Rész, Fejezet

 1   1,  1  |             ölébe véve, megsimogatta gyöngéden, szeretettel, mint azelõtt
 2   1,  4  |        Miklós a siránkozóhoz hajolt, gyöngéden megfogta kis kezét, és meg
 3   1,  9  | mutatóujjával orrát mindkét oldalról gyöngéden megveregette, mintha mondaná: »
 4   1,  9  |           odaintette a fiút magához, gyöngéden a térdeire ültette, s mialatt
 5   1,  10 |               s gyakran megsimogatta gyöngéden gyér szõke haját.~De az
 6   1,  11 |            fiacskám - mondá Tereskey gyöngéden -, hogy ki akarom a segítségét
 7   1,  12 | kapacitáltatni, megfogta a fiú kezét gyöngéden.~- Jaj, de hideg a kezed,
 8   1,  12 |            porkoláb után, de Krucsay gyöngéden visszatartotta:~- Oh, nagy
 9   1,  16 |        mindjárt! - tuszkolta Mihályi gyöngéden kifelé.~- Könnyû a királynak,
10   1,  19 |        lapjával megfordítva, lassan, gyöngéden leereszté a kezeikre:~-
11   1,  23 |            és a fejemet megsimogatta gyöngéden, szomorúan.~- Te még azt
12   1,  24 |             apó türtõztette magát és gyöngéden mondá:~- Kivihetetlen lenne,
13   1,  27 |             szemeiben, meglágyult, s gyöngéden, halkan kérdé:~- Akarja?~
14   1,  27 |             ráigazította, míg közben gyöngéden, szelíden simogatta meg
15   1,  28 |             sapkáját, s begöngyölve, gyöngéden tette zsebre. Valószínû,
16   1,  29 |         könyökére nyugasztá fejét és gyöngéden nézett a szemeibe, de nem
17   1,  31 |               mint a hab, lefektette gyöngéden; királykisasszonyt se lehetne
18   1,  32 |       megfogta, mint egy macskát, és gyöngéden kitette a partra. »Maradjon
19   1,  33 |              és a viselõs asszonnyal gyöngéden bántak a régiek. Az utóbbival
20   1,  34 |         tetszett neki, hogy a szemei gyöngéden pihennek meg õrajta (t.
21   1,  35 |        felelte Kozsibrovszky.~A báró gyöngéden meglökte ujjaival Ninettet,
22   1,  35 |         átkapja a derekát s most már gyöngéden simul a táncosához, rárántja
23  II,  4  |           urat, egyenesen hozzátart, gyöngéden megérintve vállát.~Az ifjú
24  II,  5  |            csak aztán merte megfogni gyöngéden a drága jószágot, azt is
25  II,  5  |               odalépett Attilához és gyöngéden megsimogatta haját.~- Hol
26  II,  10 |          mindjárt visszaszököm.~Samu gyöngéden megfogja a kabátgombomat:~-
27  II,  10 |         hamisjátékosi fiziognómiával gyöngéden megdöfte a vékonydongájú
28  II,  26 |            sötétségben is villogtak, gyöngéden emelve a vén zsidóra -,
29  II,  34 |             Kedves anyám - így szólt gyöngéden a kis Nina anyjához -, nekem
30  II,  38 |            Szegény kis árvám - mondá gyöngéden, fürteit simogatva -, no,
31  II,  53 |        rémült férj átérti a valót, s gyöngéden vigasztalja:~- Igen, igen,
32  II,  60 |          egészen közel lépett hozzá. Gyöngéden érinté s nevén szólítá.
33  II,  71 |         kísértet? - kérdém szelíden, gyöngéden vonva õt közelebb a kandallóhoz,
34  II,  73 |             ott ült az ágyam szélén, gyöngéden fölém hajolva, a lepedõ
35  II,  99 |             mondá, Edith másik kezét gyöngéden levéve a kilincsrõl:~- Oh,
36  II,  99 |        kiáltá Edith utána kapva.~Pál gyöngéden megfogta kezét, hogy megakadályozza.~
37  II,  116|             a Mariska arany haját is gyöngéden megsimogatja, amikor meglátja, -
38  II,  127|             hangon mondá, Mari kezét gyöngéden elrántva a kilincstõl:~-
39  II,  127|  önkéntelenül utána kapva.~Kozenszky gyöngéden megfogta kezét, hogy megakadályozza.~...
40  II,  137|            asszonyom, ugye? - kérdém gyöngéden, midõn fésületlen, rút fejét
41 III,  1  |          heverõ vályúban megbotlott, gyöngéden megfogta a derekánál. Oh,
42 III,  1  |             a »bacsa« baktat utánuk, gyöngéden tekintve végig kedvencein,
43 III,  2  |              a lányhoz, megsimogatja gyöngéden azt a holló-hajat a fején.~-
44 III,  2  |             azt a csitri fejecskéjét gyöngéden, szeretettel:~- Szegény
45 III,  25 |           kórók amint elfedik õket s gyöngéden cirógatják, nem látszik
46 III,  25 |               Megsimogatta tollaikat gyöngéden, szeretettel.~- Lássátok,
47 III,  45 |      bundáját, Suska is a ködmönt, s gyöngéden, gondosan ráterítették a
48 III,  49 |           lányom? - kérdé az alispán gyöngéden.~- Nem mondom meg - szólt
49 III,  50 |               de Vica felém futott s gyöngéden mondta:~- Az én kedvemért
50 III,  66 |              néma szemek beszédét, s gyöngéden megsimogatta homlokát.~-
51 III,  68 |              jegyzem meg, hogy Sobri gyöngéden, finoman, udvariasan vette
52 III,  76 |             letépett egy-egy rózsát, gyöngéden, részvéttel nézett rá, mintha
53 III,  87 |         Komoly volt az arca, s amint gyöngéden lerázta ujjairól, látszott,
54 III,  100|        szegény gyerek? - tette hozzá gyöngéden.) Hát izé… az én unokám.
55 III,  121|             Mi az? - faggatja Czirok gyöngéden.~- Nem, nem mondhatom meg.~-
56 III,  144|              akarnám - szólt a leány gyöngéden simulva a professzorhoz.~
57  IV,  36 |           nyájasan fogadja, valamint gyöngéden figyelmezteti Jézus Krisztust
58  IV,  66 |            ölték Ostyepkáékat, hanem gyöngéden támogatva, fényes nappal,
59  IV,  85 |            akarnák! - felelte a lány gyöngéden simulva a professzorhoz.~
60  IV,  92 |              én szeretem.~Elpirult s gyöngéden suttogá válaszképpen:~-
61  IV,  97 |       szerényen kuporodott meg bent, gyöngéden hátba lökte a kosár bordáin
62  IV,  101|         fiához, amelyik megbukott, s gyöngéden csókolta meg homlokát:~-
63  IV,  128|      rimánkodásra fogtam az ajtónál, gyöngéden kopogtatva.~- Megharagudott?
64  IV,  141|       utcákon, apró öreges járásával gyöngéden lépést tartva. Sógora, öccse,
65  IV,  151|           Elkergessük innen? - szólt gyöngéden a feleségem.~- El, el -