Rész, Fejezet

 1   1,  4  |             Nagyon jól van, ámbár sajnálom, hogy odáig kellett elmennünk.
 2   1,  4  |        önfeláldozó ember iránt.~- Sajnálom, hogy így gondolkozik. Követjelöltül
 3   1,  9  |        ott benn a két hölggyel.~- Sajnálom, átkozottul sajnálom, hogy
 4   1,  9  |              Sajnálom, átkozottul sajnálom, hogy a tekintetes úr nincsen
 5   1,  9  |          érte. Higgye meg, nagyon sajnálom. Dehát hiába, a törvény…
 6   1,  9  |           s bocsássa meg. Felette sajnálom azt s csak az ön eljövetele
 7   1,  13 |  szeretlek, Franciska, és felette sajnálom, hogy a természetünk nem
 8   1,  13 |           asszony. - Hiszen én is sajnálom. Hiszen nem volt rossz ember,
 9   1,  14 | hajótörésekrõl. Csak azt az egyet sajnálom, hogy a másvilágra, az angyalok
10   1,  14 |          ortográfiája! (Biz isten sajnálom, hogy el nem tettem a számodra.)~
11   1,  17 |          vagyok.~- Nagyon, nagyon sajnálom - feleltem kedvetlenül -,
12   1,  27 |             sopánkodott a báró. - Sajnálom a százezer forintot, de
13   1,  27 |          mélyen meghajolva), igen sajnálom, hogy így történt, de a
14   1,  29 |             És most?~- Most? Igen sajnálom, hogy most kénytelen vagyok
15   1,  34 |           de célhoz nem vezethet, sajnálom. A voltra nem ad a zsidó
16   1,  35 |            Ezt a szegény szarvast sajnálom, kedves sógor.~- Hogy-hogy? -
17  II,  4  |         bál óta.~Tiszta szívembõl sajnálom a tekintetes vármegyét,
18  II,  4  |         De még tisztább szívembõl sajnálom Sarolta kisasszonyt, akire
19  II,  4  |           a nemes városi kaszinót sajnálom, melynek a sok, sok hosszú
20  II,  4  |          az a Stofi bácsi!«~Ezért sajnálom legislegjobban a nemes városi
21  II,  5  |      Különben körömfeketényit sem sajnálom. Elkellett az nektek!~Eközben
22  II,  6  |        van: 125,213 számú. Nagyon sajnálom, hogy nem szolgálhatok vele
23  II,  22 |          nagy kár, a templomot is sajnálom, de még azt mind kiheverte
24  II,  24 |      pedig elmehettek, édes fiam, sajnálom, hogy ide fárasztottalak.~-
25  II,  39 |         bizony nem lehet másképp. Sajnálom, nagyon sajnálom, már tudniillik
26  II,  39 |         másképp. Sajnálom, nagyon sajnálom, már tudniillik a községet.
27  II,  41 |         doktori tudományt.~Nagyon sajnálom, hogy már utána vagyunk
28  II,  72 |      ravaszul dörzsölte kezeit.~- Sajnálom, de mindenféleképp késõ.
29  II,  99 |      Meghiszem azt, Sir.~- Igazán sajnálom - dolgot, mert tudom, hogy
30  II,  99 |          az ilyesmikhez, és fõleg sajnálom azért, mert közvetve én
31  II,  100|      kérdi tõle Py.~- Mert mindig sajnálom a legszebbeket... mint akik
32  II,  106|      dolgot, de nem tehetek róla. Sajnálom, ha a jó szittyavér így
33  II,  108|          volt, mint a bársony, de sajnálom is, hogy elszakított tõled
34  II,  109|         meggondoltam. És csak azt sajnálom, hogy egy szegedi bicsakot
35  II,  109|        neveletlenségért... igazán sajnálom...~- Nem tesz semmit - feleltem
36  II,  127|          a cselekvésnek.~- Igazán sajnálom a dolgot, mert tudom, hogy
37  II,  127|           az ilyesmihez; és fõleg sajnálom azért, mert közvetve én
38  II,  130|          kis tévedés volt. Igazán sajnálom...~Izgalomtól reszketve
39 III,  4  |        szurtos viskója felé.~Igen sajnálom, hogy szûk terem nem engedi
40 III,  35 |          hanem nyugodtan mondá:~- Sajnálom, uram! Nem fizethetek, mert
41 III,  35 | lehetetlenség« nagy úr. Igen igen sajnálom…~- Nem igaz! - ordított
42 III,  39 |         is olyan rossz élc tõled. Sajnálom, de a bevallott bolondokháza
43 III,  57 |   hallgasson engem. Hiszen eleget sajnálom, hogy csak meg sem csókolhatom
44 III,  67 |        ellicitálták… de másokért. Sajnálom szegény embereket, mind
45 III,  79 |     igazgató vállatvont.~- Nagyon sajnálom, de ami szabály, az szabály.
46 III,  79 |          megdörzsölte a kezeit.~- Sajnálom, kedves barátom, de nem
47 III,  100|            Istenemre, Rikner, nem sajnálom, hogy »vén korhely«-nek
48 III,  105|       megveszi a Jókai könyvét.~- Sajnálom, barátom, de nem veszem
49 III,  105|      zászlót csináltattam, de nem sajnálom.«~Oda fordultam ama hang
50 III,  123| lehangoltan. - S ezt annál inkább sajnálom, mert nekem nincs a munkámból
51 III,  126|         Azt, azt - suttogá. - Nem sajnálom a költségeket. Elhamarkodtam,
52 III,  146|      hékás. Utálom õket, de mégis sajnálom itt hagyni.~Ebbõl aztán
53  IV,  13 |            Adja ide a pénzemet!~- Sajnálom, de az ezüst értéke esett,
54  IV,  43 |            tomboltak a szászok.~- Sajnálom, hogy nem tudtam, de már
55  IV,  51 |           hisznek.~- Akkor nagyon sajnálom.~- A lelkemet csak nem tehetem
56  IV,  64 |          és kedvetlenül mondja:~- Sajnálom, itt nincs meg az a szám,
57  IV,  64 |          amelyik nekem kellene.~- Sajnálom - viszonzá Kohn úr a kezeit
58  IV,  64 |         Minden áron ez kellene.~- Sajnálom.~- Nem sajnálom érte a pénzt.~
59  IV,  64 |        kellene.~- Sajnálom.~- Nem sajnálom érte a pénzt.~Nincs az a
60  IV,  90 |      erõkrõl.” Nem tréfa dolog!«~»Sajnálom, uram, de ez idén nem szándékozom
61  IV,  92 |          nem tehetem, bármennyire sajnálom, szavamat adtam az orvosnak.
62  IV,  93 |   Macskássy uram.~- Hát már most, sajnálom, visszautazhat Erdélybe.~
63  IV,  97 |         is én. Csak a kis öcsémet sajnálom. Szegény mama, kétségbe
64  IV,  97 |        ilyen súlyos eset. Valóban sajnálom az asszonyságot.~- Olyan
65  IV,  98 |      tartlizni? - kérdé.~- Nem.~- Sajnálom, de akkor elbocsátom, mert
66  IV,  101|     elõbb-utóbb megfojtják. Pedig sajnálom szegényt, igazi úr volt.~
67  IV,  105|           közügyektõl teljesen.~- Sajnálom, hogy meg kell önt cáfolnom,
68  IV,  108|        legidõsebb lovag -, szinte sajnálom a kegyelmes húgomasszonyomat,
69  IV,  127|         kerül is. Sõt a pénzt sem sajnálom.~Bucquoi nagy haddal indult
70  IV,  142|      megvenni a fiamnak.~- Bizony sajnálom, de a sarkantyú nem az enyim,