Rész, Fejezet

 1   1,  4  |          mosolygó arany napsugárt: amerre járni fog, ott mindig mindenütt
 2   1,  9  |          mélyen hatolt a testbe, s amerre ment, ott a test-folytonossági
 3   1,  9  |        Csodálatos idõszak volt ez, amerre csak járt, mindenütt visszagondolt
 4   1,  11 |   fiók-zerge! - suttogták a népek, amerre átment.~Barnás arcbõrén
 5   1,  11 |   konyhafüstnek. Arra mehetett ki, amerre akart.~A kunyhó oldalánál,
 6   1,  12 |        bont nekik ágyat éjszakára?~Amerre ment a falvakban, mindenütt
 7   1,  12 |             Minek? Menjünk inkább, amerre a két szemünk visz. Valami
 8   1,  12 |           aranyat leltek az utcán, amerre Veres László a múlt este
 9   1,  12 |          kiáltás: »Jön, jön!« Majd amerre jött, felzúgott a földrengetõ »
10   1,  12 |          lesz ez a mennyei listán.~Amerre ő lépdel, ott jár a dicsőség,~
11   1,  13 |           való ember. Hadd menjen, amerre a két szeme lát.~A »törzsek«
12   1,  16 |        király végre tova mehetett, amerre kétszer száz delejes szem
13   1,  17 |  rémletesen vonítottak a portákon, amerre átmentek, a templom tájékán
14   1,  17 |     emberek rémülve futottak szét, amerre ment.~- Ugyan korán jött
15   1,  17 |           is véres csíkot hagyott, amerre lecsúszott. Semmi kétség,
16   1,  17 |       ember visszafordulhat. Igaz: amerre Kaszpereknét hozta, mást
17   1,  17 |           hírrel, hogy a falvakon, amerre jött, a lakosok hamis aranyakat
18   1,  23 |           a kerten a templom felé, amerre a hadnagy elment a levelemmel.
19   1,  23 |       avagy a bútorokat, aszerint, amerre járt, s nagy fájdalmasan,
20   1,  24 |       átfogván a nyakát; csókolta, amerre érte: arcát, szemeit, ajakát.
21   1,  26 |         nádak recsegtek, ropogtak, amerre ment, mintha egy megvadult
22   1,  27 |    Mindenütt köszöntötték a népek, amerre ment. Környékünkön végtelenül
23   1,  27 |            Nagy kertje volt hozzá. Amerre a szem lát, a kékkõi bástyákról
24   1,  31 |      ide-oda, de csak arra indult, amerre az a hat gyertya világított
25   1,  34 |         megyek el innen a világba, amerre a két szemem visz.~Nem maradt
26  II,  2  |                Áldja meg az isten, amerre fordul! Igazi francia õ,
27  II,  5  |           lehetõleg azon a nyomon, amerre tegnap éjjel jöttek.~Minden
28  II,  7  |          szaladtak ki a folyosóból amerre láttak. A Matyi szakács
29  II,  7  |            kételkedõ bámulattal. - Amerre jött, arra megy. Hiszen
30  II,  55 |           Hiszen õ is ember! Megy, amerre vágyai vezérlik és azok
31  II,  66 |      Palinak, hogy hirtelen fusson amerre a két szeme lát, s keressen
32  II,  70 |           elrohant, mint az õrült, amerre ment, ki nem tért senkinek,
33  II,  83 |    szétszéled most szabadon, ki-ki amerre akar, s száz meg száz kellemes
34  II,  100|    vármegyének haszna belõle. Mert amerre azok a szép asszonyok laktak,
35  II,  123|     megindult szépen azon az úton, amerre jött, s meg sem állott Osgyánig,
36 III,  1  |      Tudhatta úgyis, mit történik. Amerre futott, mindenütt világos
37 III,  2  |           építették az országutat, amerre jártak.~Ott van, teszem
38 III,  19 |      Rajongó szeretet vette körül, amerre csak járt-kelt, különösen
39 III,  24 |      Miféle utat? Hát az utat oda, amerre õ lakik. Nem, nem, oda nem
40 III,  25 |   körülrepdesték, utána szaladtak, amerre ment s tenyerébõl kapkodták
41 III,  39 |            szent Nul partján volt, amerre nem szabad járni senkinek.~
42 III,  39 |         nem szabad járni senkinek.~Amerre ment, mindenütt földig hajoltak
43 III,  50 |     cserjésen túl s mentem utánuk, amerre vittek.~Egyszer balról csengõ
44 III,  56 |            kegyelmes jóvoltából.~S amerre vitte - pedig vitte a Nagyék
45 III,  63 |           barázdát szántott volna, amerre ment - vagy öt esztendeig
46 III,  78 |          vala a két kitûnõ vendég.~Amerre mentek, az öreg bácsi mindenütt
47 III,  82 |   reggeltõl estig minden irányban, amerre a halál valami szálakat
48 III,  94 |          lettek pirosak egy idõre, amerre lezuhant, és a csipkerózsák
49 III,  96 |     találta. A hosszú ambitusokon, amerre átment, a megyei urak vidám
50 III,  113|           Mely a földet nyomja.~De amerre útja viszi, faluk és szérük
51 III,  118|       Suttogás kelt a háta mögött, amerre ment. Némelyek átmentek
52 III,  127|            fejemet a szűk utcában, amerre haladtam, egy kinyitott
53 III,  146|        ragyogna, s mintha könnyei, amerre megy, ott maradnának csillogni
54 III,  148|      kapott. A hosszú ámbitusokon, amerre átment, a megyei urak vidám
55  IV,  4  |          rémülve futott erre-arra, amerre tatár nem érte. A hõsök
56  IV,  17 |           vonalat húz a levegõben, amerre a nyél fog következni, hogy
57  IV,  41 |         járt a szája, a falvakban, amerre mentünk, mindén házat ösmert,
58  IV,  46 |       bántatlanul mehettek jobbra, amerre akartok…~- Ti pedig balra -
59  IV,  97 |        most már upre púpos, mehet, amerre akar, nem ösmerik meg az
60  IV,  99 | megfigyeljétek. Nézzetek csak oda, amerre az ujjammal mutatok.~Az
61  IV,  127|           legtöbben szétszaladtak, amerre bírtak, de leginkább Temesvár
62  IV,  133|            csrip! hangzott utánam, amerre futottam, a fákról, a garádok
63  IV,  142|          kékes láng az egész utat, amerre ment. Két szarvára két halálfej
64  IV,  142|      hosszú fekete farka megseper, amerre fut, azon üszögösnek kényszeríti
65  IV,  148|        ültetni, aztán hadd menjen, amerre a ló viszi.~- De hátha valami