Rész, Fejezet
1 1, 10 | öreg királyé, sokkal jobban sírt, mint a másik. Gracza csak
2 1, 12 | bezárkózott a szobájába és sírt.~Pista ökleit szorította
3 1, 13 | se nem nevetett, se nem sírt, hanem ismét csak bólintott
4 1, 14 | tizenharmadik szamár pedig hangosan sírt fényes termeiben.~A bánatot
5 1, 14 | rebegte a szegény asszonyka és sírt, sírt éjjel-nappal keservesen.~
6 1, 14 | szegény asszonyka és sírt, sírt éjjel-nappal keservesen.~
7 1, 14 | fölkeresése volt a célja. Sírt is, nevetett is, amikor
8 1, 15 | az? Az érsek csak egyre sírt, sírt az egész úton, hiába
9 1, 15 | Az érsek csak egyre sírt, sírt az egész úton, hiába kerültek
10 1, 15 | hogy sokáig nem aludt és sírt.~Hajnali szürkületkor kinyitotta
11 1, 15 | megborotváljuk.~A prímás ellenkezett, sírt, szégyenelte a kis Gregoriótól,
12 1, 15 | az öreg Anetta csak egyre sírt s nedves tarka kendõjével
13 1, 17 | nagyobb örömet, ha egy dohos sírt nyithatnak ki és egy megkorhadt
14 1, 19 | korában, most egyre csak sírt, sorvadozott a ragyogó kastélytermekben.~
15 1, 20 | asszony, add elõ!~Erzsike csak sírt és egyre sírt, nem felelt
16 1, 20 | Erzsike csak sírt és egyre sírt, nem felelt egy szót sem.
17 1, 23 | megmarad a Bimbó?~Bozsicska sírt, mint egy gyerek, nem gondolt
18 1, 23 | országból.)~Az egész háznép sírt, mikor elvitték a Mancit,
19 1, 27 | százhúsz esztendeig. Kiss János sírt ásatott neki ugyanazon a
20 1, 27 | keresztül Balassa ezt a horpadt sírt, melyet vadméhek dongnak
21 1, 31 | Az ágyat elhagyta, de a sírt át nem ugorta.~Szomorú lett
22 1, 31 | a szíve.~Vagy egy óráig sírt hangosan, keservesen, aztán
23 1, 33 | nyûgét a másik után. Gyakran sírt ott is, ahol nem látták.
24 1, 34 | a gazdája erejét. Míg õ sírt, gyerek volt, s míg a másik
25 1, 34 | volt, s míg a másik nem sírt, õt hitte gyerekségében
26 II, 5 | Az Attila gyerek talán sírt volna, ha a két úr röhögése
27 II, 17 | szenvedése s sokszor is sírt szegény, ahol nem látták.
28 II, 28 | feltűnhetett nekik, hogy a sírt egy kőlap fedi, melynek
29 II, 34 | beszélt anyám, igen keservesen sírt; oh, az nekem oly nehezemre
30 II, 34 | aztán, hogy a pincében sírt ások s abba temetem. Majd
31 II, 39 | tisztviselõ.~Mindennap egy nagy sírt ás, s az mindennap megtelik
32 II, 53 | sírni, csak nagy ritkán sírt.~Himlõben halt el. Fekete
33 II, 66 | keservesen zokogott. Sokáig sírt így, s ezáltal szíve megkönnyebbült.~
34 II, 71 | emlékemben. - Mindenütt sírt, koporsót láttam; a fali
35 II, 72 | veres csíkos díványra és sírt sokáig keservesen. Ha valaki
36 II, 90 | S a Tisza tündére nem sírt, mint más asszony, hanem
37 II, 102| helyet, a ravatalt... a sírt.~Nem vagytok sehol.~Szárnyai
38 II, 122| Krisztuskának, ezer apró sírt mire föltámad. S még talán
39 II, 123| megbírhatott. Odaborult a falra és sírt keservesen, mint a zápor.~-
40 II, 123| együtt. Az egész háznép sírt, mikor a jó leányka elment,
41 III, 1 | szereti Krisztina, miért sírt, miért eresztette el kezét
42 III, 1 | kedélyesen -, maga bizony sírt, Krisztina! Ki ríkatta meg?
43 III, 1 | vadállatja« még csak nem is sírt Boris után, egyetlen könnyét
44 III, 1 | falusi szokásokkal. Nem sírt, nem akaródzott neki. Mit
45 III, 1 | zokogásába.~A brezinai bacsa sírt, mint egy gyermek.~Mélyen
46 III, 1 | ringatásnak, még jobban sírt. Lapajnak majdnem fogyófélben
47 III, 6 | kénytelen maradni.~Auróra sírt és küldözte a szerelmes
48 III, 24 | egyetemben, de bizony csak hiába sírt, rítt a szép Ilonka, hiába
49 III, 50 | utánam nézett, s míg Biri a sírt ásta lehajolva, õ azalatt
50 III, 63 | kezecskékkel, aki mikor nem sírt, folyton gagyogott valamit
51 III, 65 | kólika. Leült a partra és sírt, zokogott keservesen, mintha
52 III, 65 | folyása.~Csak a húgocskám sírt egyre keservesen, hiába
53 III, 72 | miniszterhez.~De nem is sírt az komolyan; játszó mosoly
54 III, 83 | volt, mint a bárány, nem sírt az sohasem. Hej, erre is
55 III, 83 | egyedül a szobában.~Nem sírt már. Valami hideg nyugalom
56 III, 83 | gyermek álmos volt már és sírt. Nem nézett a koporsóra,
57 III, 101| Én nem emlékszem semmire.~Sírt, könyörgött a szegény ember,
58 III, 114| keresett ki, hogy a kutyának sírt ásson, s a tetemet elrejtse.
59 IV, 39 | forintját. (Mintha bizony azért sírt volna a jó lélek.) Mert
60 IV, 59 | csapás nagyon megtörte; sírt, jajveszékelt, szaladgált
61 IV, 80 | bizonyosan az egész éjszaka sírt. Meg kell valahogy békíteni.~-
62 IV, 142| lelkét.~Pataki Erzsébet sírt és a Csabay fekete ládájában
63 IV, 144| Kópja Mihály, ahelyett, hogy sírt volna az egyik szemével
64 IV, 144| másikkal a fiúnak, se nem sírt, se nem nevetett, hanem
65 IV, 146| kegyetlen üzenet hozóját, és sírt, sírt keservesen.~Én pedig
66 IV, 146| üzenet hozóját, és sírt, sírt keservesen.~Én pedig arra
67 IV, 148| kedves tehene.~Debernekyné sírt, mikor a rémhírt meghallotta,
68 IV, 151| kapar, mintha gödröt ásna.~- Sírt ás a nyúl. Hamar, fogják
|