Rész, Fejezet

 1   1,  23|                                   PRAKOVSZKY, A SIKET KOVÁCS~1895-1896~
 2   1,  23|           Egészen a falhoz jutott Prakovszky, a siket kovács, s szemmel
 3   1,  23|          a tiszteletes urat, hogy Prakovszky uramat el kellene az énekléstõl
 4   1,  23|     meglehet, hogy tetszik neki a Prakovszky hangja. Mert átkozott szép
 5   1,  23|        hogy a kántornak kellett a Prakovszky éneklése szerint orgonálni.~
 6   1,  23|         említette Zrínyi Miklóst. Prakovszky közbeszólt:~- Kár, hogy
 7   1,  23|      Napóleon felõl beszélgettek. Prakovszky abba is belekottyant:~-
 8   1,  23|          jött utasok hagytak ott.~Prakovszky a sok mindenféle hírbõl
 9   1,  23|     valami tályog támadt a lábán. Prakovszky fölsóhajt, mert neki is
10   1,  23|          Quo modo valemus, domine Prakovszky? - szokta kérdezni a nagyapa.~-
11   1,  23|        Magának ördöge van, domine Prakovszky. Maga mégis nagy talentum.
12   1,  23|          a pokolból szedi ezeket?~Prakovszky ilyenkor szerényen behúzta
13   1,  23|       siketségével elhanyatlott a Prakovszky jelentõsége is. Nem hallja
14   1,  23|         beszéljetek hangosabban!« Prakovszky makacs abban a hitében,
15   1,  23|           Mert a világ a többség, Prakovszky pedig a kisebbség.~És még
16   1,  23|            elnémult. Észrevette a Prakovszky siketségét. Szívtelen vén
17   1,  23|          a kovácsmûhely portáján.~Prakovszky rendesen megrúgta ezért
18   1,  23|     szintén kezdett visszahúzódni Prakovszky. Mert az történt vele Gáll
19   1,  23|         József is, mégpedig nemes Prakovszky József uram… ~Amire nagy
20   1,  23|         magát szerényre illegetni Prakovszky. A selyma Halóczy azonban
21   1,  23|           minden szennyesét; ámde Prakovszky csak mosolygott, egyre mosolygott
22   1,  23|        végzé: »komisz kutya kend, Prakovszky« és összecsengtek a poharak,
23   1,  23|       volt a köszöntõ belsejében.~Prakovszky tehát elfordult neheztelésében
24   1,  23|       Isten miatt jár a templomba Prakovszky. Furcsa nyáj ez itt. Ha
25   1,  23|     bámuljanak még jobban!~No, és Prakovszky? Ej, hát a hangját szereti
26   1,  23|     óbester is valamikor!~Hadnagy Prakovszky Sándor minden második évben
27   1,  23|      Mikor így itthon van hadnagy Prakovszky, kivirágzik a sorsa idõsb
28   1,  23|           hír:~- Itt van a fiatal Prakovszky!~Ah, a fiatal Prakovszky!
29   1,  23|          Prakovszky!~Ah, a fiatal Prakovszky! Milyen takaros, milyen
30   1,  23|         az orgonálást.~A kis öreg Prakovszky ott aprózza lépteit utána.
31   1,  23|      belelehelte egész lelkét s a Prakovszky éneke is úgy búgott, úgy
32   1,  23|         hátramaradtak is. A siket Prakovszky bosszúsan döfködi jobbra-balra
33   1,  23|      köveken.~- Leesett a gombja, Prakovszky úr - huhogja a fülébe Pornya
34   1,  23|          hadnagynak volt öltözve. Prakovszky Sándor állt elõttem.~- Hogy
35   1,  23|           Ki vette el?~- A fiatal Prakovszky, a hadnagy.~- A hadnagy? -
36   1,  23|          Ki varrta azt a cipõt?~- Prakovszky.~- Hol van Prakovszky? No,
37   1,  23|             Prakovszky.~- Hol van Prakovszky? No, megállj, fuser! Elõ
38   1,  23|    Melniky kisasszony - a cipõjét Prakovszky varrta (a most élõ kovácsnak
39   1,  23|        pénteken volt), a nagymama Prakovszky hadnagyról beszélt valamit
40   1,  23|          kötõtûket -, tehát a kis Prakovszky hadnagy? No, lássa az ember.
41   1,  23|           a levegõben suhintani a Prakovszky hadnagy odaképzelt alakja
42   1,  23|     hamarosan a krizsnóci kovács.~Prakovszky éppen künn foglalatoskodék
43   1,  23|         Leesett a lovunk patkója, Prakovszky úr.~- Köszönöm, meglehetõsen -
44   1,  23|           míg a patkolás tartott; Prakovszky szája egyre darált ezalatt.~-
45   1,  23| barátságosan:~- Ne féljen semmit, Prakovszky úr, visszajön az mihamar,
46   1,  23|          szolga - mennydörgött rá Prakovszky -, mélyebb szög veretteték
47   1,  23|    seregélyét.~(Ugyanis a prakóci Prakovszky nemes família címerén egy
48   1,  23|          odatekintettünk s a szép Prakovszky Sándor lépett ki a fák közül,
49   1,  23|         no lám, és mit szól ehhez Prakovszky hadnagy? Semmit. Hát mit
50   1,  23|           a mángorló nem zörög, a Prakovszky kalapácsa pihen.~Maga Prakovszky
51   1,  23|  Prakovszky kalapácsa pihen.~Maga Prakovszky uram szépen megmosakodva,
52   1,  23|         Gállhoz. Hogy van, domine Prakovszky? - kiáltja nagyapám a kocsiról.~
53   1,  23|        szólt közbe a nagyapa -, a Prakovszky hadnagyot érted?~- Igen,
54   1,  23|   semmiházi. Egy Gáll leányt, egy Prakovszky, egy közönséges kovácsnak
55   1,  23|          a kékítõbe esett kanári.~Prakovszky uram is ott énekel, hangja
56   1,  23|        régi kerékvágásba, a siket Prakovszky nekiköszörülte torkát az
57   1,  23|            Mi történt az öreggel?~Prakovszky pedig nyugtalanul hajolt
58   1,  23|   ágyúlövésnek kellett lennie, ha Prakovszky hallotta.~De Prakovszkyt
59   1,  23|       nevetni kezdtek. Nem rossz. Prakovszky lövést hallott, de mi nem.
60   1,  23|         alszik a szomszédságban s Prakovszky álmodik helyette lövésrõl.~
61   1,  23|    énekeljen és üljön veszteg.~De Prakovszky éppen nem tudott veszteg
62   1,  23|         csörömpölt? Miért megy el Prakovszky? Sugdosás támadt, aztán
63   1,  23|       szomszédnak tovább adta. »A Prakovszky lövést hallott.« Hát nem
64   1,  23|    mosolygásra ferdült. Hahaha! A Prakovszky lövést hallott. Mi nem hallottunk
65   1,  23|   állhatta mosolygás nélkül.~Maga Prakovszky pedig kézzel-lábbal törte
66   1,  23|        lehet azon úgy fölindulni?~Prakovszky kirohant, kérdezõsködött
67   1,  23|          mulatságos esettel, hogy Prakovszky lövést hallott.~Nagyapám
68   1,  23|           Majland városából, hogy Prakovszky Sándor csász. kir. hadnagy
69   1,  23|     levele okozta.~- Szegény öreg Prakovszky - szólt közbe az édesanyám,