Rész, Fejezet

 1  II,  36|              dúlt arccal.~- Mi bajod, Dick? szólj, mi történt, hogy
 2  II,  36|               kiáltá az erõs, mogorva Dick, kit általánosan vasgyúrónak
 3  II,  36|           hajlottak le.~Károly, látva Dick állapotát, azonnal felfogta,
 4  II,  36|                  Légy hát férfi, édes Dick, és mondd el nekünk, ha
 5  II,  36|               két Lemonin részvéttel.~Dick még jobban zokogott s csak
 6  II,  36|           élhetek tovább...~- Hogyan, Dick! Ne légy gyerek és vénasszony
 7  II,  36|                 mondá Harry komolyan.~Dick dacosan emelte föl fejét,
 8  II,  36|       cselekedni. De ily esetek, édes Dick, csak könnyelmû s gyámoltalan
 9  II,  36|   fordulhatnak elõ, s te nem vagy az.~Dick szomorúan rázta meg nagy,
10  II,  36|          Istennek hála érte! - kiáltá Dick, s apró szemei felragyogtak
11  II,  36|            neki mondani, hogy Simpton Dick, a negyedik asztalnál dolgozó
12  II,  36|               határozatodnál maradni, Dick, azon esetben megjelenünk
13  II,  36|                 Keserves kenyér volt, Dick.~- Mindegy, de õ adta, s
14  II,  36|          Isten veletek, édes barátim!~Dick lecsapta a levelet, kalapját
15  II,  36|               mozdulatot sem teszünk, Dick - mondá szilárdan -, ha
16  II,  36|             ama szerencsétlenséget...~Dick szomorú mosollyal nézett
17  II,  36|               De ha mondom - viszonzá Dick majdnem durván -, hogy az
18  II,  36|            bírjuk bizalmadat. Ej, ej, Dick, milyen eljárás ez tõled?
19  II,  36|            isten neki!~- Csak bátran, Dick, hiszen ösmerhetsz minket.
20  II,  36|          derék fiúk vagytok! - kiáltá Dick s könnyei újra megeredtek. -
21  II,  36|             hítt, s így szólt hozzám: Dick, én önt becsületes embernek
22  II,  36|               termet.” Ön ügyes kópé, Dick, úgy mond, s tudni fogja,
23  II,  36|         irodában. Éppen az õ számára, Dick - jegyzé meg fõnököm ravasz
24  II,  36|          ilyennek találtam - folytatá Dick elbeszélését -, de elvégre
25  II,  36|          személyleírását feljegyezte.~Dick homlokáról az elbeszélés
26  II,  36|              másképp hasonló esetben.~Dick újra könnyekre fakadt s
27  II,  36|                Eredj te, bohó - mondá Dick keserû humorral -, hol akadnál
28  II,  36|          követelni fogja az összeget.~Dick sírva borult Harry nyakába.~-
29  II,  36|            már könnyebben fog menni a Dick dolga...~- Nagyon értelem
30  II,  36|             csak ennyi kell!~Harry és Dick mintha valami láthatatlan
31  II,  36|           csakugyan! - kiáltá Harry a Dick nyakába borulva - most már
32  II,  36|               nem az enyém! - felelte Dick ez öröm határozásával -
33  II,  36|         melyet vigyen izenetül holnap Dick az egyetemnek, mely hónapok
34  II,  36|              különb ember: mondd meg, Dick, hogy Lemonin Harry odalépett
35  II,  36|               Ezt is mondd el, kérlek Dick, az egyetemen.~Ezen aztán
36  II,  36|             az életkedvét visszanyert Dick, ki egyszerre a régi jó
37  II,  36|            Harry, homlokára ütve. - A Dick embere, kinek az útlevelet
38  II,  36|            tartott.~Útközben Harrytól Dick röviden értesült az eseményekrõl
39  II,  36|         rendõrfõnökhöz, hol különösen Dick vallomása játszta a fõszerepet
40  II,  36|           Estefelé lihegve rontott be Dick a szállodába, hol az egész
41  II,  36|               Önök már mindent tudnak Dick úrtól. Nos, Dick úr - mondá
42  II,  36|               tudnak Dick úrtól. Nos, Dick úr - mondá tréfásan a derék
43  II,  36|            fiam. Jöjj ide a szívemre, Dick!~- Atyánk, jó atyánk! -
44  II,  36|          kérdé az öreg szigorúan, míg Dick a nagy örömtõl elsápadva
45  II,  36|              Azonban - kezdé Károly - Dick testvérünknek egy kis húgocskája
46  II,  36|             korú, mint a mi Ellánk És Dick olyan nagyon szereti, hogy
47  II,  36|           megférjetek benne...~- Nos, Dick, mit szólasz ehhez? - kérdé
48  II,  36|               különb ember! - felelte Dick ünnepélyesen, csókjaival
49  II,  99|              nemkülönben a vastag vén Dick is, ki - míg szárazhalból
50  II,  99|                 Inasom, a semmirevaló Dick, egészen el van ragadtatva
51  II,  99|           idegen hölgynek hittem, kit Dick említett...~- Ama hölgynek,
52  II,  99|              beszélné. Ma végre a vén Dick figyelmeztetett, hogy itt
53  II,  99|             kiáltott Edith ijedten. - Dick! Dick!~A vén fickót ugyan
54  II,  99|       kiáltott Edith ijedten. - Dick! Dick!~A vén fickót ugyan kiabálhatta,
55  II,  99|             hagyja egyedül a beteget? Dick! kiáltá amint csak telt
56  II,  99|             most hangzik a lépcsõkön, Dick közelgését jelentve.~Edith
57  II,  99|          pedig egy javíthatlan csont, Dick! Önt csak akkor nem találja
58  II,  99|            innen kiáltott a terembõl.~Dick együgyûen bámész arcot vágott.~-
59  II,  99|          grófok ezüst teakészletébõl. Dick majd le fogja hozni.~- Oh,
60  II,  99| elfogadhatom-e? Holla! Éppen itt megy Dick!~Csakugyan Dick jött az
61  II,  99|              itt megy Dick!~Csakugyan Dick jött az orvossággal.~- Dick! -
62  II,  99|           Dick jött az orvossággal.~- Dick! - parancsolá Sir Ihon -
63  II,  99|          Magamról tudom, Sir.~Eközben Dick jött vissza a csészével.~
64  II,  99|            nyomban odasietett, s Pált Dick segélyével kocsiba emelte
65  II,  99|             fog kezdõdni a nap, mikor Dick jónak látja reggel behozni