Rész, Fejezet
1 1, 1 | Molnár Erzsike szép kék szemeibõl. Azt csak õk ketten tudták,
2 1, 1 | könnycseppet, ami az öreg huszár szemeibõl esett ki s folyt le tisztes
3 1, 10 | izmos vállaira. A gazda szemeibõl kicsordult a könyû, meg
4 1, 10 | már erre megint kitörülte szemeibõl Borka a könnyeket, s azt
5 1, 12 | könnyûk szúrós, hamuszín szemeibõl: »Istenem, istenem, egyik
6 1, 12 | kurtán a porkoláb.~Laci szemeibõl kicsordultak a könnyek.~-
7 1, 12 | kitörülte a könnyeket a szemeibõl. - Oh, felséges uram, oh
8 1, 13 | mélyen bent ülõ mogyorószínû szemeibõl mefisztói gúny villogott
9 1, 13 | asszony adott el neki… (Szemeibõl a gyûlölet zöldes lángja
10 1, 17 | kitörülte a könnyeket a gyönyörû szemeibõl, aztán megvetõleg biggyesztette
11 1, 19 | meglágyult a fickó kemény arca, s szemeibõl a könnyek eredtek meg:~-
12 1, 20 | eresztette ki a kezébõl, de még a szemeibõl is kibuggyant egy kis nedv.~-
13 1, 21 | gyermekkor hamvassága, de a szemeibõl már a tudás izzó parázsa
14 1, 23 | kitörtek a könnyek a Bozsicska szemeibõl és végigfolytak a nagy bajuszán.~-
15 1, 23 | bûvölõ fénye csillant ki szemeibõl.~- Ha érdeklõdöm-e? Mindennap
16 1, 23 | buggyant ki a galambszelíd szemeibõl -, meghallotta azt a lövést!~
17 1, 29 | s villámok lövelltek a szemeibõl. Igazi hercegnõ volt. A
18 1, 31 | beteg fölé volt hajolva, a szemeibõl kicsorduló könny odacsöppent
19 1, 32 | és ugyan mi?~Szoltsányi szemeibõl kilövellt a hamu alól a
20 II, 1 | arcáról egy rózsát, fekete szemeibõl egy sugarat, aminek, hogy
21 II, 1 | Az a könyû a kemény ember szemeibõl esett le.~*~A szép Mariskát
22 II, 6 | megaranyozza a hanyatló nap sugára, szemeibõl egy-egy vízcsöpp pergett
23 II, 13 | volt e várakozás.~Az orvos szemeibõl könnycseppek gördültek ki -
24 II, 21 | sokszor sajtolt ki a gyermek szemeibõl keserû könnyeket.~Állapota
25 II, 21 | elõtörõ könyût törült ki szemeibõl.~- Nemes szív van benned,
26 II, 29 | kapni, elkergeti szép kék szemeibõl az álmot, mert hát nagy
27 II, 36 | tudta még a két fiú.~Az öreg szemeibõl könnyek peregtek.~- Atyám,
28 II, 48 | sugárzott ki könnyein keresztül szemeibõl.~- Értelmes fiú voltál mindig.
29 II, 59 | nélkül marad?~Szép fekete szemeibõl könnycseppek hullottak a
30 II, 60 | sírhalmára. Fekete szép szemeibõl könnycseppek hullottak a
31 II, 60 | emberek: a jóisten.~Az öreg szemeibõl csak egyre csurogtak a könnyek,
32 II, 100| lehelete, harmat hull a szemeibõl, melyek mintha a mennybolt
33 II, 109| Pestig.~A derék embernek szemeibõl egészen kiment az álom Ceglédnél,
34 II, 123| kétségbeesetten nézett fel az égre, szemeibõl könnycseppek gurultak ráncos
35 II, 123| tegnap, szíve elfacsarodott, szemeibõl kiesett egy könnycsepp, -
36 II, 123| öregember látta, érezte ezt és szemeibõl könnycseppek hullottak örömében.~»
37 II, 126| Villogó haj úszott utána, szemeibõl és szájából kénköves tüzet
38 II, 140| gondoltam. Oly üde arca volt, szemeibõl annyi ártatlanság, ajka
39 III, 1 | elérzékenyítik, könnyeket facsarnak szemeibõl és mégis mindig beszéli,
40 III, 1 | az erein és kivillogott a szemeibõl. Öntudatlanul s bizonyos
41 III, 1 | Lehajtja fejét és elgyengült szemeibõl a könnyeket törülgeti.~-
42 III, 14 | gondolat egy egész vagyon.~Szemeibõl csak úgy potyogtak a hálakönnyek.~
43 III, 14 | váci püspök - szólt Gáspár, szemeibõl az álmot törülve. - A korcsmárosok
44 III, 46 | nagyasszony kidörzsölte apró kék szemeibõl az álmosságot s ásítván
45 III, 75 | minek?~S könnyeket törült ki szemeibõl.~- Mit szándékozol tenni? -
46 III, 100| kísérteties fény lövell elõ szemeibõl.~Künn valóságos vihar zúgott,
47 III, 100| a nedvességet törülgette szemeibõl.~- Az ördögbe is, hiszen
48 III, 102| most hirtelen kitörülte szemeibõl a könnyeket.~- Nem igaz,
49 III, 102| szívszaggatón, s megeredtek szemeibõl a könnyek, amint a kis Zsizsik
50 III, 114| Oh, Murzu, Murzu!~Pista szemeibõl is elõszivárogtak a könnyek.~-
51 III, 122| ártatlan, kedves feleségem…~A szemeibõl könnyek kezdtek peregni
52 IV, 5 | asszony kidörzsölte az álmot a szemeibõl.~- Mit? Hát el volt veszve?~-
53 IV, 10 | szólni akart, homlokáról, szemeibõl szinte lekéredzkedett valami,
54 IV, 11 | elérzékenyülve törül ki egy könnyet a szemeibõl.~De megvigasztalja a humorista:~-
55 IV, 32 | fenség honol rajta.~Magda szemeibõl kibuggyantak a könnyek.~-
56 IV, 51 | nagyon kíváncsiak. Látom a szemeibõl. És mert van ott sok olyan
57 IV, 61 | Jószívû asszonyság volt, a szemeibõl csupa szeretet, csupa nyájasság
58 IV, 77 | lát. Jó lesz-e?~Az András szemeibõl elõszivárogtak a könnyek,
59 IV, 77 | elérzékenyült ilyenkor, szemeibõl megnyílt a jóság forrása,
60 IV, 85 | fölébredt, s kidörzsölte szemeibõl az álmot, olyan elevenen
61 IV, 97 | csak a bizonytalan színû szemeibõl nézett ki a gyámoltalanság
62 IV, 97 | kezemre hullani, az õ drága szemeibõl. )~Zûrzavaros zsongás keletkezett
63 IV, 101| megcsókolja: visszavonta, s szemeibõl haragos villám lövellt feléje.~-
64 IV, 101| rebegte Gyuri, és elõtörtek szemeibõl a könnyek.~- Semmi közöm
65 IV, 101| szólította.~Azután kitörülte szemeibõl a könnyeket és elindult
66 IV, 111| csakugyan kiment a Kupiczky szemeibõl az álom. Mert ebbõl a pénzbõl
67 IV, 127| várkapitány üzenetét, kibuggyant szemeibõl a könny s végigfolyt hosszú,
68 IV, 151| idegesen mozgatva, vörös szemeibõl szemrehányón látszott szólni:~-
69 IV, 152| Matykó, hogy az Ancsurka kék szemeibõl kibuggyantak a könnyek,
70 IV, 152| dugni a fülemet, de átkozott szemeibõl mintha két drót sodrony
|