Rész, Fejezet
1 1, 1 | szedett magába nemzetes Bibicz András rektor uramtól.~Rettenetes
2 1, 2 | jelent, hogy minden félévben András hajdú által lekeféltetik
3 1, 2 | ablak mellett a becsületes András hajdú állítgatja ki a »vétjegyeket«,
4 1, 4 | nem csal, a jó Dugonics András még könyveinek fejezeteit
5 1, 9 | a szobámba. Kend pedig, András…~- Parancsoljon, csendbiztos
6 1, 9 | fülehallatára tisztelte meg Gerge, András pedig hunyorított egyet
7 1, 12 | koszton! - kiabálta Garas András uram, a gombkötõ, aki nagy
8 1, 17 | dühbe jött erre Krizsán András, a sztaroszta hajdúja, akit
9 1, 17 | A kocsis a néma Bobrik András Obgartról, mert néma ember
10 1, 17 | és nyeregbe pattantak. Az András közibe vágott a négy pejnek,
11 1, 23 | fehér papír. Az a cél. Szent András az ólmával, Luca a székével,
12 1, 26 | érdemkeresztet - mondá Rácz András uram tanácsbeli. - Derék
13 1, 31 | játékosok egyike, Osztovszky András, a bogyolai gazdag varga (
14 1, 34 | Kilátásba helyezi Morga András halászgazdának az ezüst
15 II, 134| tarsolyosan, kardosan az András hajdú.~Egy helyen, gondolom
16 II, 134| rohant urunk védelmére.~András kirántotta kardját (mindig
17 II, 134| Tihanyi s rákiált a hajdúra.~- András!~- Parancsoljon, nagyságos
18 II, 134| hagyta bevégezni sem.~- András! - mondá és parancsolólag
19 III, 1 | az ólmot Anikával Szent András éjszakáján, amikor a te
20 III, 54 | háramlott az egészbõl Czapik András kántor uramra, mert õ tanította
21 III, 56 | ROSSZ MATÉRIA~1883~Molnár András uram kis emberke volt termetre
22 III, 56 | mind Nagy Pál, mind Molnár András uraimék kosztos diákokat
23 III, 56 | szégyen - kiabálta maga Molnár András teli tüdõvel. - Meg kell
24 III, 56 | derelye! - vágott bele Molnár András uram fitymálódva. - A húsban
25 III, 56 | örömében. Nemzetes Molnár András uram pedig, mikor már a
26 III, 56 | diákokat, mikoron pedig Molnár András uram tisztességtudással
27 III, 56 | tanár úrral, másrészt Molnár András urammal, a »gyermekük« iránt.~
28 III, 56 | valami igaz, mert Molnár András uram minden héten meginvitálta
29 III, 56 | hé? Jövõre, hé?~Molnár András uram kijelentette, hogy
30 III, 56 | kérdé nemzetes Molnár András uram, kellemeztetve magát.~
31 III, 72 | beereszteni. Mondd meg neki, András (úgy hítták a hajdút), hogy
32 III, 87 | minélfogva rámordult a hajdúra:~- András, hozzon ide tollat!~Rozsdás
33 III, 87 | Milyen boldogság egy asztal! András csakugyan begurította. Kopott,
34 III, 115| csoporttól Gáloson Farkas András uram.~- Megyünk lerombolni
35 III, 127| többé.~Oh, átkozott Mihaszna András, te éppen az õ csokrát loptad
36 III, 130| azért vesznie kellett.~- András - kiáltám a hajdúnak.~-
37 III, 130| irodakulcs meg valahol az András hajdúnál volt.~Dobogó szívvel,
38 III, 130| város másik végére, ahol az András hajdú lakott:~- András,
39 III, 130| az András hajdú lakott:~- András, keljen fel gyorsan, keljen
40 III, 130| Ilyenkor? - csudálkozék András.~De azért fölkászmálódott,
41 III, 130| az ajtó…~- Menjen elöl, András - suttogtam reszketõ hangon -,
42 III, 130| fogja meg a kezemet, András… félek…~- Hideg a keze,
43 III, 130| teens uram…~- Szólítsa, András... szólítsa…~András elkiáltotta
44 III, 130| Szólítsa, András... szólítsa…~András elkiáltotta magát:~- Hej
45 III, 135| aminőket a tanítója, Tusnay András, mutat neki. Annak pedig
46 IV, 4 | várban, akinek hat fia volt: András, István, Pál, Simon, Béla,
47 IV, 4 | tervet; egyszer úgy, hogy András, István és Péter marad,
48 IV, 7 | birtokaik voltak a felföldön II. András óta. Valaha hatvan családtag
49 IV, 23 | kolomposa, nemzetes Kaparkay András uram a feleségével.~- Adjon
50 IV, 23 | nagyságos uram.~- Miféle teher, András bácsi?~- Mindég azt gondoltam,
51 IV, 23 | vincellér-képezdét.~- Azért, tudja András bácsi, ez az intézet mégis
52 IV, 38 | nagy betûkkel: »Én Bánfi András, itt voltam fogva 1678 die
53 IV, 38 | 25 julii.«~Ki volt Bánfi András, miért volt itt fogva, krónikák
54 IV, 43 | Kramer Andráshoz, Kramer András átadta a hazafias Götz Mártonnak,
55 IV, 77 | a legjobban?~- Egy Bató András nevű… - felelte a börtön
56 IV, 77 | szükséget nem lát. Jó lesz-e?~Az András szemeibõl elõszivárogtak
57 IV, 77 | hasonlítja össze.«~Az öreg András elérzékenyült ilyenkor,
58 IV, 77 | illavai cella!… Nem érzed, András fiam, mikor ezek a lombos
59 IV, 77 | szavakkal vasalgatta az András lelkét gyûretlenre, folyton
60 IV, 77 | csakugyan kiment a társaság. András gazda fogadta õket a garádnál
61 IV, 77 | Nem dõl ez le a télen, András, mit gondol?~András megvakarta
62 IV, 77 | télen, András, mit gondol?~András megvakarta a fejét.~- Olyasféle
63 IV, 77 | hallják.~- Mi légyen az, András fiam?~- Föl lehet ám építeni
64 IV, 85 | A híres nevezetes Kármán András losonci professzor húsz
65 IV, 85 | Bugyi Rex Hungariae« (Bugyi András Magyarország királya). Természetesen
66 IV, 85 | lett a húszas s csak Bugyi András föladóit nevették ki, hogy
67 IV, 97 | volna a két diákot. Szurina András, a fõkapitány azonban, aki -
68 IV, 97 | ahol voltunk; de Szurina András, nemhiába keresztkomám,
69 IV, 106| leírva, gondolom nemes Bajcsi András Komáromból, akit dacból
70 IV, 127| ember volt akkoriban Kapy András, kamarai gróf; ezzel trafikált
71 IV, 132| tartják most. Nemes Nagy András csizmadiamester felköszönti
72 IV, 148| Elkésünk, fiúk! Szent András csontjaira mondom, elkésünk.
|