Rész, Fejezet

 1   1,  1  |              Mire?~A legény fülig elpirult erre a kérdésre, és kénytelen
 2   1,  2  |          legyezõjével játszott és elpirult. Talán attól a gondolattól,
 3   1,  4  |     egyszerre torkán akadt a szó, elpirult, s villámgyorsan helyrerántogatta
 4   1,  11 |       annyi szívet feltûz.~Apolka elpirult, és még jobban reszketett
 5   1,  12 |     leszek, hogy azzá légy.~Pista elpirult, s szemei lázasan csillogtak.~-
 6   1,  12 |       elõször végig a beszélõn, s elpirult egész fülig, szemeit szendén
 7   1,  13 | impertinencia, hallja!~Jahodovska elpirult, kibeszélte magát a szakácsnéra,
 8   1,  13 |          özvegynek, aki könnyedén elpirult s hirtelen egy kakast vett
 9   1,  13 |      szerettem Manuseket (gyöngén elpirult és lesütötte szelíd tüzû
10   1,  13 |       tette hozzá magyarázólag és elpirult. (Restellte talán, hogy
11   1,  13 |          súgta Druzsba.~Sipsirica elpirult.~- No, mit szólsz ehhez?
12   1,  16 |   harmadmagaddal jöhetnél.~Katica elpirult, de azt még az apja se láthatta,
13   1,  18 |          el!~- Hát sajnált volna?~Elpirult szemérmesen és a borostyánleveleket
14   1,  18 |         lehet.~Erre aztán egészen elpirult Erzsike, még a homlokába
15   1,  19 |    kívánságom.~Az asszony gyöngén elpirult, egy ideig habozott; egy
16   1,  20 |         az én feleségem, nem más.~Elpirult a leány és feléje legyintett
17   1,  20 |  elcsodálkozva.~- A kópé hirtelen elpirult s te ezt nem veszed észre.
18   1,  20 |         hogy erre még csak jobban elpirult Tóth Pista. Ostoba ez a
19   1,  20 |       szokása ellenére Moronyiné.~Elpirult, zavarba jött. Elõször csalta
20   1,  25 |       Talán tetszik magának?~Mari elpirult egész a füléig (akkor tudott
21   1,  27 |      bizonyos, hogy Petrás mindig elpirult, ha az özvegyet szóba hozták
22   1,  27 |          várat?~A kis bamba leány elpirult és eltûnõdött: mért mondták
23   1,  27 |      kérdé:~- Akarja?~Safranyikné elpirult, a fejével biccentett, s
24   1,  29 |     katonákon jár az eszed!~Erzsa elpirult erre, Matykó pedig fülére
25   1,  29 |           az imént.~A kis hadnagy elpirult. A hercegnõ ránézett. Olyan
26   1,  33 |        jössz.~Fili zavarban volt, elpirult, hebegett valamit, de nem
27   1,  35 |          volt olyan eset is, hogy elpirult.~A szlinyai majornál egy
28  II,  4  |       elõttem - rebegé a leány és elpirult. Megijedt a saját kérdésétõl.~-
29  II,  6  |     akarta magát sikoltani, aztán elpirult, azaz egész füle hegyéig
30  II,  6  |   leejtette a nagy leveses tálat, elpirult, s egy szemérmes, halk sikoltással
31  II,  22 |         Ezen már Bokros Mihály is elpirult fülig. Ez már olyan örökös
32  II,  51 |    szökött a vér, maga az ifjú is elpirult, s azontúl többször odatévedt
33  II,  99 |        ezután - felöltözve?~Edith elpirult e gondolaton érve magát
34  II,  99 |           Azelõtt - mondá és most elpirult -, mikor beteg volt ön.
35  II,  113|         bemutatni.~Erzsike mélyen elpirult a gróf tekintete alatt,
36  II,  113|   lehetetlen semmi.~E finom bókra elpirult Domándyné s aggályosan tekintett
37  II,  116|       nénit szeretem.~Máthé János elpirult, mert õ is azt a Rózsa nénit
38  II,  117|          a szó: az »útra«. Éppúgy elpirult, ha rágondolt, mint mi,
39  II,  127|          így, véznán, felöltözve?~Elpirult e gondolatra. - Úgy tetszett
40  II,  127|                Azelõtt - mondá és elpirult -, mikor beteg volt... De
41  II,  134|      odakünn?~...A tisztelendõ úr elpirult - s nem kérdezõsködött tovább
42 III,  1  |       Ugyan mi?~Csutkás úr mélyen elpirult. Az elõhúzott zsebkendõn
43 III,  2  |  fogadásán, csak Gélyi János nem. Elpirult a Pillérné szavára, mélyen
44 III,  2  |        hanem annyi bizonyos, hogy elpirult.~S az is bizonyos, hogy
45 III,  28 | felejtette rajtam a szemeit s úgy elpirult, mint egy kisasszony, ha
46 III,  38 |          mosolygott hozzá.~Sándor elpirult s kedvetlenül felelt, mikor
47 III,  49 |        hogy már… ki van próbálva.~Elpirult: mert azt akarta mondani,
48 III,  59 |         önt, barátom.~Kupka János elpirult, a nyakkendõje csokrát babrálta,
49 III,  66 |     rovására ment, éppúgy, mintha elpirult volna és örömtõl ragyognék
50 III,  75 |       házhoz?~A bíró gazda mintha elpirult volna, s szégyenlõs hangon
51 III,  81 |       Jánosunk, hol elsápadt, hol elpirult erre a gondolatra. Oh, ez
52 III,  87 |           tompa hangon.~Könnyedén elpirult, s ernyõjét hirtelen erre
53 III,  94 |    juttatott volna.~Koháry István elpirult, s zavarodottan dadogá:~-
54 III,  96 |          én gondolok?~- Az is.~És elpirult hozzá egy kicsit - mert
55 III,  115|        helye…~A viceispán gyengén elpirult.~- Várnagy - szólt tompán. -
56 III,  116|         ha hazajönne?~A menyecske elpirult, s szemérmesen rángatta
57 III,  117|     kíséretében levõ magisztrátus elpirult.~El is határozták, hogy
58 III,  148|         Az, amint olvasni kezdte, elpirult elõbb, csak aztán borítá
59 III,  148|          én gondolok?~- Az is.~És elpirult hozzá egy kicsit, mert hiszen
60  IV,  1  |        pásztorórám?~Összerezzent, elpirult. Majd küzdeni látszott magával.~-
61  IV,  3  |      milyen szép szeme van!~Jóska elpirult, de azontúl mindennap a
62  IV,  13 |      rendjelet is ide.~A szomszéd elpirult, s aztán mentegetõzve hebegé:~-
63  IV,  71 |        ennek a dalnak a szövegét.~Elpirult, aztán rám nézett nevetve:~-
64  IV,  92 |           hajolva -, én szeretem.~Elpirult s gyöngéden suttogá válaszképpen:~-
65  IV,  135|        kérdé a generális.~A leány elpirult, de nem szólt semmit.~-
66  IV,  146|   Mennyire vagy már a Flórikával?~Elpirult és vontatva mondá:~- Ostobaság
67  IV,  152|    hallottam a recsegését.~Barcsó elpirult és zavartan dadogta:~- Mit?