Rész, Fejezet

 1   1,  1  |            amit egymással váltottak.~- Kiment a lányom, hát elmondhatom,
 2   1,  1  |             Mihály bácsi pedig ezalatt kiment a pincébe és telehozta a
 3   1,  2  |             között, melyet ébresztett, kiment a szobából, nagy mérgesen
 4   1,  2  |           csókolom kezét, lábát!~Azzal kiment az ajtón.~Sásdy némán, összefont
 5   1,  9  |               lát ezúttal egydarabban, kiment a folyosóra s szóba ereszkedett
 6   1,  10 |                 Ezzel sarkon fordult s kiment, glédába állította az újoncokat
 7   1,  10 |               szeretett volna túlesni, kiment hát õ is az udvarra, s megsürgette
 8   1,  12 |             volt szüksége a tüdejének. Kiment sétálni a Vár felé, s nézte
 9   1,  15 |            mendemondák is apródonkint, kiment a divatból õrajta élesíteni
10   1,  16 | fogcsikorgatása.~(A fogcsikorgatás már kiment azóta a divatból. Az emberek
11   1,  18 |             hogy meggondoljam.~Délután kiment a Pálfára. Tanácskozni ment
12   1,  18 |           Szurina a tojást, míg Szomor kiment, elbújtatta a Koskár kalapja
13   1,  19 |    originalitás nagy fiskális, mindent kiment.~Egyszer azonban meglátott
14   1,  20 |         cselekszik. Az öreg Tóth pedig kiment a diákokhoz és így szólt:~-
15   1,  22 |         megijesztette ez a makacsság s kiment a pitvarba, ahol a menyecske
16   1,  23 |       katasztrófa jött közbe. Pénteken kiment apám a kis bricskán az aratókat
17   1,  23 |       bosszantására, aztán fütyörészve kiment az ajtón.~(Én pedig azon
18   1,  25 |              szólította, összerezzent.~Kiment, hogy a szokott napi sétáját
19   1,  26 |             megszikkadt a föld, megint kiment a nádasba. Hiába intette
20   1,  26 |             még ágyban feküdtem, mikor kiment a szobájából, és aztán nem
21   1,  27 |              köpenykét vett magára, és kiment a szabadba. Azt mondják,
22   1,  28 |       föllélegzett, mikor az utolsó is kiment az ajtón. Most már hadd
23   1,  29 |            magam álruhájában. És mégis kiment szemembõl az álom… az ön
24   1,  35 |          sürgönyözött, hogy jön, s úgy kiment az eszembõl, mintha egy
25  II,  1  |         szégyenletében, mint a pipacs; kiment szótlanul, és sohasem jutott
26  II,  2  |            megváltozott: a »serviteur« kiment a divatból s a »bon jour«-
27  II,  4  |          azután karonfogván az öreget, kiment a terembõl.~A teremajtóban
28  II,  4  |              ki, rémítõ melege volt, - kiment tehát a folyosóra egy kis
29  II,  6  |           Uzsonna után a szerelmes pár kiment sétálni a kertbe, s ott
30  II,  22 |                 hogy egyszer valamikor kiment egy orgonájával messze az
31  II,  24 |            méltóságos, lassú léptekkel kiment a füstös szobából egész
32  II,  38 |                hirtelen felöltözött és kiment az udvarra. Amint a lépcsõkön
33  II,  40 |            toll, uram, e hangoktól, és kiment fejembõl minden nagy gondolat...~
34  II,  66 |          padjából és a kijárat mellett kiment. A derék asszony nehéz ruhakelméjérõl
35  II,  76 |         Magyarországba jöttem, egészen kiment az eszembõl ez a dolog.
36  II,  109|             embernek szemeibõl egészen kiment az álom Ceglédnél, s mint
37  II,  120|       pedellusért.~Amint Lengyel Gyuri kiment az ajtón, a Berkes tanár
38  II,  122|             megverte a kis Elzát.~Elza kiment a szobából, leszaladt a
39  II,  122|           megõrült. Húsvét vasárnapján kiment a temetõbe, s kivitte Elzájának
40  II,  134|            midõn az öreg elszundikált, kiment a paraszt fuvaroshoz és
41  II,  135|            négy órára kocsit rendelt s kiment a bércek közé. Mily felséges
42 III,  1  |                 sötétté, dacossá vált. Kiment az ajtóba, leült a küszöbre
43 III,  8  |                szép délutáni idõ volt, kiment egy hosszabb sétát tenni
44 III,  19 |            megitta a kávéját, s azután kiment.~- Halászni megyek - mondá
45 III,  30 |              folytak, sok, sok koporsó kiment már azóta a Kerepesi-úton,
46 III,  33 |                babát, mert a Mari baba kiment sétálni és csak a bölcsõt
47 III,  51 |               tett elkövetésére.~Toldi kiment zordon arccal, s egy óra
48 III,  56 |           Megszagolta a padlót, azután kiment.~Gyula is felkelt.~- El
49 III,  66 |            súgta Anna szomorúan, midõn kiment. - Beszélnem kell veled.
50 III,  70 |            fõnök úr, de elfelejtettem… Kiment az eszembõl.~Laucsik most
51 III,  71 |            éjjel, mikor megszomjazván, kiment a kútra, az eget látta kinyílva.~
52 III,  94 |               lélek, én meg te.~Koháry kiment, s csak egy jó óra múlva
53 III,  96 |            fejét vakarta, káromkodott, kiment az udvarra, ott összerugdosta
54 III,  102|                biccentett felém, mikor kiment. Úgy tetszett nekem, mintha
55 III,  114|        nyakszalagját ráteszem.~Ajtányi kiment a városba, az utcákba, s
56 III,  138|             volna el inkább.~Egyszerre kiment fejembõl a fájás, eloltottam
57 III,  148|               egyik fél azt állította, kiment Garibaldihoz, és bizonyosan
58  IV,  9  |                akaratos szilaj Borbála kiment akkor a temetõbe udvarlóival,
59  IV,  26 |           sógor mindjárt itt lesz. Már kiment érte a kocsi az indóházhoz.~
60  IV,  33 |              akó bor!~Fogadtak, s Rigó kiment az udvarra, a pályi molnár
61  IV,  77 |               Dictum-factum, csakugyan kiment a társaság. András gazda
62  IV,  85 |       összeszerezte az útiköltséget és kiment a világba, ahol egy híres
63  IV,  96 |                mit akarnak.~Kajta uram kiment és bejött.~- Egy deputációt
64  IV,  101|              azt felelné a vincellér: »Kiment az eszed, kis venyige, hisz
65  IV,  111|            báró.~De már erre csakugyan kiment a Kupiczky szemeibõl az
66  IV,  117|                keserve.~Pereszlei uram kiment a szavazáshoz, én egyedül
67  IV,  152|        beszélgetni, a bokréta teljesen kiment eszembõl. De most figyelmes