Rész, Fejezet

 1   1,  2  |     összehalmozott akták fölött, miket az esküdt urak »folyamatba
 2   1,  3  |          dolgokat - az álmokban, miket mosolygó arccal adóztat
 3   1,  3  |       szerencséje néma betûkben, miket olvasni kéj és öröm.~Ennél
 4   1,  3  |         összekuszált vonásaival, miket a tébolyodottság melankolikus
 5   1,  3  |          mikor könnyeidet látva, miket apád elveszte fölött hullattál,
 6   1,  4  |          hullámzó búzavetéseken, miket rejtélyes suttogással ringat
 7   1,  4  | föladnánk is azokból a jogokból, miket õk szereztek. (Általános
 8   1,  4  |       ezek az õ tavalyi csizmái, miket, a tyúkszemei miatt nem
 9   1,  4  |         miatt nem viselhetett, s miket aztán a patvaristának kialkudott
10   1,  4  |          megtalálod a zászlókon, miket utánad küldök. Én tehát
11   1,  8  |  népekkel… s azok a nagy eszmék, miket mi dicsõítünk most, mindenik
12   1,  9  |       olyan rejtett dolgokat is, miket talán Kléner úr orra sem
13   1,  9  |         rendkívüli eseményeknek, miket a szeszélyes végzet keze
14   1,  9  |    szeszélyes végzet keze fon, s miket teljesen konstatálni nem
15   1,  27 |        papjukat. Borzasztó, hogy miket mûvel ez a reverendás hörcsög.~
16   1,  28 |       nemrég szolgabíró volt. De miket csinált, miket csinált!
17   1,  28 |          volt. De miket csinált, miket csinált! A községi bírákat
18   1,  32 |         magát, azokban ellenben, miket megszerezhet, örökké szükséget
19   1,  35 |      János, elmondtam neki, hogy miket beszél és tanulmányoz a
20   1,  35 |          sikongott az asszony -, miket csinál maga itt? Megy el
21  II,  4  |      mindenféle selyemszövetrõl, miket, tudom, volt professzorom
22  II,  5  |  takarónak; a híres periratokat, miket hol prózába, hol versbe
23  II,  5  |         hol versbe szerkesztett, miket a vármegye gyönyörrel olvasgatott,
24  II,  7  |      szép liberális kifejezések, miket senki sem ért, még Mády
25  II,  7  |       jelentékeny körülményeket, miket Mády felõl megtudott, elhozta
26  II,  16 |          uram jó tulajdonságait, miket minden keresztény magasztalólag
27  II,  17 |     szeszélyesebb gondolatoktól, miket éppen olyan jól ki lehet
28  II,  17 |   örömében.~- Miféle butéliák?~- Miket Garibaldi küldött férjemnek
29  II,  18 |    szerencsétlen eshetõségeknek, miket hazugságom, ostoba, hóbortos
30  II,  21 |   csodálatos meseszerû jelekben, miket nem hall, nem ért, de amik
31  II,  21 |     rongyot dobtak a leánykának, miket õk nem használhattak.~A
32  II,  26 |        madzagok- és zsinórokkal, miket nem egy ízben az édesapa
33  II,  26 | helytelen csínyt és pajkosságot, miket tekintetes Tarka István
34  II,  26 |       nagy hibák a nagy bûnöket, miket el nem takar aztán az ezerholdas
35  II,  26 |          az iszonyú fájdalmakat, miket a zuhanás okozott. Eleinte
36  II,  26 |    száradni kirakott juhbõrökre (miket a legújabb idõben sûrûn
37  II,  26 |          ellenséges érzelmeivel, miket Ilonka ezúttal lehetõleg
38  II,  29 |          meséskönyveket olvasni, miket apja legközelebb hozott
39  II,  30 |       küldött hazai pogácsákból, miket ugyan megoszt Károllyal,
40  II,  36 |  gavallérnak kedvtelései vannak, miket nem szívesen nélkülöz. Nem
41  II,  36 |         egy idõ óta sûrûn érték, miket azonban isten segedelme
42  II,  37 |          színezett állatjaikkal, miket mind ösmer egyenkint, a
43  II,  37 |       hogy azokban a könyvekben, miket az iskolában tanult, nincs
44  II,  38 |      azokban a regénykönyvekben, miket a mama eldugdos elõlünk,
45  II,  45 |       tényeket neki tulajdonítá, miket Nagy Péter, dicsõséges elõdje
46  II,  51 |  letörölte az izzadságcsöppeket, miket a hallatlan dolog ripacsos,
47  II,  51 |          láncolatát az elveknek, miket az idõ és tapasztalás kovácsolt
48  II,  51 |     hógomolyokhoz hasonlítottam, miket az idõ megnöveszt. Az önére
49  II,  66 |    megóvni. Tehát a szép dolgok, miket az elõbb látott, nem voltak
50  II,  69 |      csodálkoztak a történteken, miket már nem lehetett jóvátenni.
51  II,  77 |        érdektelen kõfigura után, miket csak a fantázia idomított
52  II,  83 |         az is picike telt lábak, miket a korcsolyaszíj szorít kisebbekké,
53  II,  99 |   két-két félkörbe futó ránccal, miket el nem simított az örökösen
54  II,  99 |  csodálatosabb alakokat a falon, miket képzelete odarajzolt: négy
55  II,  99 |        más piros, forró ajkakra, miket lázálmaiban csókolt.~A szobát,
56  II,  100|        néptribun, e bûvös arcok, miket a tükör készséggel megmutogat,
57  II,  120|          nemzetiszín kokárdákat, miket a húgaink küldtek otthonról
58  II,  127|   két-két félkörbe futó ránccal, miket el nem simított az örökösen
59  II,  127|  csodálatosabb alakokat a falon, miket képzelete odarajzolt: négy
60  II,  131|     Hanem azután azok a dinnyék, miket a természet nevel föl, pazar
61 III,  1  |         a nagy szavakat mondták, miket a mindenség megdöbbentõ
62 III,  1  |       tekintve végig kedvencein, miket egytõl egyig, színrõl színre
63 III,  1  |   azokról a szép piros ajkakról, miket már azóta hamuszínû porrá
64 III,  40 |  kalandok, pakktáska-történetek, miket gombamódra szaporítanak
65 III,  50 |        játszott a mélyedésekben, miket kivájt, ahova lépett.~Igen,
66 III,  79 |          kezével.~- Rossz ember. Miket beszél.~S azután fürkészõleg
67 III,  148|         parkja volt. Õs tölgyek, miket a legöregebb falusi emberek
68 III,  148|       mellett, beszédes patakok, miket betöm az erdõ haraszttal,
69  IV,  45 |   botrányokat kenyéririgységbõl. Miket nem gondol ki az istentelen!
70  IV,  48 |           De iszen hallottam én, miket kérdezett a kisasszony a