Rész, Fejezet

 1   1,  2  |    anyjának!…~És milyen leány!~Egy angyal a régi bibliai történetek
 2   1,  11 |    lehetséges-e az, hogy ez a szép angyal egy címeres ördög?… Isten!
 3   1,  15 |           vándorolt volna le, száz angyal belõle…~De mit a bimbók!
 4   1,  27 |            Safranyikné, akiben egy angyal lakott és vagy tizenhat
 5   1,  29 |        szakasztott olyan, mint egy angyal, úgy reszketek, de úgy reszketek,
 6  II,  1  |        aranygyûrûjét:~- Te, kedves angyal, aki ott fenn vagy a mennyben,
 7  II,  3  |          Kádas Laci, milyen szelíd angyal, becsületes nõ Mari... Szilajan
 8  II,  3  |        boldogan, nyugodtan mint az angyal, éjfekete szemei le voltak
 9  II,  6  |    változott, mintha valami pajkos angyal azt a juxot csinálná az
10  II,  9  |           volnának már... Szenvedõ angyal, aki a mennybe akar röpülni,
11  II,  11 |         mint az égbõl aláereszkedõ angyal.~- Gyûlölöm a herceget,
12  II,  11 |           Olyan volt, mint a bûnös angyal, ki vétkei lajstromát nyújtja
13  II,  26 |            láthatatlan lángpallosú angyal kínos, szemrehányó tekintete
14  II,  42 |           a levelet vivõ trombitás angyal van lerajzolva azokon a
15  II,  45 |            mint egy csábító bukott angyal.~- Oh, fölség! ha szabad
16  II,  46 |     elérzékenyedéstõl. - E gyermek angyal. Én meg fogom csókolni.
17  II,  60 |           mily szívtelen voltam ez angyal jóságú gyermekkel szemben.
18  II,  60 |             meg fogom látogatni az angyal szívû gyermeket, és jóváteszem,
19  II,  66 |           fönt a tetején pedig egy angyal lebegett aranyozott szárnyakkal.
20  II,  66 |           kedvesen tekintett le az angyal, s úgy látszott, mintha
21  II,  66 |       módon volt, mint az este, az angyal is ott lebegett fent...
22  II,  66 |            szavak hallatára, és az angyal leszállva a fáról, egyszerre
23  II,  66 |     ködszalag jelölte helyüket.~Az angyal egyetlenegy szót sem szólt
24  II,  66 |           hová vezetsz engemet, jó angyal?~Az angyal ránézett s mosolyogva
25  II,  66 |     vezetsz engemet, jó angyal?~Az angyal ránézett s mosolyogva szólt:~-
26  II,  66 |    Vigasztalódjál - szólt végre az angyal -, a célnál vagyunk.~A fiucska
27  II,  66 |       itt-ott virág tarkállott. Az angyal a part hosszában vezeté
28  II,  66 |          fejét, azt hivén, hogy az angyal nem mondott valót.~De az
29  II,  66 |           az erdõ véget ért, és az angyal Palit egy nagy, szabad helyre
30  II,  66 |            Ebbe most beleemelte az angyal a kisfiút, s nemsokára a
31  II,  66 |       tóban a kastélyt? - kérdé az angyal menet közben.~A gyermek
32  II,  66 |      laknak a jó Nemtõk - szólt az angyal midõn látta, hogy Pali csak
33  II,  66 |            túlsó parthoz értek.~Az angyal kiemelte õt ladikjából s
34  II,  66 |      emberek lelkei- mondá erre az angyal -, valaha szintén éltek,
35  II,  66 |            õt látniok.~- De te, jó angyal, láthatod õt nemde? - kérdé
36  II,  66 |            fiú.~- Igen - felelt az angyal -, lásd itt látom a mezõn,
37  II,  66 |             ha mindenütt látod?~Az angyal egy ideig hallgatott s aztán
38  II,  66 |            azért kissé félt is. Az angyal most ismét megfogta kezét
39  II,  66 |        Lásd - így szólott ekkor az angyal, a rózsákra mutatva -, ezek
40  II,  66 |          szabad hinned! - mondá az angyal - isten minden gyermeket
41  II,  66 |           mennyországban lenni?~Az angyal mit se felelt e szavakra;
42  II,  66 |          fenyõfa elõtt állt meg az angyal, melynek tövében két gyönyörû
43  II,  66 |            két virágot? - kérdé az angyal komolyan.~Palinak egyszerre
44  II,  66 |       Sokáig térdelt így, végre az angyal szelíden felemelé õt és
45  II,  66 |            s maradj jó gyermek!~Az angyal e szavakat halkan mondá
46  II,  83 |             s mint megannyi röpülõ angyal siklott el a sima tükrön,
47  II,  90 |        Délibáb, s midõn a könyörgõ angyal világjáró útjában kimerülten
48  II,  99 |    bizonytalanságban.~- Oh, kegyed angyal, Edith! - kiáltá Pál lelkesedve,
49  II,  99 |       vagyok, élni sem akarok amaz angyal nélkül. Milyen nõ, Pál,
50  II,  108|            haj nem együvé való. Az angyal és a démon nem összeillõk.~
51  II,  123|      asszony, az meg egy valóságos angyal.~- Köszönöm, barátom! Isten
52  II,  127| bizonytalanság miatt.~- Oh, kegyed angyal, Mária! - kiálta fel lelkesedve. -
53  II,  127|       vagyok, élni sem akarok amaz angyal nélkül. Milyen nõ, milyen
54  II,  135|        nézett ki nagysád, mint egy angyal. Oh, ha...~- Micsoda ha?~-
55 III,  2  |          is. Egy a földtõl búcsúzó angyal. Vajon hová siethet? Hiszen
56 III,  2  |         szüksége többé.~A haldokló angyal még csak meg sem mozdult.
57 III,  3  |           a földtõl búcsúzó bukott angyal.~Talán már fel sem fogja
58 III,  3  |        reszketett bele. A haldokló angyal még csak meg sem mozdult.
59 III,  19 |         mosolyogva: »Oh, te boldog angyal!«~Bezzeg a nagyobbik fiú,
60 III,  63 |        gyerek, olyan, mint egy kis angyal… az apjára hasonlatos. Ennek
61 III,  92 |            mégis lehetetlen! Ez az angyal? Oh, oh, hová is gondoltam.
62 III,  94 |     hallottam róla, hogy valóságos angyal.~- Az õ már! - szólt Koháry
63  IV,  9  |           az utcán megpillanták az angyal alakjában járó ördögöt,
64  IV,  10 |            meg a halál. Egy fényes angyal, egy fakó asszony és egy
65  IV,  66 |          ki. Még az a két szárnyas angyal is mosolyra húzta szét a
66  IV,  144|            fakadtak, hogy most már angyal lesz a Marciból lovacska