Rész, Fejezet
1 1, 2 | mindkét orcája, s kis kezét önkéntelenül szakítá ki az ügyvéd izmos
2 1, 2 | utána, minden, minden!… Önkéntelenül lehajol és megcsókolja az
3 1, 3 | csillogott a könny.~És mintegy önkéntelenül kezét befelé fordítá, nehogy
4 1, 4 | megboldogultat?~Kalap uram önkéntelenül megrázkódott:~- Ösmertem
5 1, 4 | állapot, amelybe mi nemesek önkéntelenül beleszületénk, de a kötelesség,
6 1, 4 | sietett útját állni ennek az önkéntelenül jött szomorú gondolatnak.~-
7 1, 8 | állott a parton, szemei önkéntelenül utána vesztek annak a mindinkább
8 1, 12 | az égbõl hangzik alá… s önkéntelenül föltekintett, s eleresztette
9 1, 12 | Hisz nem bolond - tört ki önkéntelenül Béldi Györgybõl.~- Hogy
10 1, 12 | Ah! - kiáltott fel Laci önkéntelenül, s rendkívüli zavar festékezett
11 1, 12 | káromkodott a vezér, önkéntelenül hátrahajolva nagy deres
12 1, 12 | férfias arcát.~- Ah! - kiáltá önkéntelenül. - Te vagy az? Hallatlan!~
13 1, 14 | megpihentetni. A lábai is önkéntelenül oda vitték, csak a gyomra
14 1, 14 | postaépület helyiségeiben, s szeme önkéntelenül vetõdött arra az ablakra,
15 1, 18 | van. Maga a Madonna ez! S önkéntelenül a tehénke felé fordítá tekintetét.
16 1, 20 | Bocsássa meg, nagysád, önkéntelenül szaladt ki a tollamból ez
17 1, 32 | jövedelmeket akarják kivasalni. Önkéntelenül morogta: »Nyugtáim vannak
18 1, 34 | alatt, lábinai megrogytak, önkéntelenül térdre esett elõtte.~- Atyám,
19 1, 34 | megszúrta a rejtélyes mondás s önkéntelenül kérdezte, miközben egypár
20 II, 1 | miről foly a beszéd, mintegy önkéntelenül kunkorodott fel.~A szabadságharc
21 II, 2 | úgy hogy a körülötte levõk önkéntelenül elkacagják magokat és azon
22 II, 3 | volt még világítva.~Aladár önkéntelenül pillantott egy a behajlásnál
23 II, 5 | eszméletét kezdé veszteni s önkéntelenül rántott ki egy papírt szürke
24 II, 6 | Hazugság! - kiáltá Sramko bácsi önkéntelenül. - Istenúgyse, nem hiszem.~
25 II, 7 | mindennapi kenyerünket« után, önkéntelenül odatette a hivatalos fenyegetést
26 II, 7 | rosszul takart griffjei, önkéntelenül felkiáltott:~- Úgy van!
27 II, 11 | fagyos volt, hogy a herceget önkéntelenül megrázta. Egész testén végigfutott
28 II, 11 | Hanem? - vágott közbe Tini önkéntelenül.~- Legújabban úgy értesülök,
29 II, 17 | embernek - kiáltott fel önkéntelenül, mérlegelvén a tengernyi
30 II, 24 | messze mentem: vallá be önkéntelenül hangosan önmagának.~- Bizony
31 II, 24 | zsöllyeszékébe dõlt s szeme önkéntelenül odatévedett elõdje, Kerecsy
32 II, 38 | Kicsoda? - kérdé Vilma önkéntelenül.~- Ej, ki más mint Gernyei.
33 II, 38 | szemeibe könnyek gyûltek s önkéntelenül felkiáltott:~- Oh, istenem,
34 II, 61 | dohányos, egyenesen, mintegy önkéntelenül a számba vevém, mialatt
35 II, 62 | tiszt egymásra nézett s önkéntelenül közeledtek a goromba fickóhoz.
36 II, 62 | én...~- Nos? - kiáltának önkéntelenül meglepetve s egy lépést
37 II, 72 | Miksa zavart tekintete önkéntelenül odatévedt a Kati falon függõ
38 II, 86 | valami ellenállhatlan vágy önkéntelenül magával ragadja, körülnéz,
39 II, 87 | Gyenge az ahhoz.~A gyermek önkéntelenül dadogja:~- De hát akkor
40 II, 95 | léptét, egyszerre megállott, önkéntelenül a földbe gyökeredzett lába.
41 II, 99 | leány! - sóhajtá Sir Ihon önkéntelenül.~- Nem olyan szegény, mint
42 II, 99 | sejtelem befolyása alatt önkéntelenül hangosan.~- A Mary võlegénye,
43 II, 114| lesz.~- Csodálom! - szóltam önkéntelenül és siettem a tanárokhoz,
44 II, 124| rábeszélõ modorában, egész önkéntelenül.~- Én nem tudom, mire való
45 II, 127| leány! - sóhajtá Kaziray önkéntelenül.~- Nem olyan szegény, mint
46 II, 127| sejtelem befolyása alatt önkéntelenül hangosan.~- Az Anna võlegénye -
47 II, 127| tûz ragyogott föl, keze önkéntelenül görcsösen szorítá vissza
48 II, 127| Anna fátyla! - kiáltá Mari önkéntelenül utána kapva.~Kozenszky gyöngéden
49 III, 1 | Krisztina elõtt, kezével önkéntelenül feje fölé kapkodva az akácfa
50 III, 1 | arcán elõidézett, minélfogva önkéntelenül odakapott a kötényke felé,
51 III, 1 | kis karikagyûrû…~A leányka önkéntelenül megragadta a Miklós karját
52 III, 1 | meg akart csókolni.~Matyi önkéntelenül fölemelte az öklét.~- Igazán? -
53 III, 1 | meresztett a nevetõre s önkéntelenül is kifakadt belõle a kevély
54 III, 2 | vissza mereven és azt morogja önkéntelenül: »A törvény törvény«.~Majd
55 III, 2 | meg a homályt. De azért önkéntelenül is oda talált, ahonnan a
56 III, 8 | elszóródni egyebütt, szeme önkéntelenül visszatért a szép asszonyhoz.~
57 III, 25 | volna éppen a ludak is?~Önkéntelenül fölágaskodott a palánkon
58 III, 33 | torony, a picike hajléka, s önkéntelenül lassú, suttogó hangba megy
59 III, 40 | beszél el valaki valamit, önkéntelenül is feltámad bennem a nagymagyarországi
60 III, 108| szavaiban, Mária kiérezte azt, s önkéntelenül befutott a kosárral szobáiba.
61 III, 124| egyszersmind rá volt mutatva önkéntelenül, hogy a jól öltözött antiszemita
62 III, 127| hittem, hogy más valaki…~Mari önkéntelenül felsóhajtott, de csakhamar
63 IV, 27 | Marcsával? - akartam fölkiáltani önkéntelenül, de Csukay úr megelõzött,
64 IV, 48 | tölteni a délutáni óráit. Önkéntelenül is idehozta volna a lába.~-
65 IV, 69 | mintha napszámba tennék.~Önkéntelenül elmosolyodtam. A principális
66 IV, 69 | kiáltám most magamhoz, önkéntelenül is szájamra ütve. Hát mióta
67 IV, 152| Már most semmi - feleltem önkéntelenül -, de nini, mi bajod van?~
|