  II,  51 |          jól. Bátor arccal nézett eléje a hónapok végének, sohasem
40  II,  65 |            s mikor a gróf egészen eléje lépett, még csak a szemöldökét
41  II,  72 |        nagy urat. Oda fogok állni eléje, bátran, nemesem, és azt
42  II,  99 |         miss - mondá Pál vakmerõn eléje lépve -, ne menjünk így
43  II,  117|  polgármester egész a lépcsõházig eléje jött nejével és egész családjával.~
44  II,  119|            Repesõ örömmel szaladt eléje.~De a kocsiból egy tündér
45  II,  127|       mondá Kozenszky - vakmerõen eléje lépve -, ne lépjünk így
46 III,  1  |         nõ tétovázó léptekkel áll eléje s görcsösen kapaszkodik
47 III,  1  |           jó szerencse zsákmányul eléje tologat.~Jasztrabot csakugyan
48 III,  2  |            A köpcös, zömök legény eléje állott s szép nagy szemei
49 III,  2  |      arany szalagokat nyújtogatna eléje, mik végighullámzanak két
50 III,  9  |           tenni?~A véletlen éppen eléje vitette, amint az utcán
51 III,  30 |           legfeljebb akkor ötlött eléje, ha valami nagy embert temettek.~
52 III,  35 |       veszem a jótállót - s ezzel eléje tolta az íróeszközöket.~-
53 III,  39 |          legmagasabb ajtónyílást, eléje lépett - Rog.~Rog alkalmasint
54 III,  54 |           tudta behunyni szemeit; eléje jött Eszter szomorú ábrázattal,
55 III,  62 |      mindegy, ha ananászt tesznek eléje, vagy ha vadkörtét; egyformán
56 III,  69 |      köszönné. A sonkát odateszik eléje. Kár, hogy nincs retrográd
57 III,  98 |         direktort. Maga futott ki eléje, mikor jött.~- Nagy öröm,
58 III,  118|     melletti sikátorból egyenesen eléje lép váratlanul a fõispán.~-
59 III,  148|        Szervusz, Gábor! - sietett eléje Dorogi. - Hol jársz erre,
60  IV,  17 |          és egy csomó kaszát tesz eléje. Csomák uram ellenséges
61  IV,  17 |            A kereskedõ türelmesen eléje szállítja minden ágyújegyû
62  IV,  28 |   szerencsétlen halálából okulva, eléje szabok Mégpedig elõször: „
63  IV,  28 |     okából megérkezék a palotába, eléje megy a fejedelem.~- Mért
64  IV,  64 |         Kohn úr készségesen tolja eléje a sorsjegyeket.~- Igenis
65  IV,  70 |         be a leghamarabb.~A szabó eléje állt, mikor a bódéhoz lépett.~-
66  IV,  72 |          hogy most…~De ne vágjunk eléje a fog történetének. Hadd
67  IV,  93 |           és hatóságok járultanak eléje búcsút venni ékes szavakban,
68  IV,  97 |      direktor, ki meglepetve ment eléje. - Itt most tanácskozás
69  IV,  120|       most, mint a láng. Vakmerõn eléje léptem.~- Nem úgy, kisasszony -
70  IV,  127|           Kázmér a követeit küldé eléje egyezkedni, nevetve mondá:~-
71  IV,  131|           gyarló ember, mint amit eléje a vallás kitûz? A világ
72  IV,  148|   pápaszemet.~János úr átvette az eléje nyújtott levelet.~- Ugyan,