Rész, Fejezet

 1   1,  9  |          meg. Te bátor ember vagy, Matykó fiam. Az isten is katonának
 2   1,  9  |           ember vagy te, édes fiam Matykó, hogy míg itt a nemes vármegye
 3   1,  9  |            csak a gyöngyélet, fiam Matykó, - vitte odább a Matyej
 4   1,  9  |            megy az, édes gyermekem Matykó. - Látod, most még elõször
 5   1,  13 |         szépen kérik, mert éhesek. Matykó már itt van az uzsonnájukkal.~
 6   1,  24 |          pohárszéken, odaintette a Matykó inast és fölírta a kékposztó
 7   1,  29 |           útközben. Te pedig, fiam Matykó, ne legyeskedj itt a tûzhelynél
 8   1,  29 |        eszed!~Erzsa elpirult erre, Matykó pedig fülére húzta a báránybõr-sapkát,
 9   1,  29 |           szögekkel kivert kapuja. Matykó visszajött kukoricát morzsolni,
10   1,  29 |            jól esik hallani. Még a Matykó is figyelemreméltó perszóna
11   1,  29 |        értéke. Észreveszi az ilyet Matykó, de különben is feljebb
12   1,  29 |           rázogatta a fagallyakat. Matykó eloltotta az egyetlen lámpát,
13   1,  29 |       odakünn?~- Utas. Nyissák ki!~Matykó ledobta a cipõket, csizmákat
14   1,  29 |       iszen jól lát kend - felelte Matykó -, ha az én sántaságomat
15   1,  29 |            a lovakat.~S ezzel maga Matykó fogván meg a nyerges ló
16   1,  29 |             három. Ezer öreganyád!~Matykó az elõbb kioltott lámpát
17   1,  29 |   felfáradni.~Elöl ment a lámpával Matykó, de miután a vendéghölgy
18   1,  29 |          ki az ajtó üvegrészén át. Matykó megkopogtatta az ajtót.~-
19   1,  29 | szekrénnyel, két mosdóasztalkával. Matykó meggyújtotta a gyertyát,
20   1,  29 |          aludtam benne - felelte a Matykó ostobául.~Aztán felhozta
21   1,  29 |         hideg pulykát és a sajtot.~Matykó a kályhánál guggolva és
22   1,  29 |      trécselni egy kicsit. Szegény Matykó huszonöt éves volt, ez az
23   1,  29 |               Hát te még itt vagy, Matykó? - Mért nem fekszel le,
24   1,  29 |        Téged vártalak - ugrott fel Matykó és a lefelé sietõ leányhoz
25   1,  29 |          nem csípni - és megcsípte Matykó is.~- Ugyan eredj, mert
26   1,  29 |         Várj meg a cselédszobában, Matykó, csak a bort viszem fel
27   1,  29 |             hogy tegyen föl vizet.~Matykó tehát a cselédszobába ment,
28   1,  29 |    fölséges mulatság volt odabent.~Matykó régi ösmerõst talált a losonci
29   1,  29 |             semmi az - vigasztalta Matykó. - Fogy az elemózsia, de
30   1,  29 |    szomorúan biccentett a fejével.~Matykó kihúzta a tallért a zsebébõl
31   1,  29 |            he? Mit tegyek bele, te Matykó? Nem mondta a lányom? (Zsuzsi
32   1,  29 |         eltitkolja.~- Szamár vagy, Matykó. A köhögést és a szegénységet
33   1,  29 |           bele egy kis hideget.~De Matykó már türelmetlenkedni kezdett.~-
34   1,  29 |           magát, hát akkor szamár.~Matykó pedig ezalatt a Zsuzsi után
35   1,  29 |       kamrácska azonban üres volt. Matykó szíve megdobbant, erõs nyugtalanság
36   1,  29 |            a homályt egy darabkán. Matykó szívérõl nagy kõ esett le.
37   1,  29 |    mivégbõl akartál volna bevárni?~Matykó zavarba jött.~- Hiszen mondtad,
38   1,  29 |           Szaladj le, nyiss kaput, Matykó, és mondd meg, hogy menjenek
39   1,  29 |      minden szoba el van foglalva.~Matykó újra vette a lámpást, Zsuzsi
40   1,  29 |   megmondtam? - kerekedett felül a Matykó.~- Teremteni kell - szólt
41   1,  29 |              jegyzé meg alázatosan Matykó -, ott a király se vesz
42   1,  29 |        sziszegett, mint egy kígyó.~Matykó rémülten ugrott félre, a
43   1,  29 |            Egy asszonyság - feleli Matykó -, aki most egy órája jött
44   1,  29 |            úr, s miután Zsuzsi is, Matykó is kezet csókolt neki, Erzsi
45   1,  29 |         Erzsi a lámpát vitte elöl, Matykó pedig a hajdúval a táskákat
46   1,  29 |          táborra voltak oszolva, s Matykó oktatta õket az egzercírozásban.
47   1,  29 |            van ni. Jó, hogy jössz, Matykó. Ide figyelj és szedd össze
48   1,  29 |          asszonyság jött az éjjel, Matykó az ökleit szorongatta zsebeiben,
49 III,  1  |           a kunyhóhoz.~- Hallod-e, Matykó - mondá a fiúnak -, itt
50 III,  1  |            bátor ember vagy, fiam, Matykó, az Isten is katonának teremtett.
51 III,  1  |       ember vagy te, édes szolgám, Matykó, hogy míg így a nemes vármegye
52 III,  1  |        csak a gyönyörû élet, fiam, Matykó - vitte tovább a Matyej
53 III,  1  |        megy ám az, édes gyermekem, Matykó. Látod, most még elõször
54 III,  65 |      patkányra és a szerszámra is, Matykó… amíg én visszajövök. Most
55  IV,  1  |           Kurta ahhoz a kend esze, Matykó! Azon ijedt meg, kend, hogy
56  IV,  147|            Gáspár.~- Ne beszélj!~- Matykó! Matykó! - kiáltá Wrbovszky
57  IV,  147|              Ne beszélj!~- Matykó! Matykó! - kiáltá Wrbovszky Staniszlausz,
58  IV,  147|               Menj föl a padlásra, Matykó, és hozd el a családi képek
59  IV,  152|           elpusztulni!«~»NE IZÉLJ, MATYKÓ«~1893~Egyetlen szál muskátli
60  IV,  152|        amikor elhajt a ház elõtt a Matykó a kocsiján, annak a kocsinak
61  IV,  152|            szép leány - legalább a Matykó szemének elég tetszetõs.
62  IV,  152|        piskóta vállak ezek, hogy a Matykó ölelõ karjait kibírnák.~
63  IV,  152|         vállait rángatva kecsesen.~Matykó egészen közel lép hozzá,
64  IV,  152|          lángba borul.~- Ne izélj, Matykó, ne izélj!~Zavartan süti
65  IV,  152|           hangon.~- Jaj, ne izélj, Matykó. Miért mennék? Mit keresnék
66  IV,  152|          szívecském - kacagott fel Matykó. - Hát a sekrestyés kopasz
67  IV,  152|             de úgy kacagott ezen a Matykó, hogy az Ancsurka kék szemeibõl
68  IV,  152|         lesütve:~- Ugyan ne izélj, Matykó!~- Felelj hát, Ancsurka.
69  IV,  152|        szemérme visszahúzta, s így Matykó helyett csak az ostoráig,
70  IV,  152|        ostor is a Matykóé - és azt Matykó megérti.~- Felelj már, Ancsurka,
71  IV,  152|         látható, csak idáig tart a Matykó regénye. Okos ember könnyen