Rész, Fejezet

 1   1,  2  |      Õnagysága éppen zongorázott. Felséges reggeli öltöny volt rajta,
 2   1,  3  |           váltják fel.~A lutrit a felséges császár találta fel, kinek
 3   1,  3  |       pirosság árasztotta el. - A felséges király ellen volna egy kis
 4   1,  3  |       váraikból és megsüvegelik a felséges népet, aki felségesen hagyja
 5   1,  5  |         nép, illetve a nemesség a felséges uralkodóház iránt.~Addig
 6   1,  12 |          Forgós adta teremtette!«~Felséges zamattal tudta ezt produkálni
 7   1,  12 |       mese még kenyérré válnék.~- Felséges fejedelem - így szólt felbátorodva,
 8   1,  12 |      igaza. Íme, vedd a kardot.~- Felséges uram, hogy kössem én azt -
 9   1,  12 |        Még most sem köthetem fel, felséges fejedelem.~- És miért nem? -
10   1,  12 |    levegõben van minálunk. Maga a felséges fejedelem mondotta nemrég
11   1,  12 |       uram, Magday István, akit a felséges vezérlő fejedelem kegye…~
12   1,  12 |          a baj, hogy nem akarnak, felséges uram.~- Mit nem akarnak?~-
13   1,  12 | ereszkedék.~- Kegyelem, kegyelem, felséges uram!~- Kinek a számára? -
14   1,  12 |           nem tudja?~- Nem tudom, felséges uram - szólt érzékenyen
15   1,  12 |      könnyeket a szemeibõl. - Oh, felséges uram, oh felséges uram! -
16   1,  12 |             Oh, felséges uram, oh felséges uram! - kiáltá fájdalmasan. -
17   1,  12 |      lépett be ismét a várnagy:~- Felséges uram, kegyelmet kérõk esedeznek
18   1,  12 |          tört rá ily vakmerõen.~- Felséges úr! - hörögte szívszaggató
19   1,  12 |          Mit hozhatsz fel?~- Azt, felséges uram, hogy nem tolvaj.~-
20   1,  12 |        kezet csókolt:~- Köszönöm, felséges uram, majd meglássa, még
21   1,  12 |     azokat.~- De hát az nem igaz, felséges uram! - szólt fölháborodva
22   1,  12 |         adom ki a kezembõl többé, felséges uram - mondá Laci -, hanem
23   1,  15 |       alázattal mond köszönetet a felséges magyar királynak és felséges
24   1,  15 |      felséges magyar királynak és felséges hitvesének, mélyen szeretett
25   1,  15 |           párnak.~- A hercegné, a felséges asszony nõvére, arra kéri
26   1,  15 |  teendõkrõl.~- Mindent elkövetek, felséges uram.~- Egy nyesegetõ késsel
27   1,  15 |       Hogy mi lesz a két gidával, felséges uram? Szabadon eresszük?~-
28   1,  15 |         semmit sem szóltatok!~- A felséges királynéval közöltük, ki,
29   1,  16 |          is mind nemesek vagyunk, felséges uram, ahogy nézem.~- Annál
30   1,  16 |           diófa van az udvarában, felséges uram), tartozott Dorankája
31   1,  16 | halottakká? Lázban van Dorankája, felséges uram, hogy õk a gyilkos
32   1,  17 |         kapitány. Mit hallottál a felséges urunkról? Él-e még? Rossz
33   1,  17 |         vagy ezüstre váltja fel a felséges királynak embere, aki nem
34   1,  25 |  átváltoztatva II. Rákóczi Ferenc felséges urunknak egyik állítólagos
35   1,  25 |       volt Borsiban, ahol még áll felséges urunk szülõháza, és megvan
36   1,  35 |          konkurrenciát? Azonfelül felséges vizû források csergedeztek
37  II,  6  |         aki annyira megtetszett a felséges udvarnak, hogy be akarták
38  II,  14 |        mikor B.-Gyarmatra értünk. Felséges nyári alkony. Gyuri bácsi
39  II,  14 |           tepertõs galuska, olyan felséges csetneki dohány, mint ebben
40  II,  54 |        fiam, hogy a cseresznyét a felséges szultán számára termesztettem
41  II,  60 |        elõtt gyönyörû állványon a felséges fehér rózsa is. Hatalmas
42  II,  69 |           guter Reiter« magától a felséges császártól kapott prezentbe
43  II,  119|          folyamokban, s így szólt felséges atyjának tele vággyal, epedéssel:~-
44  II,  119|        tele vággyal, epedéssel:~- Felséges király-atyám! Fiatal vagyok,
45  II,  135|        kiment a bércek közé. Mily felséges ez a hegyi levegõ! A magány
46 III,  47 |            itt a legjobb barátom, felséges uram!~- Valóban ez õ - mondá
47 III,  51 |            itt a legjobb barátom, felséges uram!~- Valóban az - mondá
48 III,  72 |    tálcákra rakva. Ezek meg már a felséges asszonyka nyalánkságai.
49 III,  72 |           Tudod, a falu végett…~- Felséges uram! - kezdé aztán, s az
50 III,  72 |         helyettök. Abba volnék én felséges uram, legyen a föld ott,
51 III,  95 |          hát mi ez, mind, a B. úr felséges vizslájához, mely úgy idomítás,
52 III,  96 |           hangon szólott közbe:~- Felséges gondolat! Pszt, ne beszéld
53 III,  102|         az országot feleségére. A felséges asszony pedig nem szereti
54 III,  141|     személyesen Bécsbe, magához a felséges királyhoz, s elõadja neki,
55 III,  141|        méne a király színe elé…~- Felséges apostoli király - kezdé,
56 III,  141|             Könyörgöm alázatosan, felséges úr, ne engedjen hazamenni
57 III,  141|        kissé türelmetlenül.~- Oh, felséges uram, el fogják csavarni
58 III,  148|          hangon kiáltott közbe:~- Felséges gondolat!~- Úgy van - sikított
59  IV,  58 |        akkor a kölcsönt?~- Hogy a felséges királynak öröme legyen! -
60  IV,  107|          immáron eleget tettünk a felséges szultán parancsának.~Mire
61  IV,  107|         kötekedve jegyzé meg:~- A felséges szultán mintegy tíz fõúr
62  IV,  107|      jelenlétében lõn elég téve a felséges szultán kívánságának.~Ilyen
63  IV,  119|     mígnem végre imígyen szólt:~- Felséges királyom, nem kívánok én
64  IV,  119|       Görbén jár ám a Tisza esze, felséges úr. Tudta õ, mit akar. A
65  IV,  120|         családnál.~Bonne! Pompás, felséges! A bonne-ok többnyire regényes
66  IV,  127|       jelenteni jött egy lakáj:~- Felséges uram, kész az ebéd.~Venetur
67  IV,  127|          hogy kit szólítanak itt »Felséges«-nek.~Pál diák észrevette
68  IV,  136|           vehettek benne részt.~A felséges asszony lázas érdeklõdésben
69  IV,  147|      közbe Szaniszló vidáman. - A felséges asszony rajta ült, istenemre.
70  IV,  150|     rebegé Kolárik Mátyás uram:~- Felséges császár és király! Inkább