Rész, Fejezet

 1   1,  9  |         budapesti szivarozó emberre: »Hó! hallja az úr, belekapott
 2   1,  9  |        szerelemnek kezdete? Talán egy hó, talán egy félév, talán
 3   1,  10 |              jóízûen hortyogva.~- Hej hó… mindjárt agyontaposlak
 4   1,  11 |               fehér és vakító, mint a hó.~*~Izgató jelenet volt ez…
 5   1,  12 |           alól, mint a szellem, sem a hó nem ropogott a lába alatt,
 6   1,  17 |           orrhangját vette föl.~- Oh, hó, hó! Hisz ön egy naiv lélek,
 7   1,  17 |       orrhangját vette föl.~- Oh, hó, hó! Hisz ön egy naiv lélek,
 8   1,  18 |        szólott?~- Hja, az akkor volt! Hó olvad, hozomány fogy, asszony
 9   1,  18 |       félhomályt, összerezzent.~- Ohó hó - kiáltá és fölemelkedett. -
10   1,  20 |            hogy tiszta vagyok, mint a hó.~- Tiszta - szólt gúnyosan
11   1,  21 |               Egy hang fölkiáltott:~- Hó, hahó! Álljon meg, bíró
12   1,  21 |           Szabó Mihályt felösmerte.~- Hó, hahó! Nem vett észre valami
13   1,  24 | havanna-szivarokkal megrakva.~- Hopp, hó! Álljatok meg! Koccintsunk
14   1,  24 |            uraim, mert kikapok«.~Hopp hó! Miféle rejtély ez. Hiszen
15   1,  26 |               fehér az a nyak, mint a hó, s azok a rejtélyes, édes
16   1,  31 |               Ilyenkor már körülbelül hó van a Tátrában!… Az igaz,
17  II,  1  |                  Menj! siess!... Vagy hó - ! Megállj! Ne mozdulj!
18  II,  15 |            délre harangoztak.~- Halt, hó! Helyben vagyunk! - kiáltott
19  II,  15 |           Vagy tán elolvadott, mint a hó, ha forró vízzel leöntik,
20  II,  22 |              járkálása közben.~- Hop, hó - kiáltá az érdemes férfi -,
21  II,  33 |              ügynök -, körülbelül egy hó elõtt akadtam rá; akkor
22  II,  46 |              idõ zimankós, az utcákon hó van; a járkálók száma megkevesbedik,
23  II,  56 |             barátom volt. Csak néhány hó elõtt együtt sétáltunk a
24  II,  60 |               fagyos fára tapadtak; a hó nagy pelyhekben elkezdett
25  II,  65 |            ajtót. Ez esemény után egy hó múlva Bella az órás nejévé
26  II,  66 |               csak a keményre fagyott hó ropogott lábai alatt.~A
27  II,  66 |             léptek alatt csikorgott a hó; a toronyban harangozni
28  II,  99 |             nagyon jól emlékszem, két hó elõtt hurcolkodott ki a
29  II,  136|          Útközben utólérte a vihar, a hó verte szép fehér arcát,
30 III,  1  |               megmondani? Azért, mert hó borítja a vén Fátrát s kopáran
31 III,  2  |               kocsin rágyújtott:~- Ej hó! Hol az a személy? Hadd
32 III,  10 |              De Dabas messze van és a hó is nagy…~- Jó két lovam
33 III,  14 |             én ráncigáltam meg.~- Hop hó! - dörmögé Gáspár. - Mindjárt,
34 III,  47 |        ékszerek jobban illenének a te hó nyakadra, patyolat karodra,
35 III,  49 |         következõ zökkenõnél.~- Hopp, hó! Állj meg, Imre! Te pedig,
36 III,  51 |       kösöntyûk jobban illenének a te hó nyakadra, patyolat karodra,
37 III,  63 |               a lábnyomait örökösen a hó - pedig a hó sem esett.~
38 III,  63 |               örökösen a hó - pedig a hó sem esett.~Õk ketten megmondhatnák,
39 III,  66 |              Az esküvõ is meglesz két hó múlva.~A lovag egy csöppet
40 III,  78 |            rusznyák szekerekre:~- Hop hó, térjetek ki, hó! Vigyázzatok,
41 III,  78 |                  Hop hó, térjetek ki, hó! Vigyázzatok, bele ne akadjatok
42 III,  81 |          réteken erdõkön körösztül. A hó csikorgott a lábai alatt,
43 III,  83 |           igaz? Csakhogy úgy vagy egy hó múltán, tizenhárom sebbel,
44 III,  83 |           koporsót, hogy csikorgott a hó talpaik alatt kísértetiesen,
45 III,  100|             viselünk már többet. Nagy hó volt, Rikner, emlékszem.
46 III,  112|      újságírók is célzatosan mindig a hó másodikán csinálják az államcsínyeket.~
47 III,  144|            mellett az ablakokig ért a hó.~Akiknek nem volt bagaria
48 III,  148|              gondolkozott sokáig: egy hó múlva már megjelentek a
49  IV,  6  |             fog ropogni, csikorogni a hó a csizmatalpak alatt odakünn,
50  IV,  11 |             íme látom, hogy januárius hó van.~Nézem a lexikont, s
51  IV,  21 |              méltóságos urat.~- Hopp, hó! - riadt föl a gróf. - Mi
52  IV,  25 |               adományozom.«~- Ohó, no hó! - kiáltott fel a gróf (
53  IV,  34 |            Merre van? Nem igaz! Hohó, hó!«~Akik az alsóvégrõl jöttek,
54  IV,  37 |           hideg idõ volt, a hasig érõ hó csikorgott, mint az új csizma,
55  IV,  47 |        Miniszter úr!~A jövõ augusztus hó 10-én éjjel 1 órakor óriási
56  IV,  47 |      várakozásban ülök az ablaknál, a hó apró pelyhekben szitálni
57  IV,  54 |      reszketve, olyan fehéren, mint a hó.~- Meghalunk, Róza - ismétlém
58  IV,  85 |              mellett az ablakig ért a hó.~Akiknek nem volt bagaria
59  IV,  97 |              kivált ilyenkor télen. A hó finom apró pelyhekben pilinkél,
60  IV,  97 |            futottunk, a frissen esett hó szinte porzott alattunk.~-
61  IV,  125|              fantáziámmal!~Csikorog a hó a nagy patkós csizmák alatt.
62  IV,  128|            csukták be oly hamar.~Hop, hó! Ahol ni, egy kivilágított
63  IV,  132|               a tél elején jártunk. A hó leesett volt már, s a végtelen
64  IV,  132|           lucsokká keverõdött össze a hó a sárral, s olyan dagasztótésztája
65  IV,  142|          milyen õrülten vágtat.~- Hop hó! - lármázott az öreg messzirõl. -
66  IV,  144|               és piros cseresznyét.~- Hó, hahó!~Itt a stáció. Álljunk
67  IV,  146|       csapkodta meg a lovait.~- Hahó! hó! - ugrott eleibe a vámõr. -
68  IV,  147|       fölnyitottam a szemeimet:~- Hej hó! Ki az?~Az alak ott állott