Rész, Fejezet

 1   1,  3  |           lelkem: még most is mintha a szemem elõtt volna… egy gyönyörûségesen
 2   1,  8  |            nevet súgtam a múzsámnak.~A szemem közé nevetett.~- Tökéletes
 3   1,  9  |                kendtek. Takarodjanak a szemem elõl. Magamnak kell elmennem.~
 4   1,  9  |                kendtek! Takarodjanak a szemem elõl. Magamnak kell elmennem.~
 5   1,  14 |                rügyezett, növekedett a szemem elõtt, mint egy rózsabimbó.
 6   1,  14 |       ismeretségemet. De hogy is volna szemem ilyen ruhában állítani be
 7   1,  15 |           fõurakat Budáról.~- Kiégne a szemem - említé a királyné elõtt -,
 8   1,  17 |             dolgot közelrõl, mert éles szemem van, elhiheti. Kaszperek
 9   1,  21 |               fejét.~- Fusson ki a két szemem, ha láttam.~(Jaj, de nagy
10   1,  22 |           ember feleségének?… Hiszen a szemem égne ki. No, még az kellene!~
11   1,  22 |             mert nekem is megvan a két szemem.~- Oh jaj! Van Rebék néninek
12   1,  23 |              meg is gyúlna a templom). Szemem elé emeltem a zsoltáros
13   1,  23 |              ezt a morvát eleresszem a szemem elõl. Ha csak egy percre
14   1,  23 |                lépésem!), végigsiklott szemem valamennyi ablakon: volt
15   1,  24 |                a vállát vonogatta és a szemem közé fújta a szivarfüstöt.~-
16   1,  26 |       asszonyszemély, akit ismertünk.) Szemem most is epedve pislant fél
17   1,  28 |              ezzel örökre elvesztettem szemem elõl Szlebenits Mihályt,
18   1,  30 |       asszonyszemély, akit ismertünk.) Szemem most is epedve pislant fel
19   1,  30 | Elálmélkodással siklott végig rajtuk a szemem. Az én tanulótársaim? Ezek
20   1,  34 |                a világba, amerre a két szemem visz.~Nem maradt tehát más
21   1,  35 |            semmit.~- Nekem pedig nincs szemem hozzá.~- Oh, oh, ártatlan
22  II,  4  |              Csak még egyszer kerülj a szemem elé!...~- Ne tüzeljen úgy,
23  II,  5  |            három év elõtt.~Még most is szemem elõtt áll, amint mindszentek
24  II,  7  |               Hol az a pipa? Na, itt a szemem, melyiket akarja kiszúrni
25  II,  7  |             Meghalok! Odavagyok! Jaj a szemem!~A Cicero kimondhatlan kínokat
26  II,  15 |            Látom én, amit látok... Vén szemem van, de éles...~- Folytassa
27  II,  15 |         átlábolja az ármány. Vén az én szemem, de éles...~Azzal otthagytam
28  II,  24 |        Kegyeskedjék elhinni. Már az én szemem, ha öreg is, mégis csak
29  II,  55 |             legyûrünk. Nem vesztlek el szemem elõl.~Ezzel odatámaszkodott
30  II,  67 |           akármilyen öreg vagyok is, a szemem még ép, pompásan látok át
31  II,  71 |               végig az ismerõs utakat. Szemem õt kereste. Hiába kereste.~
32  II,  77 |       ceruzáját s fürkészõleg nézett a szemem közé.~- Te írtad ezt, öcsém? -
33  II,  77 |               belekezdeni, ne kerülj a szemem elé; a Dobos bácsi keze
34  II,  113|            megfojtalak. Pusztuljatok a szemem elõl a szobátokba. Akarom,
35  II,  114|              szögletablakán pihent meg szemem. Két kis módos ablak ez,
36  II,  140|            szeretkezni az ablak elõtt.~Szemem úgy hozzászokott a szoba-kémleléshez,
37 III,  1  |              Kerülj csak még egyszer a szemem elé!«~A csõsz-tekintély
38 III,  1  |            kerüljön csak még egyszer a szemem elé.~Hanem hát bizony az
39 III,  1  |                kendtek! Takarodjanak a szemem elõl. Magamnak kell elmennem.~
40 III,  2  |      kulcslyukon. Metszõ szél vágott a szemem közé s kénkõ-gõz tódult
41 III,  2  |            láttam, mintha e percben is szemem elõtt volna, hogy az egy
42 III,  2  |                  Most pedig takarodj a szemem elõl… Hanem azt mondom,
43 III,  4  |                 Metszõ szél vágódott a szemem közé s kénkõgõz tódult kifelé.
44 III,  28 |            annak a királynak!~Elborult szemem elõtt a világ, fejem zúgott,
45 III,  42 |           különös történetet, ha nem a szemem láttára történik, szórul
46 III,  45 |            alszom, pedig nyitva volt a szemem, segítettem nekik fát venni
47 III,  47 |                meg a király szolgáját, szemem láttára!~- Íme, a legnagyobb
48 III,  49 |               táblabírák között s hogy szemem láttára fogyott el az utolsó
49 III,  51 |                se követtem.~- Megölted szemem láttára - kiáltá újra az
50 III,  60 |           Amint a gyertyát eloltottam, szemem önkénytelenül felkereste.
51 III,  70 |             emberi dolog. Takarodjék a szemem elõl, haszontalan fráter!~
52 III,  89 |               mégis mindenük van, amit szemem szám megkíván. Bizony isten
53 III,  102|           ülnökök, jegyzõk… istenem, a szemem káprázik vagy mi… hová lett
54 III,  127|            virág! - sóhajték, miközben szemem bejárta a szegényes szobát. -
55 III,  148|               hogy idejöhessek. Nézz a szemem közé, így néznek-e ki a
56  IV,  7  |           Hallgatlak, atyám.~- Ha én a szemem behunyom, te leszel az utolsó
57  IV,  7  |        kavarogni a magasban. Mihelyt a szemem behunyom, úgy rémlik, mintha
58  IV,  17 |             nekem is megvan a két látó szemem.~Végighúzza pengéjén az
59  IV,  27 |                aztán egy szõkére esett szemem, de arról is csakhamar kisült,
60  IV,  52 |                Gyönyörködve siklott el szemem fölséges termetén, egyetlen
61  IV,  76 |         ujjával mutatja, hogy csak egy szemem van. Micsoda? A testi hibámat
62  IV,  76 |           emelve, hogy nekem ez az egy szemem is többet ér, mint az ő
63  IV,  82 |           halántékom kezd izzadni és a szemem homályosodni. Az akták és
64  IV,  86 |       menthetetlenül meghal. A halál a szemem közé nevetett: »Hát bolondnak
65  IV,  87 |            volt ez! Milyen mohón falta szemem a látnivalót! Mennyi benyomás
66  IV,  101|              lövellt feléje.~- Eredj a szemem elõl… Megátkozlak!~- Atyám! -
67  IV,  117|            többi szabad. Méltóztassék.~Szemem végigsiklott Magyarország
68  IV,  140|          kiültem az erkélyre, és én is szemem elé biggyesztettem egy messzelátót.~
69  IV,  151|              elbágyadt, láztól duzzadt szemem egy állatot, amint kísértetiesen
70  IV,  152|            összeölelkezve lejtettek.~A szemem káprázott, talpam alatt