Rész, Fejezet
1 1, 2 | nyöszörög, mint az éhes gyermekek otthon.~Hanem mikor aztán -
2 1, 2 | bele és azt kiáltaná a síró gyermekek elé: »Csöndesen, Szálilében,
3 1, 3 | gyermekekbõl.~Most már ezek a gyermekek, ha isten szent akaratából
4 1, 3 | élni kellett valahogy, a gyermekek éhsége nem szûnt meg, ha
5 1, 5 | Mintha már nem lennénk többé gyermekek, kiknek még folytonosan
6 1, 11 | Bohó, tapasztalatlan gyermekek vagytok, no - duhogott a
7 1, 12 | legnagyobb halandóság van a gyermekek közt, az egynapostól kezdve
8 1, 13 | Druzsba úr figyelmes lett. A gyermekek néha igazat mondanak. Abbahagyta
9 1, 32 | a báró el akarná venni a gyermekek anyját törvényesen. (Minden
10 II, 7 | Csókoljátok meg egymást, gyermekek! Aztán a félcipõje ott van
11 II, 21 | hideg záporesõ indult meg. A gyermekek egy szikla mögé vonultak,
12 II, 21 | rongyok, a felhõk alól. A gyermekek most újra megindultak. Már
13 II, 21 | megtakarított pénze egy részét.~A gyermekek elsápadtak e látványra.
14 II, 26 | lovon utazó zsidók nemcsak a gyermekek gúnytárgyai, hanem az idõsb
15 II, 32 | országba tartozik ez? A gyermekek kiáltották: az ásványországba! -
16 II, 32 | egyhangú válasz. - No most, gyermekek, melyik országba tartozom
17 II, 33 | körülmény tûnt fel neki, hogy a gyermekek pompásan értik a fegyver-
18 II, 34 | nyulacskát. Mint örültek neki a gyermekek. Legjobban örült neki a
19 II, 34 | volt. Kis ólba zárták s a gyermekek friss füvet, káposztaleveleket
20 II, 36 | melyekre nõk, férfiak, nagyobb gyermekek jelentek meg tömegesen s
21 II, 37 | iskolapadokból. A kisebb gyermekek Kati néni-nek csúfolták;
22 II, 38 | csengõ kacaj vegyült, mely a gyermekek társalgását annyira jellemzi
23 II, 38 | felakaszthatjuk, ha az.~A báró és a gyermekek az egész párbeszédet szóról
24 II, 38 | hallották. A báró megrezzent, a gyermekek pedig úgy tekintettek rá,
25 II, 38 | asszonyság, kiosztotta a gyermekek közt a másnap átnyújtandó
26 II, 38 | ünnepélyes nap megvirradt. A gyermekek átnyújtották ajándékaikat
27 II, 38 | nagyot sóhajtott. Midõn már a gyermekek lefeküdtek, még azon túl
28 II, 43 | a legbiztosabb ítélet. A gyermekek szeretet- és tisztelet-érzéseire
29 II, 43 | éljeneznek az asszonyok és gyermekek. Ez sosem csalhat. Õk úgysem
30 II, 46 | szétosztja ismerõsei, a csavargó gyermekek közt, kik az éhségtõl kidülledt
31 II, 46 | az úrnõnek franciául. - A gyermekek is tudnak tettetni.~- Fájdalom,
32 II, 66 | szívesen fogadják-e? De a gyermekek szerencséjük, hogy oly kevéssé
33 II, 66 | mert a hegyek közt lakó gyermekek nem szoktak félni, hanem
34 II, 66 | részesíté õket, mert õk a gyermekek õrangyalai. Minden földön
35 II, 66 | ártatlan lények jelennek meg a gyermekek álmaiban s - kérik a rosszakat,
36 II, 99 | az elkényeztetett makacs gyermekek, kik forrón óhajtanak valamit,
37 II, 116| szomorú -~Mariska azon gyermekek közé tartozik, kik nem betegek,
38 II, 116| a netalán még születendõ gyermekek közt. Õ sohasem fog megnõsülni
39 II, 120| akik abban a korban voltunk gyermekek, elevenen emlékszünk még
40 II, 120| szabadságszomj epesztette a gyermekek szívét. A levegõben volt
41 II, 122| nem tudhatott. Oh, ezek a gyermekek olyan naivok, uram! Én ha
42 II, 123| a szemeit; itt vannak a gyermekek.~Az öreg paraszt erre a
43 II, 123| menekülõkkel; asszonyok, gyermekek, lányok, elszánt mogorva
44 II, 123| melyitek jön hozzám?~A gyermekek húzódozva vonultak az öreg
45 II, 123| egyikre, hol a másikra. A gyermekek, mintha kieszelnék, milyen
46 II, 123| kórházba szállíttassék, a gyermekek sorsát pedig kezeibe vette
47 II, 123| milyenek ezek a hatéves gyermekek!~E pillanatban odasettenkedett
48 II, 138| ahová a közönséges szegény gyermekek.~A megállapított rendszerhez
49 III, 2 | boszorkányok hatása ellen, - mi gyermekek pedig remegve néztük: hogyan
50 III, 15 | megkülönböztetéseket tesz a gyermekek között. Igazi Janus-fej,
51 III, 17 | Asszonyok, aggastyánok, gyermekek. Mindnek valami ügye-baja
52 III, 23 | s még tán nevették is a gyermekek útközben, mert bizony már
53 III, 37 | vagy a veteránokat?~De a gyermekek persze csak a kordonig jöhettek.
54 III, 37 | hangosan voltak mondva. A gyermekek közt halk moraj hallatszott.
55 III, 37 | behatolt a csoport közepébe. A gyermekek félénken húzódoztak tõle
56 III, 42 | árvája odahaza!…~- Kegyedéi a gyermekek, asszonyom?~- Oh igen, enyimek
57 III, 50 | Birike! - kiáltoztam a kedves gyermekek után. Most már én féltem.
58 III, 86 | garádot nyergelik meg.~A gyermekek tündöklõ arccal, sóvárgó
59 III, 148| futkostak szerte az utcákon, gyermekek visítanak. Borzasztó látványosság.
60 III, 148| sürgõ-forgó nép, az ásítozó gyermekek hová lettek?~Ki tudja, nagy
61 IV, 1 | bágyadtan, erõltetve.~A gyermekek csöndesen, szomorúan ültek
62 IV, 1 | megeredtek a könnyei.~- Ezek a gyermekek… Ezek a bohó gyermekek!…
63 IV, 1 | a gyermekek… Ezek a bohó gyermekek!… de hát iszen mi is gyerekek
64 IV, 6 | tudja, mit szeretne õ?~A gyermekek gondolkodva hallgattak el
65 IV, 43 | nyelvet, s irtják ki a szász gyermekek agyvelejébõl.~S különösen
66 IV, 50 | agancsaikat?~- Éppen úgy, mint a gyermekek »ideiglenes« fogaikat.~Furcsa
67 IV, 95 | Lejárta az már magát!~A gyermekek ezalatt szépen nõttek és
68 IV, 120| megállott,… igen megállott, a gyermekek is megálltak, s valamennyi
69 IV, 120| hogy»igen« vagy »nem«.~A gyermekek feszülten néztek rám, mint
70 IV, 126| nemzetes asszony az apró gyermekek közt.~Mennyivel simábban
71 IV, 151| Szegény nyúl, szegény nyúl! A gyermekek a kezeiket tördelték és
|