Rész, Fejezet

 1   1,  13|     kiszolgálat.«~A házikó bizonyos Jahodovska nevû lengyel asszonyé volt,
 2   1,  13|           mind nem ért semmit, mert Jahodovska igen tisztességes asszony
 3   1,  13|       meghozzák a bizonytalanságot. Jahodovska beérte az õ törzsvendégeivel,
 4   1,  13|        sehogy se akarnak kimaradni.~Jahodovska kevélyen emelte fel fejét
 5   1,  13|    bolondságot beszélnek - mondotta Jahodovska -, amit jobb nem hallani
 6   1,  13|            ártatlanság - jegyzé meg Jahodovska -, oly fehér lelkû, mint
 7   1,  13|              kis sipsirica! Hallja, Jahodovska, hány éves most a sipsirica?~-
 8   1,  13|         múlt tizenöt éves - felelte Jahodovska.~Felpattant erre a szomszéd
 9   1,  13|          nem jól neveli a leánykát, Jahodovska komámasszony, szándékosan
10   1,  13|          Itt vagyok, keresztapuska.~Jahodovska mosolyogva állt meg a háttérben
11   1,  13|           meguzsonnálhatna.~Eleinte Jahodovska se ismerte, tõlünk kérdezgette,
12   1,  13|            azt? - kérdezte pajkosan Jahodovska, mert dacára a nagy testének,
13   1,  13|       Késõbb, úgy látszik, megtudta Jahodovska, hogy kicsoda, mert szembetûnõ
14   1,  13|           azonfelül jó vendég, mert Jahodovska alig gyõzte neki hordani
15   1,  13|        pedig ügyes ember is volt és Jahodovska szívesen vitte neki a fröccsöket,
16   1,  13|           pénzbe kerül. De mindegy, Jahodovska megérdemli, hogy ne közönséges
17   1,  13|             korcsmárosnénak nézzék. Jahodovska több annál!~Egyszer arra
18   1,  13|  figyelmeztette Druzsba tanár, hogy Jahodovska nagyon is szívesen és sokat
19   1,  13|       talált semmi kivetni valót.~- Jahodovska hálás a papagájért, hálás
20   1,  13|             hálás a rózsákért, mert Jahodovska finom lélek.~Föl sem vette
21   1,  13|             késõbb észrevette, hogy Jahodovska a legszebb húsokat a Herkulesnek
22   1,  13|           már nem járja. Disznóság! Jahodovska ostoba asszony! Mit akarja
23   1,  13|          Hogy nem szégyenli magát a Jahodovska?~De ezt még csak mind eltûrte
24   1,  13|              Minden szem odanézett. Jahodovska kiszaladt a konyhából s
25   1,  13|           Ez impertinencia, hallja!~Jahodovska elpirult, kibeszélte magát
26   1,  13|        aztán a sipsiricát küldte rá Jahodovska. A sipsirica rámosolygott
27   1,  13|             ember? És mit akar vele Jahodovska? Ez is egy valóságos rejtély.
28   1,  13|             mentesíteni.~- Tudja-e, Jahodovska, kedves komámasszony, mit
29   1,  13|      városban?~- Ugyan mit? - kérdé Jahodovska kíváncsian, mert nagyon
30   1,  13|               Hagyja csak a kakast, Jahodovska, hagyja - szólt közbe Druzsba
31   1,  13|          azaz beszéljünk a tyúkról, Jahodovska lelkecském.~- Miféle tyúkról? -
32   1,  13|              hát miért jár? - kérdé Jahodovska hányiveti hangon, hullámos
33   1,  13|           ki végre a professzor úr.~Jahodovska felkacagott, egész lénye
34   1,  13|            a tanár megkönnyebbülve.~Jahodovska tiltakozón emelte fel karjait.~-
35   1,  13|         Kegyed nemesen gondolkozik, Jahodovska. Kegyed példátlan anya és
36   1,  13|             de csak leheletszerûen, Jahodovska!~A szállongó pletyka hát
37   1,  13|           szájról szájra kelt, amit Jahodovska mondott, nem gyõzték mondogatni
38   1,  13|             hogy a palacsintát sütõ Jahodovska mellett legyeskedjék, s
39   1,  13|       szózat, egyszerre hátba üti a Jahodovska, szül. Globa Franciska neve.~-
40   1,  13|             nem a tavalyi szemével. Jahodovska most is csinos volt és takaros,
41   1,  13|        madár a páva. Aranyat tojik. Jahodovska tízezer forintot tett be
42   1,  13|          nem látták a sipsiricát és Jahodovska személyesen hozta el neki
43   1,  13|             szemöldökeit összehúzta Jahodovska, s szemeit, melyeknek élénk
44   1,  13|         mellett egy üres szék volt, Jahodovska leült egy pillanatra s karját
45   1,  13|           volt, mégis melegítette a Jahodovska karja, mintha izzó kályhacsövet
46   1,  13|           pillanatot, mint a sors. (Jahodovska szemei könnybe lábadtak.)
47   1,  13|           esze…~- Maga kitûnõ anya, Jahodovska, aki mindenre gondol - jegyzé
48   1,  13|             És én, ami engem illet, Jahodovska… én, én Jahodovska, megteszem
49   1,  13|           illet, Jahodovska… én, én Jahodovska, megteszem azt… igenis,
50   1,  13|             engem? Mondtam valamit, Jahodovska?~- Semmit se mondott, lelkem
51   1,  13|           nevenapjára… gloriolával, Jahodovska, ahogy Szent Veronika van,
52   1,  13|           több afféle jó asszonyok.~Jahodovska elkacagta magát, mint aki
53   1,  13|             érdemlem meg - folytatá Jahodovska és megszorítá a Druzsba
54   1,  13|   kavicsokon.~- Kuc, kuc - nevetett Jahodovska. - No, maga szeles, összetörte
55   1,  13|      összetörte a tányéromat!~- Ah! Jahodovska - nyöszörögte Druzsba halkan,
56   1,  13|          összetört valamit… valamit Jahodovska. Egyszer, de nem mondom
57   1,  13|           csak egy példányban volt, Jahodovska. Csak egy példányban…~Az
58   1,  13|          Topánfalvy hozzá is fogott Jahodovska megörökítéséhez - amibõl
59   1,  13|    láthatólag gondolatokba mélyedt.~Jahodovska nem messze állt tõlük, beszélgetésbe
60   1,  13|                 Arról beszélgetünk, Jahodovska, hogy miért nem jár most
61   1,  13|       ácsorgott csütörtöki napokon?~Jahodovska vállat vont s közömbösen
62   1,  13| életnagyságban Jahodovskát.~Õ volt, Jahodovska volt. Szakasztott abban
63   1,  13|            egyszerre csak kezdett a Jahodovska körüle forogni õrült sebességgel,
64   1,  13|         hizlalásban levõ gyermek, a Jahodovska megjelent arcképe nem lehet
65   1,  13|            utána egy hordár hozta a Jahodovska arcképét, vászonnal letakarva.~-
66   1,  13|            Pává«-nak.~Lótott-futott Jahodovska, majdhogy százfelé nem szakadt.
67   1,  13|           kitalálhatta. Az anyja? a Jahodovska? Hiszen imádja, hiszen reszket