Rész, Fejezet
1 1, 2 | hanyagul bontva, márvány homlokán az ég tisztasága, fekete
2 1, 8 | szivárvány-diadémmal fönséges homlokán, szép nõ lépegetett felém;
3 1, 9 | kétség többé…~Kléner úr homlokán sötét ráncok képzõdtek.~
4 1, 9 | centiméter távolnyira a homlokán? Éppen olyan, mintha valakinek
5 1, 9 | szavak ott ültek arcán, homlokán, de nem bírt azoknak Kléner
6 1, 11 | vizes kezét tiszta ragyogó homlokán, s ím, a leány keblébõl
7 1, 12 | az izzadság csurgott le a homlokán a nagy érdeklõdéstõl.~-
8 1, 12 | szemei megüvegesedtek, homlokán hideg verejték gyöngyözött
9 1, 13 | piszkos pléhtábla a házikó homlokán, ahol a fehér páva pompázott
10 1, 13 | volna is, ha csillag lenne a homlokán! Hogy gondolja azt, Druzsba
11 1, 14 | is hallotta; feje zúgott, homlokán lüktetni látszottak az erek,
12 1, 15 | verejtékcsöppek gyöngyöztek homlokán, félt, hogy elhibázza valahogy.
13 1, 15 | Palásthynénál, mert a király homlokán szakadatlanul vidámság ült.~
14 1, 18 | színe visszatért, fönséges homlokán derült fény ömlött el újra.~-
15 1, 23 | asztalra és följebb tolta homlokán a zöld ernyõt.~- Én már
16 1, 25 | balvállán, Molnár pedig a homlokán) kezet fogtak, a gróf ezt
17 1, 25 | Érezte a hûs áramot arcán, homlokán, amit az újfalusi kert lombjai
18 1, 27 | könyökére fektette, s ábrándos homlokán kigyulladt az ihlet, szállt
19 1, 28 | Hideg verejték gyöngyözött a homlokán, míg a nagy láthatatlan
20 1, 31 | és verejtékgyöngyökkel a homlokán.~- Meggondoltam a dolgot,
21 1, 34 | végighúzta sovány tenyerét a homlokán, mintegy hangosan gondolkozva.~-
22 1, 35 | közéjük nem lõhetünk.~A báró homlokán izzadságcseppek folytak
23 II, 2 | mogorvaságot, szép fényes homlokán a sötét haragot, amint felemelte
24 II, 2 | mialatt magas, bibircses homlokán a török császár névaláírásához
25 II, 7 | szemeiben ragyogott a tûz, homlokán kidagadtak az erek. Nem
26 II, 8 | két ujját végigsimította homlokán... Olyan sötét volt az e
27 II, 17 | tartalmat. Szeme kidülledt, homlokán kidagadtak az erek, és a
28 II, 22 | sötét fellegek vonulnak át homlokán. A hajnal épp az imént kezdte
29 II, 23 | Kínos veríték gyöngyödzik homlokán, s lázas reszketegség fut
30 II, 24 | vén Kerecsy mogorván, s homlokán kidagadtak az erek.~Méltóságosan
31 II, 30 | bizonyítványt is. És derült homlokán mogorva ráncok gyûlnek,
32 II, 34 | nagy cseppekben halvány homlokán, fél óra elteltével nyugodtabb
33 II, 35 | akadt kezünkbe, melynek homlokán a következõ felirat állott:~
34 II, 38 | szégyen érzelmeitõl, szögletes homlokán vastagra dagadtak az azt
35 II, 41 | izzadság-csöppek gyöngyöztek homlokán, majd a forróság öntötte
36 II, 46 | báróné lehajolt hozzá és homlokán csókolta.~- Édes gyermekem,
37 II, 54 | hosszú fehér szakállal; a homlokán egy nagy sebhely, amit valaha
38 II, 60 | vasrácsozatú kapunál, melynek homlokán aranyos betûkkel e szó ragyog:
39 II, 69 | megállt, végigsimítá ujját homlokán, azután felemelte dacos
40 II, 75 | verejtékcsöppek gyöngyöztek homlokán, s szemeire sajátságos fátyol
41 II, 85 | hajdan a bankókat ezer ráncú homlokán vastagon kidagadnak az erek,
42 II, 104| mosolygás, s szûk, lapos homlokán ott voltak a redõk. Redõk
43 II, 111| szürke szemei tûzben égnek, homlokán elsimulnak a redõk, s mennyei
44 II, 113| kinek nemes domborodású homlokán a honfiúi bánat borong,
45 II, 117| Ajkain mézédes mosoly s homlokán örökösen három mély ránc.
46 II, 118| ugyan ritkán van), a kopasz homlokán fényes napsugarak tündökölnek.~
47 II, 119| akinek fényes nap tündököl - homlokán, s két bágyadt csillag a
48 II, 120| kigyúlt, ökle hevesen mozdult, homlokán kidagadtak a felindulástól
49 II, 129| vigyázat alatt vagy.~A gyermek homlokán megdicsõült fény sugárzott,
50 II, 131| sötét fellegek tornyosultak homlokán...~- Félek - mondá elkomorodva -,
51 II, 134| mosolyodik, komor méltóság ül a homlokán.~Fráter áradozik a lojalitástól,
52 III, 1 | pillanatnyi borulat, mely homlokán látszott, tán csak egy vajudó,
53 III, 1 | hatalmas izmait, füstös homlokán kidagadtak az erek, s durva,
54 III, 1 | ne nyúljon a gyermekhez. Homlokán kidagadtak az erek, szíve
55 III, 1 | izzadságcseppek verõdtek ki a homlokán.~Gerge úgy tett egy darabig,
56 III, 2 | de még lámpás is van a homlokán. Mégpedig úgy botlott, hogy
57 III, 14 | ki volt kelve a képébõl, homlokán kidagadva az erek, szemei
58 III, 31 | verejték csurogván ráncosodó homlokán.~Mindig egy-egy firmához
59 III, 33 | sötét felhõk tornyosulnak a homlokán.~- Ön engem sohasem szeretett.~-
60 III, 33 | végigsimítja rózsás ujjait homlokán, aztán félig mosolyogva
61 III, 46 | tót lesz, bibircsókkal a homlokán, - de tréfán kívül). Igaz,
62 III, 49 | kuszálva csüngött domború homlokán. Nagy, kék szemei morcsosan
63 III, 56 | sovány, hegyes ujjait fehér homlokán, melyet kék erek szeltek
64 III, 57 | Fogai vacogtak már ekkor, s homlokán forró izzadtságcsöppek gyöngyöztek.~
65 III, 96 | címerek csillogása a kastélyok homlokán, százados jegenyék bólingató
66 III, 148| címerek csillogása a kastélyok homlokán, százados jegenyék bólintgató
67 IV, 52 | fehérlett a gyermekleány homlokán, s szûzies szemérem fénylett
68 IV, 88 | magas, sebforradással a homlokán.~- Ah, a férjem volt! -
69 IV, 121| szólt a kezeit végig simítva homlokán, - hiszen meghalt… meghalt.~
70 IV, 142| szeplõs arca elsápadt, s homlokán halálos verejték gyöngyözött.~-
|