Rész, Fejezet
1 1, 1 | oda.~Jancsi egész testében reszketett.~- Ki kérte meg Erzsikét?
2 1, 2 | ágyat.~Eszter még mindig reszketett, mint a nyárfa, arcán pedig
3 1, 3 | a pecsétje.~Katinak úgy reszketett kezében a levél! Alig bírta
4 1, 3 | buzogány. Pedig csak a napsugár reszketett rajta. Az a buzogány nem
5 1, 5 | torkok éljen-kurjongatásátul reszketett a bor-kipárolgásától bûzös
6 1, 5 | liberálisok.~Az öreg fiskális reszketett, mint a nyárfa; a hold odavilágított
7 1, 9 | idõ olajszínû arcára, keze reszketett, lábai már csak félve léptek
8 1, 9 | A doktor hangja szinte reszketett az õszinte érzettõl.~Az
9 1, 9 | tükrözött vissza, hangja reszketett.)~Útközben a gróf hallgatag
10 1, 9 | kíváncsi többé.~Csak addig reszketett, míg a homályos folyosón
11 1, 11 | kezdõdtek a paszkvillok.~Reszketett a toll kérges kezében, s
12 1, 11 | másik után. Talán a keze reszketett.~- Ne olyan szelesen, Apolka -
13 1, 11 | elpirult, és még jobban reszketett a keze. No, most meg már
14 1, 11 | Kimondhatatlan gyûlölet reszketett az Apolka hangján:~- Igen,
15 1, 12 | szorítottak vele, kinek még mindig reszketett a másik keze, amelyben a
16 1, 14 | ment.«~Korláthyné kezében reszketett a levél, halotti sápadtság
17 1, 17 | tántorogni kezdett, kezében reszketett a puska.~- Nem furulyát
18 1, 18 | sötétben szomorúan, s kis teste reszketett, vonaglott a félelemtõl,
19 1, 18 | ment világvégeiglen utána.~Reszketett, érezte, hogy történni fog
20 1, 18 | szólt és egész testében reszketett. - Azért futottam elõre,
21 1, 20 | melynek tál alakú árnyéka ott reszketett a szoba mennyezetén.~- Hát
22 1, 20 | gyöngeség vett rajta erõt, úgy reszketett kezében a lámpa, hogy vissza
23 1, 23 | látszott az arcán, keze reszketett, próbálta a zsoltáros könyvet
24 1, 25 | lüktettek, minden ízében reszketett. El akarta magától lökni
25 1, 25 | hanem mindenik alatt ott reszketett az alsó pillákon egy könnycsepp.~-
26 1, 29 | S hogy didergett, hogy reszketett a hidegtõl. »Ez az öreg
27 1, 29 | hercegnõ, ha lehetne… ~Reszketett a hangja, ránézett esdõn,
28 1, 31 | a füst, s lassankint ott reszketett, ott hajladozott fejük fölött
29 1, 31 | híven lerajzolt árnyéka reszketett, futkározott.~Kupolyi meg
30 1, 31 | játszó lángnyelvecskéje reszketett. Valamelyik bútor kísértetiesen
31 1, 32 | átnyújtotta, egész teste reszketett az izgatottságtól.~- Hát
32 1, 32 | odanyújtotta finom kis kezét, amely reszketett a kasznáréban:~- Becsületemre
33 1, 35 | õzbak ivott.~A báró kezében reszketett a puska a kellemes fölindulástól,
34 II, 1 | Punktum.~Az öregember hangja reszketett, mikor ezeket a szavakat
35 II, 1 | rá:~- Nem tesz semmit.~És reszketett, amikor mondta.~Kakuk János
36 II, 2 | öreg keze egy cseppet sem reszketett, mikor célzott, és míg elsüté
37 II, 7 | szólnék.~Mády ezalatt fázott, reszketett a malter-szószban.~- Még
38 II, 7 | színbe ment át, a lába pedig reszketett alatta, mint a kocsonya -
39 II, 11 | grófnõ.~És egy cseppet sem reszketett hangja a felindulástól,
40 II, 15 | hogy talán még a föld is reszketett alatta.~...És íme, a megütött
41 II, 21 | ijedelemrõl, melytõl egész teste reszketett.~- Sok volt? - kérdé a fiú
42 II, 35 | visszaesett székébe, erõsen reszketett és oly halavány lõn, mint
43 II, 43 | A leányka sápadt volt és reszketett. Talán a dicsõségtõl? Talán
44 II, 66 | másképp volt neki odakünn!~Reszketett a hidegtõl, s szíve hangosan
45 II, 66 | szegény árva és egész testében reszketett a hidegtõl, a fáradságtól.
46 II, 66 | alig mert lélegzetet venni, reszketett örömében, hogy a mennyországban
47 II, 71 | kísértetiesen búgott, hogy szívem reszketett tõle; - tudtam jól, hogy
48 II, 95 | közömbösen, csak a hangja reszketett, de azt a szolgáló nem vehette
49 II, 116| volna ítéletnapig. Ugrált, reszketett a szíve örömében, hogy az
50 II, 129| párna adhatott.~Fázott, reszketett és félni kezdett a sötétben,
51 II, 130| másolóig valamennyi hivatalnok reszketett haragjától... mind nem használt
52 III, 1 | fenyegetõ szilaj hangja reszketett.~- Nem, nem, Krisztina!
53 III, 1 | Olejra szegezze, szintén reszketett.~- Megfeledkeztél, kivel
54 III, 1 | sikerült meggyújtani, mert keze reszketett s abban a gyufa égõ vége
55 III, 2 | Filcsiknek még csak a keze sem reszketett. Még csak egy utolsó pillantást
56 III, 2 | tarisznyát.~Szegény Gál Magdának reszketett a keze, sehogy sem bírta
57 III, 3 | Filcsiknek még a keze sem reszketett bele. A haldokló angyal
58 III, 6 | dobbant, arca kigyulladt, keze reszketett, szemei lázasan égtek. Koritnyicára!
59 III, 14 | volt valaha, míg a keze nem reszketett a sok italtól.~Mi, akik
60 III, 14 | szemei vérvörösek, ajka reszketett.~- Mi bajod, Hiripi?~- A
61 III, 42 | kezecskéiket fogta, forró volt és reszketett.~- Nos, asszonyom, határozza
62 III, 60 | sublódkaszniba. Minden tagom reszketett. Tudtam, mi van a csomagban.
63 III, 83 | koporsóhoz, egy csöppet sem reszketett a keze, mikor a baltát bevájta,
64 IV, 7 | kell venni a pallost.~S reszketett a hangja, amikor ezt mondta.~
65 IV, 10 | küzdene magával, keze is reszketett, mint a nyárfalevél, s kihullott
66 IV, 97 | izgatottságban volt, egész teste reszketett, s tanácstalanul tördelte
67 IV, 117| gazemberre!~Arca kipirult, ajka reszketett a dühtõl.~Ránéztem. Szívem
68 IV, 133| volt. Szerteszét a füveken reszketett már a homály, mint a meg
69 IV, 142| kuruttyolnak?~Klamarik úr reszketett a gondolatra is, hogy a
|