Rész, Fejezet
1 1, 3 | a huszonöt garasokat jó szívvel örömest, hiszen abból a
2 1, 4 | alperes« által, dobogó szívvel lesi a »választ«, s minél
3 1, 5 | bájos alperes által, dobogó szívvel lesi a »választ« s minél
4 1, 8 | bájos alperes által, dobogó szívvel lesi a »választ«, s minél
5 1, 12 | szolgálatba. Hiszen olyan jó szívvel volt iránta.~Csakugyan visszament
6 1, 12 | õ maga a kutyával dobogó szívvel ment a leégett városrész
7 1, 12 | meglássuk.~Így indult meg nehéz szívvel Veres László, szegényesen.
8 1, 12 | mondá, s Laci megkönnyebbült szívvel rohant le a garádicsokon:
9 1, 12 | A két kuruc legényt jó szívvel fogadta, s mindjárt egy
10 1, 12 | kiöltött nyelvvel, dobogó szívvel a vesztõhely felé.~Csak
11 1, 13 | érdemlem meg, bár mindig jó szívvel voltam maga iránt, Druzsba
12 1, 14 | kérded kétségbeesve, szorongó szívvel, s az óriási emberbolyban,
13 1, 14 | Ez az én levelem.~Pihegõ szívvel ment be érte, a hivatalnok
14 1, 14 | húzódozott, de én, bár vérzõ szívvel, rábeszéltem, menjen nõül
15 1, 21 | nem vagyok irántatok jó szívvel.~- Ahogy vesszük - jegyzé
16 1, 24 | leányom, vegye tõlem jó szívvel némi tûpénzül e hatvanezer
17 1, 31 | csakugyan rossz vagy közömbös szívvel viseltetnék a halott lányka
18 II, 4 | kedvetlenül; egyik tele szívvel, másik üres reményekkel;
19 II, 6 | kikönyököltek az ablakokra s dobogó szívvel várták, míg felemeli valaki,
20 II, 7 | kezdett az ajtón.~Dobogó szívvel bújt a párna alá. Melanie
21 II, 21 | szerencsétlen kendõt, szorongó szívvel indult neki a városnak.~
22 II, 30 | édesatyja levelét ily szorongó szívvel, mint most, s még sohasem
23 II, 36 | sóhajték fel elszorult szívvel, az ajtón sápadtan, lihegve
24 II, 46 | akitől akar. Fanny is jó szívvel viseltetett a rút, veres
25 II, 48 | Vajon mi lehet rajta?~Dobogó szívvel, reszketõ kezekkel bontá
26 II, 51 | miss Henriette mily könnyû szívvel mond búcsút az egyik világrésznek,
27 II, 54 | Balassa cselédsége, szorongó szívvel néztek utána, akit nehezen
28 II, 60 | szolgáltában öregedett meg, s jó szívvel viseltetett a meghalt Delérhez,
29 II, 60 | Katica ezalatt megkönnyebbült szívvel rendezett, rakosgatott a
30 II, 66 | szavak Pali füleinek. Dobogó szívvel követé a Molnárnét, s hálás
31 II, 71 | Leugrottam a kocsiról s dobogó szívvel jártam végig az ismerõs
32 II, 71 | elfogultságtól ment. Dobogó szívvel bár, határozottsággal rántottam
33 II, 99 | Egyedül, elhagyatva, zúzott szívvel találta magát e nagy világvárosban.~-
34 II, 99 | én szívembe öntötte, egy szívvel éreztünk. Kedvese utolsó
35 II, 114| forint volt bennök.~Remegõ szívvel fogtam az olvasáshoz.~-
36 II, 119| kocsijokba és elrobogtak nehéz szívvel, könnyes szemekkel. A csipkeországi
37 II, 127| Egyedül, elhagyatva zúzott szívvel találta magát ez idegen
38 II, 127| én szívembe öntötte, egy szívvel éreztünk. Kedvese utolsó
39 II, 134| tekintetes megyei bizottmány jó szívvel viseltetik irántam, akkor...~-
40 II, 135| õnagyságával a fürdõbe. Fájdalmas szívvel bár, de kénytelen volt otthon
41 III, 1 | ügyetlenül és félénken dobogó szívvel várják, mikor fog rájok
42 III, 1 | is veszik!~Anika szorongó szívvel lépegetett le a létrán,
43 III, 2 | a föld. Az csak olyan jó szívvel adja ezeket is, mint az
44 III, 6 | amint mondá s mutatta, nehéz szívvel vált meg nejétõl, aki Aporfalván
45 III, 19 | Gyuri tántorogva, dobogó szívvel megy ki a boltból. Olyan
46 III, 23 | özvegy asszony, megkövült szívvel a megbántott ember, ki a
47 III, 39 | onnan hallgatta dobogó szívvel, mi fog történni. Pedig
48 III, 70 | Tetszik tudni, régen jó szívvel vagyunk egymás iránt.~-
49 III, 87 | gyámoltalanul, árván, összeszorult szívvel, elkeseredve a világ ellen.~
50 III, 102| De bántam is én! Dobogó szívvel tértem vissza Annáért.~Hátraszökött,
51 III, 109| Kigyúlt arccal, dobogó szívvel gondoltam gyermekkorom óta
52 III, 109| Hát hogy lehetne azt jó szívvel megválasztani?~- Nem lehet,
53 III, 109| gondolatokkal, összemarcangolt szívvel.~Mikor a csizma megjött
54 III, 128| rögtön siettem haza összetört szívvel, kétségbeesve. Kezdtem már
55 III, 129| kocsisnak lihegve, dobogó szívvel:~- Akar-e húsz forintot
56 III, 130| András hajdúnál volt.~Dobogó szívvel, kábultan futottam a város
57 III, 130| kulcsokat, s csendesen, szorult szívvel ballagtunk az udvar hátsó
58 IV, 48 | eljött harmadnapra dobogó szívvel, de fáradtan, halaványan,
59 IV, 48 | iktató elandalogva, olvadó szívvel hallgatta.~Este, amikor
60 IV, 77 | Tökéletes modern ember, antik szívvel, akiben még sok van a fogyatkozó
61 IV, 84 | kiaknázható helyzetet, s dobogó szívvel rohantam a mélység felé,
62 IV, 127| lencséért, amellyel engem oly jó szívvel megvendégelt.~Egy görnyedõ
63 IV, 129| VEVŐ~1890~I. Bevezetés~Jó szívvel ajánlhatnám e kis históriát
64 IV, 133| érdemes tenni valamit.~Dobogó szívvel vettem le a szögrõl a megtöltött
65 IV, 138| észrevette magát s nehéz szívvel kiszakadt belõle az a bizonyos »
|