Rész, Fejezet

 1   1,  2  |        annyit tesz:~»Ha ti vinnétek minket!«~A piacon csakugyan találkoztak
 2   1,  3  |            Éles körmeivel megtépett minket, felkarcolta testünket vérig,
 3   1,  3  |          isteni akarat, mely szinte minket ölel körül.~Én istenem,
 4   1,  4  |            így. De ez nem csüggeszt minket.~- Hát kik vagytok ti?~Miklós
 5   1,  5  |   Bolondítsa az úr az öregapját, ne minket. Mit keresne itt Makkfõi
 6   1,  12 |   szívfacsaró hangon. - Ne hagyj el minket!~- No, no, no - csillapítá
 7   1,  12 |          csak komédiát csinál, hogy minket összehívatott.~Reggelre
 8   1,  12 |          aki hatalmasan kigúnyoltál minket! Úgy kellett nekünk, minek
 9   1,  13 |         hiszen bottal se bírt volna minket elverni. Hovatovább jobban
10   1,  13 |         vala: »Siessenek, uraim, ha minket fel akarnak akasztani, mert
11   1,  13 |           hasbeszélõ a vén gyerkõc. Minket is így ijesztgetett. S milyen
12   1,  14 |         Majd bevallod a bíró elõtt. Minket nem viszel tévútra a hortyogásoddal.~
13   1,  17 |           azt mondván az uraknak:~- Minket, urak, délig ne keressetek.
14   1,  17 |          grófnõ visszatért.~- Talán minket keresnek, grófnõ? - kérdé
15   1,  18 |             jó emberem. Nem bánt az minket, hidd el, legfeljebb a pénzünket
16   1,  20 |         veszteg, Pista, itt várj be minket.~Begombolták a kabátjaikat,
17   1,  23 |             mintha megütõdnék, hogy minket ott lát, szép, férfias arca
18   1,  23 |             a hangja). Amint meglát minket, szívélyesen áthajlik a
19   1,  24 |          Sárosban, és majd nézz meg minket reggel, ha megvirrad. Én
20   1,  25 |          fény:~- Úgy vettek már ott minket - kottyantotta ki nagy ügyetlenül -,
21   1,  26 |           is eljutott, hogy idejött minket tanulmányozni. Biztosítja,
22   1,  27 |    kiereszteni, mégis õ védelmezzen minket. Hát nem annyit jelent az,
23   1,  27 |             Az a gazember becsapott minket. Ejnye, ejnye! Engedje meg
24   1,  28 |          valami ezeregyéjbeli dzsin minket megelõzve röpítené az ebédlõbe,
25   1,  28 |            azért, hogy megmentettél minket a sárkánytól«.~Ivott és
26   1,  29 |           velõk az utcán, hova visz minket az ördög? Egy cirkuszba.
27   1,  34 |         kiáltoztak. - Azzal akarnak minket fölültetni.~(Hát már az
28  II,  3  |       képzeld, Laci ugyan rászedett minket. Tegnapelõtt megesküdött
29  II,  4  |    Sadovánál becsületesen megvertek minket.~A porosz nagyon örült neki -
30  II,  5  |             megszomjuhozott.~Miután minket hiába marasztalt, fogta
31  II,  5  |           éjfél.~- Eh! nem keres az minket - vélekedik Kubacsek.~-
32  II,  6  |        Ilona.~- Az lehetetlen! Vagy minket csaltak volna meg? Nem hinném!...
33  II,  6  |             látogat meg. Nem szeret minket.~Sramko bácsi egyet köhintett.~-
34  II,  7  |          has. Mintha azt mondanák: »Minket az isten is vicispánnak
35  II,  15 |         hogy a német meg ne csaljon minket!... Az már régula nála,...
36  II,  17 | eltávolítása volna a garádics, mely minket is, a nénit is vágyainak
37  II,  36 |             ha azt akarjuk, hogy ne minket faljanak fel. A népnek enni
38  II,  36 |         kérdõleg nézett Károlyra.~- Minket keresnek. Ki kereshet most
39  II,  36 |          keresnek. Ki kereshet most minket?~E pillanatban kemény csoszogó
40  II,  36 |             Dick, hiszen ösmerhetsz minket. Mi sem tartjuk a becsületet
41  II,  40 |         ezek mindketten egyszerre - minket ostobáknak nevezni. Mi ezt
42  II,  51 |          megszokás összeforrasztott minket, s az idõ elválaszt. Én
43  II,  80 |             szép csöndesen megeszel minket is.~Mert hát te igazságos
44  II,  105|           elég az?~- Nem elég. Mert minket nem büntethet meg õfelsége,
45  II,  117|             német újságokat.~- Mind minket szidnak, édes öcsém. Éppúgy,
46  II,  117|           rendeltem, nem fizetem.~- Minket a város fizet, Sir.~- Az
47  II,  120|           emberek nem állják ki. Ha minket nem eresztenek is szét,
48 III,  1  |      természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki
49 III,  2  |             csapta be az ablakot, s minket, anyámmal félájultakat,
50 III,  4  |             csapta be az ablakot, s minket, anyámmal félájultakat,
51 III,  21 |       megkönyörül rajtam, s kisegít minket a nyomorból.~- Mi haszna
52 III,  49 |         ugyancsak megállított volna minket, még az orrunkat is leszeli,
53 III,  51 |       szolgáját keresné. Ott lásson minket Budavárban.~Rögtön készülni
54 III,  66 |       igazmondó, az nem csalhat meg minket. Nagy szolgálatot várunk
55 III,  87 |         olyan hosszú nem lesz, hogy minket kettõnket az Erzsikével
56 III,  89 |             Bajzáék korában - hanem minket, politikusokat nyaggattok.~
57  IV,  20 |       felség, oh felség, végy észre minket.«~A pavilonok aranyozott
58  IV,  20 |           csillognak a napfényben: »Minket illet itt a legtöbb!«~A
59  IV,  39 |             unokái is áldani fognak minket érte.~(Még engem is belekevert
60  IV,  66 |          városba. Hadd bámuljon meg minket a vármegye.~- Úgy, úgy barátocskám -
61  IV,  67 |             méltatlankodának:~- No, minket csúffá tettek…~- Hiába,
62  IV,  92 |         amikor önnek tetszik. Isten minket úgy segéljen!~Ez hát a dekrétum
63  IV,  111|            kedves barátom. Pörölnek minket, jól teszik. Mi azonban
64  IV,  121|            ez derék dolog. Csakhogy minket is összehozott egyszer az
65  IV,  127|       halálunk után.~- Mégis engedj minket, jó bátyánk, melletted! -
66  IV,  140|          milyen szép ez az asszony! Minket a haloványsága, félig csukott,
67  IV,  142|             Seregeknek ura! Ne vígy minket a kísértetbe!~A többiek
68  IV,  145|            öreg gazember kijátszott minket!~A zarándok, aki nem volt
69  IV,  146|            a mennyei gondviselésnek minket igen közel tenni a szerelem
70  IV,  148|             az igen szép. Hát ösmer minket az ön mamicája?~- Nem, nem.