Rész, Fejezet

 1   1,  2  |          mint ezelõtt?~Feri izzadó homlokára nyomta kezét, mintha onnan
 2   1,  3  |            kereveten és kezét izzó homlokára tapasztá.~»Hiszen ez a nép
 3   1,  4  |           bûbájos tündérasszonynak homlokára volt írva, kit »Egyenlõségnek«
 4   1,  4  |          végezzünk szaporán.~Kalap homlokára ütött s élénken mondá:~-
 5   1,  6  |           bûbájos tündérasszonynak homlokára volt írva, kit »Egyenlõségnek«
 6   1,  7  |          bûbájos tündér-asszonynak homlokára volt írva, kit »Egyenlõségnek«
 7   1,  8  |       végezzünk, de szaporán.~Bike homlokára ütött és élénken mondá:~-
 8   1,  9  |      izzadságcsöppek verõdtek ki a homlokára.~Bornemisza úgy tett egy
 9   1,  9  |         hüm… Ohó! Ohó!~Kléner úr a homlokára ütött.~- Ott voltál-e az
10   1,  9  |            álmélkodék a jó úr, míg homlokára mogyorónyi izzadságcsöppek
11   1,  9  |      izzadságcseppek verõdtek ki a homlokára.~Gerge úgy tett egy darabig,
12   1,  9  |       ráncok seregesebben ültek ki homlokára.~- Most már, domine Chalupka -
13   1,  13 |          jut eszembe? (Mliniczky a homlokára ütött.) Hm, hm. Tu je volacso. (
14   1,  13 |       kiáltott fel Druzsba úr és a homlokára ütött. - Olvastam errõl
15   1,  17 |            kétségbeesetten ütött a homlokára (kicsi híja, hogy agyon
16   1,  19 |          az asszony, de a királynõ homlokára ráncok gyûltek.~A nyár izzó
17   1,  20 |           lélek:~»Ohó! (És Pista a homlokára csapott.) Hiszen nekem a
18   1,  20 |          kiáltott föl Tóth Pista a homlokára ütve. - Elfelejtettem cigarettát
19   1,  20 |           flegma!« Tenyerével izzó homlokára csapott, és állt, ott állt,
20   1,  22 |            csöppet sem.~Hirtelen a homlokára ütött és fölszisszent.~-
21   1,  23 |     nagymama föltolta okuláréját a homlokára s egy haragos mosollyal
22   1,  24 |         haja kuszáltan csüngött le homlokára; csak a zökkenéseknél tért
23   1,  27 |       ijedelemmel vegyülten. Aztán homlokára ütött: Hiszen mindjárt tudhattam
24   1,  27 |            rendetlenül omlott le a homlokára. Valami isteni köd borult
25   1,  31 |             Talán engedett a láza.~Homlokára tapasztá a kezét, de elszomorodott,
26   1,  32 |        futurum.«~Aztán egyszerre a homlokára ütött, föllángolt a szeme,
27   1,  32 |          Aquileja.~Az öreg Hirkó a homlokára ütött:~- Nagy vihar lesz
28   1,  32 |   figyelemben fölszaladtak egész a homlokára.~- De ez, mint méltóztatik
29   1,  35 |            tréfál-e, de hirtelen a homlokára ütött.~- Szobadíszítéshez,
30   1,  35 |            ügyben.~Kozsibrovszky a homlokára ütött.~- Teringettét, elfeledkeztem
31  II,  7  |            nem tudok repülni?~Majd homlokára csapott tenyerével, úgy
32  II,  13 |           áruló vérökkel!«~A vezér homlokára mutatott, azután kardját
33  II,  17 |            tapodtat sem!~Kutlik úr homlokára csapott, szemöldjeit felhúzta
34  II,  19 |           a búcsúzó bosszúsan ütve homlokára. - Milyen ostoba vagyok!
35  II,  22 |   faluházára. Azaz...~Fillér Miska homlokára tette a mutatóujját.~- Azaz,
36  II,  33 |           orvosnövendék, diadallal homlokára ütve. - Ez abszint!~ ~24.
37  II,  36 |         Megfogtuk! - kiáltá Harry, homlokára ütve. - A Dick embere, kinek
38  II,  42 |      barnás fényt vesz fel, haja a homlokára csüng le, cilindere hátrább
39  II,  57 |        szavakat mond, Brigli Jim a homlokára üt.~- Szórakozottság, sir,
40  II,  57 |          végre fölemelé kezét és a homlokára ütött.~- Az esetet? - Az
41  II,  65 |      bojtos házisapkáját egészen a homlokára húzta. Most az egyszer nem
42  II,  72 |       Azzal átfutotta a sürgönyt s homlokára egyszerre kiült a ráncok
43  II,  73 |      Ghyczy Kálmán szokta, egész a homlokára taszítja fel a pápaszemét
44  II,  73 |             A gond száz ráncot vet homlokára, hogy hát mi is lesz most
45  II,  90 | boldogságát, hanem aztán felhõ ült homlokára, s azt kérdé kedvesétõl:~-
46  II,  94 |            felhõ ült ki szép magas homlokára:~- Tudja-e maga, hogy ez
47  II,  99 |            ott, ott!~Egyik kezével homlokára csapott, másikkal pedig
48  II,  117|           Hohó! - ütött kedvtelten homlokára. - Ez nagy dolog. Itt sok
49  II,  120|        felhõt gyûjtött a kormányzó homlokára, hogy a fõispán és társai
50  II,  127|          ott, ott...~Egyik kezével homlokára csapott, másikkal pedig
51  II,  140|         csinos karikában simult le homlokára. Festeni se lehetett volna
52 III,  1  |        elfogadni vonakodott, forró homlokára tapasztá.~- Ön? engem? Mondtam
53 III,  1  |       gondok komoly felhõje ült ki homlokára. Édes gondok, nehéz gondok!
54 III,  2  |           eszembe…~Széles tenyerét homlokára tapasztja s úgy tesz, mintha
55 III,  8  |   Budapesti Közlönyt«-t?~Kupcsik a homlokára ütött. Nagy világosság támadt
56 III,  10 |            rendetlenül csüggött le homlokára.~- Jöjjön, orvos úr, kérem,
57 III,  10 |       nekidõlt a lõcsnek, tenyerét homlokára tapasztotta, hogy hát mármost
58 III,  36 |            búcsúzó, bosszúsan ütve homlokára. - Milyen ostoba vagyok!
59 III,  140|         hegyesen állott kipödörve, homlokára lecsüngött az üstöke.~-
60 III,  140|      egyszerre elkomorodik, ráncos homlokára felhõk gyûlnek:~- Oh, ezek
61  IV,  15 |            A volt kancellár felhõs homlokára odalopódzott most a verõfénybõl
62  IV,  41 |    Bozontos szemöldjeit felhúzta a homlokára úgy, hogy ott karikák képzõdtek
63  IV,  142|           szentelt barkát kötvén a homlokára. Két oldalt a vasvillás
64  IV,  146|         ott bent lesimítsa haját a homlokára, ahogy a dandyk viselik,
65  IV,  152|           haja úriasan befésülve a homlokára, s a hajában egy szép kamélia
66  IV,  152|           szemöldjei egészen fel a homlokára szaladtak. Minden porcikámban