Rész, Fejezet

 1   1,  2  |        tréfás ember a teens úr!~Úgy kacagott, hogy a könyûi is csorogtak
 2   1,  4  |             helyettese.~Az öreg úgy kacagott, hogy szinte hangzott bele
 3   1,  11 |            mer ülni?~- No bizony! - kacagott fel üdén, bubogva, mint
 4   1,  15 |           Istenemre, ez nem rossz - kacagott Moretti atya Angelóhoz fordulva. -
 5   1,  18 |             volt Mihályé), nagyokat kacagott, folytonosan hajtogatván
 6   1,  18 |        sárgája. A násznép üvöltött, kacagott. Hahaha! Ejnye, de remek
 7   1,  18 |                Megbolondult kend? - kacagott a tiszttartó.~- A szarkalábaimat
 8   1,  19 |         szegényke!~S ezen aztán úgy kacagott, mint a gerlice.~A földesúr
 9   1,  20 |            Erzsike annyit nevetett, kacagott esténkint, hogy a szemei
10   1,  20 |              hogy filiszter vagy? - kacagott föl Pista. (Elõször kacagott
11   1,  20 |        kacagott föl Pista. (Elõször kacagott egy félév óta.) - Holnap
12   1,  21 |             jó helyen kereskedtek - kacagott fel édesdeden. - Hogy nem
13   1,  23 |         közt, még a szép Piroska is kacagott, de úgy kacagott - hogy
14   1,  23 |         Piroska is kacagott, de úgy kacagott - hogy bizony a bolond is
15   1,  23 |            pedig csengett, bongott, kacagott, mintha az egész természetbõl
16   1,  23 |                Nem szokott nézni! - kacagott föl és lehajolva, mintegy
17   1,  24 | filozofálásán.~Az öreg is nevetett, kacagott, hogy a könnyei csurogtak,
18   1,  24 |            miss Mary lakodalmára is kacagott az öreg, de aközben egyre
19   1,  25 |        keserûen. A báró sógor pedig kacagott, úgyhogy polkát járt a teremben
20   1,  26 |        hajolt, a hasához kapott, és kacagott, egyre csak kacagott, hogy
21   1,  26 |             és kacagott, egyre csak kacagott, hogy a könnyei is csurogtak.~-
22   1,  27 |           azok is, amiket én.~S úgy kacagott, olyan jóízûen kacagott,
23   1,  27 |             kacagott, olyan jóízûen kacagott, mint egy gyermek, örömében,
24   1,  27 |              én semmit sem mondok. (Kacagott hozzá keserûen, kísértetiesen,
25   1,  32 |           ez a sikerült élc, nagyot kacagott rajta s még nagyobbat fújt
26   1,  32 |         kivágni és lebukott. A báró kacagott rajta.~- Ejnye, maga gonosz -
27   1,  34 |            Apró ellenben csak félig kacagott, félig haragudott a dologért.~-
28  II,  2  |            találó az N. E. betûre - kacagott jóízûen a nemzetõr, kardját
29  II,  5  |           vetette magát a földön és kacagott.~Attila és Kubacsek odarohantak
30  II,  6  |  fantáziájával elõre elképzelte, és kacagott hozzá, hogy csak úgy csengett
31  II,  11 |            Sárika grófnõ kedélyesen kacagott fel, de csakhamar komoran
32  II,  11 |              Ah! hát így vagyunk? - kacagott fel görcsösen Sarolta és
33  II,  21 |           idegenszerûleg.~- Bohó! - kacagott fel a koldusfiú. - A koldusmesterségnek
34  II,  36 |          vásároltam.~Harry gúnyosan kacagott föl.~- Talán bizony a nyert
35  II,  99 |       folyékonyan.~- A pokolba is - kacagott édesdeden Ralph Ihon. -
36  II,  99 |        Abból ugyan semmi sem lesz - kacagott Ralph.~- Szeretném tudni,
37  II,  127|            írva?~- Az ördögbe is! - kacagott föl édesdeden Kaziray Gábor -
38  II,  127|        Abból ugyan semmi sem lesz - kacagott Gábor.~- Szeretném tudni,
39 III,  1  |        valóságos kis bolond vagy! - kacagott fel Bohuska kedélyesen. -
40 III,  2  |      elfordul.«~- A Bágy fölfelé? - kacagott fel Pillérné gúnyosan. -
41 III,  49 |           istennek.~- Vén bolond! - kacagott fel az alispán, ezüstös
42 III,  70 |     tekintetes úr.~Laucsik gúnyosan kacagott fel erre, s ez a kacaj sokkal
43 III,  96 |            te kis csacsi, csacsi! - kacagott édesen, csengéssel. - Hát
44 III,  100|           nekem a kópé. Hahaha.~Úgy kacagott, mint a zuhatag, még a könnyei
45 III,  148|              Oh, te csácsi csacsi - kacagott fel édesen. - Hát engem
46 III,  148|           asszony úgy nevetett, úgy kacagott, hogy a könnyei is kicsordultak,
47 III,  148|       õrültséggel.~Az úrnõ gúnyosan kacagott.~- Az erkementi kerületben?
48  IV,  1  |     elfelejteni.~A konziliárius úgy kacagott, hogy egyszerre csak megeredtek
49  IV,  32 |          égre, és megátkozta.~Zeley kacagott, és tovarohant a szekéren.~
50  IV,  41 |        estékre.~- Köszönöm szépen - kacagott fel Károly -, amióta ösmerem,
51  IV,  73 |             az alsó deszka.«~»Ah! - kacagott fel Cassagnac -, no ön akkor
52  IV,  79 |              Lett erre nagy hahota, kacagott mind az ötvenkit vármegye,
53  IV,  79 |          mind az ötvenkit vármegye, kacagott a palatinus is, én pedig
54  IV,  81 |            sze-szerezni.~- Ön is! - kacagott föl mély keserûséggel. -
55  IV,  92 |              azok után…~- Hehehe! - kacagott Kapalovics jóízûen. - Az
56  IV,  97 |        ellenkezzem vele.~- Hahaha - kacagott fel édesdeden, mintha ezer
57  IV,  100|           Egy új Paróczy, hahaha! - kacagott fel keserûen. - Megfojtom
58  IV,  101|          követtem.~Az öreg gúnyosan kacagott fel.~- A természetét? Nem
59  IV,  101|              Hát rám nem ismersz? - kacagott föl Gyuri. - Persze, a méreg
60  IV,  105|        kisasszonyokat férjhez adná.~Kacagott és még jobban behunyta a
61  IV,  127|        integetni. - Ne csina, ne! - Kacagott, tapsolt s életpír ömlött
62  IV,  140|        szomorú. Beszélt, csevegett, kacagott, tréfált, pajzánkodott és
63  IV,  152|            bolond vagy szívecském - kacagott fel Matykó. - Hát a sekrestyés
64  IV,  152|            én a holtomiglant?~S úgy kacagott, de úgy kacagott ezen a
65  IV,  152|              S úgy kacagott, de úgy kacagott ezen a Matykó, hogy az Ancsurka