Rész, Fejezet
1 1, 9 | fájdalmas hangon - mindjárt éreztem. Igen, uram, - tette hozzá
2 1, 9 | egyetlen hely, ahol jól éreztem magam, mert mikor ott tartózkodtam,
3 1, 9 | fogott el, megsemmisülve éreztem magamat.~A szerelemféltés
4 1, 17 | Hiszen tudja, Mária. Ma éreztem az elsõ édes nézését. -
5 1, 23 | örökké csak néztem és úgy éreztem, hogy száz esztendeig sem
6 1, 23 | volna odapillantani, mert éreztem, hogy tekinteteink találkoznának,
7 1, 23 | Igen, a bosszú! Új vért éreztem pezsegni ereimben, s fölugorván,
8 1, 23 | hozzám, úgy, hogy a leheletét éreztem. Kezét rátette a vállamra.
9 1, 23 | kertkerítésébõl, csak akkor éreztem, hogy mennyivel szomorúbb,
10 1, 23 | volt, ott szinte jobban éreztem magamat háborgó lelkemmel.
11 1, 25 | arcképe - megkoszorúzva.~Nem éreztem semmi meghatottságot. Nem
12 1, 26 | mégis mindjárt otthonosan éreztem magamat. Barátom, aki nõtlen
13 1, 26 | a fákba, kinek leheletét éreztem évekig a tavasz édes fuvallatában,
14 1, 26 | mozdulni, harmadnapra már úgy éreztem magamat, mintha sohase laktam
15 1, 26 | dadogta -, de a golyó szelét éreztem. Föl nem foghatom, mi történt.~-
16 1, 27 | valami kemény tárgyat is éreztem, mikor künn a kápolna elõtt
17 1, 28 | Szelíden, lágyan beszélt, éreztem, hogy a hangjával a rokonszenvnek
18 1, 31 | mindeniknek megmaradt az egész.~- Éreztem, éreztem - nyöszörögte a
19 1, 31 | megmaradt az egész.~- Éreztem, éreztem - nyöszörögte a nagyapó
20 II, 15 | sok veszteség láttán; úgy éreztem, mintha mindenik holttest,
21 II, 17 | mi fog most történni?~Úgy éreztem, hogy az egész világ zúg,
22 II, 33 | rendõrfõnök.~- De igen, éreztem, hogy a fiatalember hozzám
23 II, 34 | Én részemrõl nemsokára éreztem, hogy a macskától lassan
24 II, 34 | megkönnyebbülést leírni, melyet éreztem, midõn a macskát nem találtam.
25 II, 35 | képzeletére?~Némi borzalmat éreztem magamon elvonulni, midõn
26 II, 71 | ehhez egy kis bizalmat éreztem; ennek égõ üszkei legalább
27 II, 71 | mint jó nemtõt mutatta be.~Éreztem hogy nem fognék többé félni
28 II, 71 | karjaimmal.~Felsikoltott.~Éreztem, hogy nem csontvázat és
29 II, 73 | Egyszerre csend lett. Úgy éreztem, mintha valaki a paplan
30 II, 77 | sem változott.~Oh, de én éreztem, hogy egészen másképp forog
31 II, 101| még ennyi rokonszenvet nem éreztem.~- Köszönöm önnek, uram! -
32 II, 114| majd megszakadt attól, amit éreztem.~Tompa aléltságomból a levélhordó
33 II, 130| volna... úgy elkápráztatott. Éreztem a diadal mámorát; éreztem
34 II, 130| Éreztem a diadal mámorát; éreztem a szép asszonyok kézszorítását;
35 II, 140| véremet mindannyiszor lobogni éreztem.~Csókolództak folyvást,
36 II, 140| messzirõl, észrevétlenül. Nem is éreztem volna már jól magamat, ha
37 II, 140| pillanatban mintha villanyos ütést éreztem volna. Föltekinték és a
38 III, 2 | vagy egy kicsit.~- Sohasem éreztem magamat könnyebbnek.~- Elhiszem.
39 III, 13 | cselekedetet követett el. Úgy éreztem magam, mint Tisza Kálmán,
40 III, 28 | hallgatóztam az ajtónál.~Tudtam, éreztem, hogy valami irtózatos történik
41 III, 50 | méla nézését még mindig éreztem, mintha hangyák mászkálnának
42 III, 50 | borókaillat mámorossá tett, nem éreztem sem éhséget, sem fáradságot.~
43 III, 60 | tisztelt olvasó, hogy nem jól éreztem magamat. A fösvénység bántott,
44 III, 60 | eddigi szerepembõl; úgy éreztem magam, mint egy üldözött
45 III, 95 | vette észre, de én láttam, éreztem, tudtam, míg végre egyik
46 III, 100| nem mertem rátekinteni, de éreztem, hogy valami szörnyû, kísérteties
47 III, 102| bírva szóhoz jutni. Úgy éreztem, hogy mindjárt meg kell
48 III, 102| egészen közel, leheletét éreztem arcomon.~- No, hát vigyen
49 IV, 1 | Kimondhatatlan üresnek éreztem a világot. De csak rövid
50 IV, 1 | melynek puhaságát annyiszor éreztem -, vigyázz magadra! Valami
51 IV, 1 | stúdiumok miatt.~(Magam is éreztem, hogy ez végtelen gyerekes,
52 IV, 69 | megszerettem már a várost, otthon éreztem magam benne.~Egyszer egy
53 IV, 82 | elszédültem volna tõle, hanem úgy éreztem magamat, mintha ama nagy
54 IV, 84 | a medve utánam (szinte éreztem már a forró páráját), végre
55 IV, 92 | közelebb simult hozzám. Éreztem, hogy szeretem, s éreztem,
56 IV, 92 | Éreztem, hogy szeretem, s éreztem, hogy õ is szeret.~Kínálás
57 IV, 97 | tudtam, mirõl van szó, de éreztem, hogy az valami rettenetes
58 IV, 97 | néhány meleg könnycseppet éreztem a kezemre hullani, az õ
59 IV, 120| mikor megpillantottam. Éreztem, hogy ez »õ«. Errõl fogom
60 IV, 128| megdobbant. Üde fuvallatot éreztem besurranni a belépõvel.~
61 IV, 131| Gábor, Polónyi Géza. Úgy éreztem, hogy az õ bûneiket is le
62 IV, 131| világéletemben. Nagyon bûnösnek éreztem magam. A nagyszerû choral;
63 IV, 132| dobogni kezdett. Hazasiettem. Éreztem, hogy hívatni fognak. Két
64 IV, 147| midőn egy árny suhanását éreztem. Mintha nesztelen léptekkel
65 IV, 147| kísérteties üveges szemeit, éreztem hideg, fagyos tekintetét,
66 IV, 151| Jó napom volt. Könnyebben éreztem magam. A biztonság is, hogy
67 IV, 152| erõsen kezdett dobogni, úgy éreztem, mintha az agyvelõ a koponyámban
|