Rész, Fejezet

 1   1,  32 |          ablakot és azt kiáltotta: »Mariska!« A báró boldog volt vagy
 2   1,  32 |       viperák vannak a határban), a Mariska sikoltana, õ pedig hopp,
 3   1,  32 |            csípné meg a vipera és a Mariska színá ki az õ sebét? Ah,
 4   1,  32 |          nagy önzésébe. Ej, hátha a Mariska ki se színá az õ sebét?
 5   1,  32 |       partról és kiáltoz: Bátorság, Mariska, bátorság! Most meri elõször
 6   1,  33 |           arcán.~- Nem mondtad meg, Mariska, hogy ki volt az.~Liszkayné
 7   1,  33 |             nem sok hasznomat veszi Mariska. (Liszkayné Tóth Mária volt
 8   1,  33 |            atyafit.~- Fölkelt-e már Mariska?~- Igen - szólt Rédeky -,
 9  II,  1  |           koldusleányra, mint aminő Mariska.~Azonfelül még ott állott
10  II,  1  |         nyári estéken, mikor a szép Mariska ott gyomlál a kertben, akaratlanul
11  II,  1  |          tartott a viszony Péter és Mariska között, midõn Márton uram
12  II,  1  |        nyomban!...~- Hát a... Kakuk Mariska - mondá a legény, s most
13  II,  1  |         tudott hallgatni, és a szép Mariska még jobban tudott.~Nem is
14  II,  1  |             a doktor meg is nézte a Mariska nyelvét, és azt mondta,
15  II,  1  |          azután még halványabb lett Mariska; ereje napról napra fogyott,
16  II,  1  |           pedig ott feküdött a szép Mariska meghalva.~A mosolygó ajkak
17  II,  83 |    eltévesztette a harmadik figurát Mariska, kit én a színházban (miután
18  II,  83 |        szemrehányón:~Maga ügyetlen!~Mariska kétségbeesetten simítja
19  II,  101|           biz az nagyon megtetszett Mariska kisasszonynak, lefeszítette
20  II,  116|            szép rózsabimbó, a szõke Mariska. Alig van még hét éves s
21  II,  116|          olyan búbánatos, szomorú -~Mariska azon gyermekek közé tartozik,
22  II,  116|   vasárnaponkint a templomban, és a Mariska arany haját is gyöngéden
23  II,  116|        azonban csakugyan beteg lett Mariska, valami jelentéktelen láz
24  II,  116|           szokás szerint megnézte a Mariska nyelvét és medicinát írt.~-
25  II,  116|             tréfásan, hol komolyan. Mariska nagy figyelemmel hallgatta,
26  II,  123|          különb. És itt lakik a kis Mariska. Vajon melyik ablakon szokott
27  II,  123|            mint az õ unokája, a kis Mariska. De az is az testestõl,
28  II,  123|            hintó ajtaját.~- Unokám! Mariska! - kiáltá.~Az inas eltaszította
29  II,  123|   szoknyácskáját, lassan suttogá:~- Mariska!~Az összerezzent, megrázkódott,
30  II,  123|          parasztruhácskák voltak, a Mariska számára, volt ott olajos
31  II,  123|          meg piros csizma is.~A kis Mariska örömrepesve tapsolt kezeivel,
32 III,  34 |              elég azt tudnunk, hogy Mariska végre beleegyezett, s abban
33 III,  34 |          mennék el? Hiszen esõben a Mariska se fog eljönni. Biz én maradok
34 III,  34 |           másnap az történt, hogy - Mariska már nem abban a boltban
35 III,  34 |            kebellel Mariskáék felé.~Mariska, amint meglátta, el akart
36 III,  34 |           el akart tõle szaladni.~- Mariska, megállj, édesem, fontos
37 III,  34 |           másnap reggel állott meg!~Mariska gúnyosan fölbiggyesztette
38 III,  42 |            anyjához. A nagyobbik, a Mariska is húzódozott.~Az anya hol
39 III,  65 |       asszony is meg - biz’ isten a Mariska! Nem ölte meg a kétségbeesés
40 III,  79 |             házából.~- Nini, a szép Mariska. Az én fiatalkori ideálom.
41 III,  79 |    valahányszor e képet láttam… Oh, Mariska! De kegyed, tudom, nem gondolt
42 III,  79 |      arcképnek.~- Hová megy, lelkem Mariska?~- Sétálok egy kicsit.~-
43 III,  79 |             vacsorát megrendeltem a Mariska lakására, ki is fizettem,
44 III,  79 |            is kitûnõen ízlett, de a Mariska… A Mariska már igen sokat
45 III,  79 |             ízlett, de a Mariska… A Mariska már igen sokat vesztett,
46 III,  79 |       Majdnem baj lett belõle. Mert Mariska, mikor távoztam, belecsimpeszkedett
47 III,  110|       áthelyeztessék az õ vidékére.~Mariska, ki az asztal végén ült
48 III,  110|             akkor a saját szolgája.~Mariska visszaült, s szép márvány
49  IV,  47 |             hazakiabálták. »Lacika, Mariska, hol vagytok, hamar jertek,
50  IV,  97 |            fel, mert a lánya, a kis Mariska ott járt iskolába.~- Kocsis,
51  IV,  97 |        csodálkozva hebegte:~- Nini, Mariska! Hol veszi itt magát!~-
52  IV,  97 |            ki vagyok én? Én a Gábel Mariska vagyok, ahol a Pali lakik.~
53  IV,  97 |          Hanem én kotródom. Pá, pá, Mariska! Ha agyonütnek, magának
54  IV,  97 | fölvilágosítást a »másik«-ról, mert Mariska éppen azon az úton jött
55  IV,  97 |             Köszönöm, Gábel úr.~- A Mariska lányomat, aki valóban Korponáról
56  IV,  97 |          szólt a lányomhoz: »Ejnye, Mariska, egy jó gondolatom támadt.
57  IV,  97 |         kellett benneteket, a Gábel Mariska reád vallott.~- A Mariska! -
58  IV,  97 |           Mariska reád vallott.~- A Mariska! - dadogta Pali elhalványulva,
59  IV,  97 |       kidülledtek, keze remegett. - Mariska reám vallott…~- Igen, mert
60  IV,  97 |       fegyver!~- Küldjék ki… - mond Mariska egy sóhajjal -, küldjék
61  IV,  97 |       azonban haragos volt, s a kis Mariska zokogása kihallatszott a
62  IV,  97 |           nem tanultam meg németül, Mariska pedig az igaz, megtanult
63  IV,  133|          verebek között.~A szép kis Mariska így szólt hozzám:~- No,
64  IV,  133|         vadász lesz belõled valaha!~Mariska és Panni elsápadtak a holttest
65  IV,  146|          szavai…~De kár, hogy nem a Mariska. De kár, de kár…~S benyit
66  IV,  152|             egyik oldalát õ lakta a Mariska lányával, mi pedig a másik
67  IV,  152|             Oh, de remek hajad van, Mariska. Oh, be jól illene bele
68  IV,  152|            fehér kamélia-bouquetet?~Mariska egy strikkelõ tûvel beleszúrt
69  IV,  152|           az ablak, úgy gondolom, a Mariska kisasszonyé…~- Ah - szisszentem