Rész, Fejezet

 1   1,  1  |     gulyáshúsnak aprítlak. Van még bennem annyi becsület, hogy nem
 2   1,  3  |         hogy nem az embert tekinti bennem, hanem az elvet. És igaza
 3   1,  9  |            engem meg akarnak ölni. Bennem a reggelenkint beszivárgó
 4   1,  9  |           a düh mint orkán tombolt bennem. Egy irtózatosat ütöttem
 5   1,  9  |            is gondolatokat támaszt bennem… A ruha a nõkön egy egész
 6   1,  9  |           egy szunnyadó eszme volt bennem, melyet most az ügyvéd úr
 7   1,  9  |           Az eszmét ön érlelte meg bennem, nem én önben. Figyelemmel
 8   1,  14 |               Ne ítélj el, pajtás. Bennem a becsület dolgozik. Nekem
 9   1,  17 |         van.~Ez a hála érlelte meg bennem a gondolatot, hogy leírom
10   1,  18 |      fölfelé.~- Ej, ej, nem bízott bennem? - szólt szemrehányó hangon
11   1,  22 |         légy végre is nem tehetett bennem háromszáz forint ára kárt.«
12   1,  23 |   lehangoltságot mindig meghagyott bennem. Rossz sejtelmek szorongatták
13   1,  25 |             Ha csak egy ideg volna bennem, amelyik nem demokrata,
14   1,  26 |        ország hallja meg,~Mi eddig bennem titkon forra csak,~S mit
15   1,  26 |           az égő köveket,~Az forra bennem -~hogy tisztelendő Blahunka
16   1,  26 |         össze - ezer témát ölt meg bennem.~Búsan bólintott a fejével,
17   1,  29 |            kutyának. Azaz, hogy én bennem hat kutya lakik.~- No, ezer
18   1,  29 |            a tehetséget nyomták el bennem. Egy kincset ástak el örökre.
19   1,  32 |             mert érzem, hogy mozog bennem valami.~- Alkalmasint valami
20   1,  32 |   Kobolinszky, de tény, fölismerte bennem a gyávaságot, megszegte
21  II,  11 |          is.~- Higgye meg, Fekete, bennem is van pedig hajlam a költészetre.
22  II,  15 |        borjú! Ez már sok! Felforrt bennem a régi jó huszárvér, haragra
23  II,  16 |         melybõl nagy poétát jósolt bennem az emberiség, e lovak egyikét,
24  II,  17 |       akarok, õ határtalanul bízik bennem.~Nekünk pedig nem is kellett
25  II,  18 |     elküldeni azt a gombát.~Elhûlt bennem a vér a félelemtõl.~- Miféle
26  II,  18 |   turpisság.~Amint így hánykolódék bennem a lelkiismeret, mentõ deszkát
27  II,  19 |           barátom, mely föléleszti bennem a kultuszt, - azonban...~-
28  II,  24 |          nõ. Az öreg ide hívatott, bennem bízik; akarom hát, hogy
29  II,  26 |            igaz. Hiszen nem bízhat bennem senki. Ily gonosz teremtéstõl
30  II,  34 | csodálkozást és borzadást költötte bennem. Végre emlékezetem segítségemre
31  II,  34 |        irtózat, melyet ezen macska bennem költött, a legnyilvánosabb
32  II,  36 |        majdnem azt ébresztette fel bennem, hogy most már én kezdem
33  II,  42 |            még élénkebben föltámad bennem a vágy egy ilyen hûs hely
34  II,  51 |         gyöngeséget elárulom, hogy bennem is van szív. Négyszemközt
35  II,  51 |       fiatal voltam, mint ön most, bennem is bizonyos szilajság tombolt
36  II,  63 |            akadályok csak fokozzák bennem a kitartást. Teringettét!
37  II,  72 |           kerület lábainál fekszik bennem.«~Mikor Miksának kezébe
38  II,  75 |          Soldosné hangja veszne el bennem.) Sajnálkozást, mély részvétet
39  II,  75 |        mellett, nehogy fölébressze bennem a beteget, azok, akik eddig
40  II,  76 |       voltáról, hirtelen megérlelé bennem az elhatározást.~- A gentleman,
41  II,  76 |        angol nyelv tóttá változott bennem. A doktorok tudják csak
42  II,  77 |  végtelenül tetszett s fölébreszté bennem az olvasás vágyát, mely
43  II,  85 |           Suska Mihály?~Megmozdult bennem ez a jó magyar szív, s visszafelé
44  II,  91 |           volna a hátamat. Tombolt bennem a hazafiúi érzelem, s kifelé
45  II,  107|        Tizenöt esztendeje kóvályog bennem ez a gondolat, most merem
46  II,  113|            kötve. De amíg erõ lesz bennem, addig mindig élõ tiltakozás
47  II,  139|           kutattam. Mi hintette el bennem a gyûlölség fekete magvát
48 III,  28 |            szegénykét?~De nem volt bennem annyi keresztényi erõ és
49 III,  39 |        csúsztatván.~- Pedig megvan bennem a tántoríthatlan alkotmányos
50 III,  39 |            öreg. Istenemre, megvan bennem. Elmondom bizalmasan, mire
51 III,  40 |           önkéntelenül is feltámad bennem a nagymagyarországi ember
52 III,  60 |      találkoztam, megfagyasztottak bennem minden érzést.~Végre negyednap
53 III,  112|            a principálisban, hanem bennem is. Miért akarják látni
54 III,  129|            állott, s megérlelõdött bennem a gondolat, hogy isten veled
55 III,  132|          kifeszítve, mégis elismer bennem valamit az Akadémia.)~-
56 III,  132|         mintha az angol utazó, aki bennem évek elõtt ébreszté fel
57 III,  135|            õ egész haláláig bízott bennem, s egyre sarkantyúzott:~-
58 III,  148|          hasznod? Látod, nem bízol bennem? Te azt hiszed hogy én csaltalak
59  IV,  52 |       illetlen gondolat nem támadt bennem.~Olyannak tûnt fel, mintha
60  IV,  72 |   efféléket.~S erre aztán megeredt bennem a tudomány, az utolsó hajszálig
61  IV,  84 |        messze van-e még? Hát elhűl bennem a vér, borzadva látom, hogy
62  IV,  87 |        valahol, mindig felpezsdült bennem a vér.~Mi volt ez?~Sokszor
63  IV,  90 |          tudja azt, uram, mi lakik bennem. De én tudtam és dolgoztam.
64  IV,  97 |            nem sok, de annyi sincs bennem, ami ne volna forradalmi.
65  IV,  128|           a hírrovattal!« Nem volt bennem valami nagy bizalma. Akkor
66  IV,  131|            világosság támadt volna bennem. Tisztán láttam mindent
67  IV,  139|        bosszúság mellett fölütötte bennem fejét a csodálkozás is.
68  IV,  147|            gyufatartóhoz: volt még bennem annyi lélekjelenlét, hogy
69  IV,  151|          Mindjobban meggyökerezett bennem a beteges hit, hogy a nyúl
70  IV,  152|          is lásson. Forrni kezdett bennem a méreg. Hiszen csak azt
71  IV,  152|           határozat érlelõdött meg bennem: Mentsük meg, ami még megmenthetõ