Rész, Fejezet
1 1, 4 | titkot, a habok most is haragosan csapódnak a híd oszlopához,
2 1, 8 | titkot, a habok most is haragosan csapódnak a hídoszlophoz,
3 1, 10 | nyári ruhájukat, s olyan haragosan zúgtak a tavaszi szélben,
4 1, 12 | a Drávát nézte.~A hû eb haragosan morgott valamit, de meg
5 1, 13 | tégla és a szalvétájával haragosan csapkodta az asztalt.~-
6 1, 13 | Sipsirica behúzta fejét és haragosan csapta be az ablakot s azután
7 1, 13 | megbotránkozott és oldalba lökte haragosan: »Kutorai, ez nem illik,
8 1, 13 | s midőn odaért Kutorai, haragosan inté le.~- Pszt! Ne zavarjon
9 1, 14 | elkergette a javasasszonyokat haragosan:~- A Názáretbeli Jézus nem
10 1, 14 | szavadat, még nem késõ.~Balduin haragosan tolta el magától:~- Ne alkalmatlankodj
11 1, 16 | királysága - morogta Vojtekné haragosan -, a korona akkor is korona,
12 1, 18 | kivörösödött, mint a pipacs, haragosan kalimpált kezeivel a levegõben,
13 1, 18 | hevességével. Kevély fejét haragosan rázta meg:~- Bátya, egy
14 1, 20 | enni? - rivallt rá Pista haragosan. - Felelj hát!~- Ha hagysz
15 1, 20 | szólt rájuk a küszöbrõl haragosan, »láttam már kávét, fekete
16 1, 21 | azt mondom - mordult rá haragosan a vicebíró. - Szép gyerek
17 1, 23 | nyomott a fejemre, nagy haragosan, összevont szemölddel.~-
18 1, 24 | szirupékát.~Miss Mary pedig haragosan szegezte le kis fejecskéjét
19 1, 25 | tenger csapkodta a partokat haragosan, a beláthatatlan árbocerdõn
20 1, 26 | elfordította tõle a fejét sebesen, haragosan, hogy sziszegett a varkocsa,
21 1, 27 | fák tetején jár? - kérdé haragosan. - Miféle szeszély! Miért
22 1, 27 | elõtt, hogy összesúgnak haragosan, sem úgy, mint a kilõtt
23 1, 27 | Eh! - pattant föl a fõúr haragosan. - Hozza a lovat!~Szedte
24 1, 29 | Kozsibrovszkynak - pattant fel haragosan -, annak a javíthatlan fecsegõnek.
25 1, 34 | legott nyilvánosan nyugtázta, haragosan, durcásan.~- Ugyan ne izéljen,
26 II, 5 | fölemelje.~Ezékiel bácsi haragosan förmedt rá:~- Menjen el
27 II, 5 | annyira felbõszíték, hogy haragosan elordítá magát:~- Agyonlövöm
28 II, 7 | vagyok.~Az öreg Kelemen haragosan csapott kardjára.~- Én nem
29 II, 10 | Fucha félretolta azt nagy haragosan, hogy az õ blattján ne nyerészkedjék
30 II, 11 | pirossal színezném ki.~A grófnõ haragosan dobbantott lábával.~- Én
31 II, 17 | lélek - riadt fel Kutlik úr haragosan. - Majd bizony! Olyan ostobaságokról
32 II, 24 | ügyészségnél.~Az öreg fõispán haragosan csapott tenyerével az elõtte
33 II, 24 | mégis sok - dörmögé a fõúr, haragosan rángatva mentéje szárnyát -,
34 II, 26 | parton.~A habok locsogva, haragosan csapkodták a part szélét,
35 II, 27 | Vörösmarty vagyok.~A finánc haragosan förmedt rá.~- Eh! lári-fári!
36 II, 36 | társaságában, s engem megpillantván haragosan kidugta fejét az ablakon
37 II, 37 | hanem zöld paszuly.~Az öreg haragosan lökte el a tálat s kedvetlenül
38 II, 45 | new-fundlandi kutya haladott, mely haragosan mordult a cárnõre és rá
39 II, 51 | engem? - kiáltá Mr. Danner haragosan. - Én adjak tíz fontot?
40 II, 85 | módon cselekedtem. Schlick haragosan nézett rám azzal az egyetlen
41 II, 105| sértésért.~A tábornok homloka haragosan vonódott össze, de azért
42 II, 120| önfeledten ütött kardjára haragosan.~- Ki merte azt cselekedni?~
43 III, 2 | összesöpörte az utak porát s haragosan csapkodta fölfelé; a Csökéné
44 III, 2 | mindjárt! - förmedt rá Judit haragosan.~- Od’adom egy csókért! -
45 III, 3 | Borbála).~A tiszteletes úr haragosan csapta össze a megfoghatatlan
46 III, 19 | csinált.~A szülék azt mondták haragosan: »Oh, te kis ostoba!« És
47 III, 25 | Balról az illyei erdõ zúgott haragosan. A Kaziék lészájából egy
48 III, 46 | A fölriadt nagyasszony haragosan mordult rájuk:~- Fölveritek
49 III, 49 | Spenczerné, hadd fizetem ki.~Haragosan becsapta maga után a folyosó-ajtót,
50 III, 61 | vajon? - kérdé a tenger, haragosan csapva össze nagy tenyereit.~
51 III, 70 | mennydörgött Laucsik haragosan.~- Bocsássa meg, fõnök úr,
52 III, 83 | hoztuk! - kiáltott be a hajdú haragosan.~- Jézus Mária! - sikoltott
53 III, 90 | sem volt. Az emberek mind haragosan néztek rám. Az ajtókat dühösen
54 III, 94 | komolyan beszélek. (S öklével haragosan ütött a szegényes fenyõasztalra.)
55 III, 100| is köszönt, amikor leült. Haragosan eltaszigálta kesztyûimet
56 III, 102| követségét.~Becsapta az ablakot haragosan, de a Tóth uram követsége
57 III, 105| Mit akar? - förmedt rám haragosan.~- Jókai egy regényét árulom.
58 III, 107| a nagy kék szemeivel, s haragosan teremtettézte össze a parasztot:~-
59 III, 108| meglóbázta, megzörgette haragosan.~- Ez az ember megfogott
60 III, 128| Ipoly! - kiáltá rá öcsém haragosan. - Hát nem elég volt? Még
61 IV, 10 | Azután becsapta a könyvet haragosan, s így szólott harsány hangon (
62 IV, 32 | festett) mintha kinyitná és haragosan, feddõleg szegezné Zeleyre.~
63 IV, 42 | mindent!)~A méltatlankodástól haragosan pattogott a hangja, hogy
64 IV, 57 | csóválta az õsz fejét, s haragosan csapkodott a szerszámokkal,
65 IV, 63 | Nagybátyám összeráncolt homlokkal haragosan közbevágott:~- Csitt. Elhallgatsz
66 IV, 93 | miért nem? - förmedt rá haragosan a közlekedésügyi miniszter.~-
67 IV, 128| mi az? - szisszent fel haragosan s kitépvén magát a kezembõl,
68 IV, 131| étlapot a szolgabíró és haragosan fakadt ki:~- Micsoda õrült
69 IV, 132| lepénylesõt - förmedtem rájuk haragosan -, mert mindjárt kikergetem
70 IV, 136| a lovakhoz - jegyzé meg haragosan. - Ezekkel akarsz te elõzködni
|