Rész, Fejezet
1 1, 3 | fekete szám volt. Kezével õrült röhögéssel megdöfködte a
2 1, 3 | figyelmesen vizsgálva az õrült minden mozdulatát s boncolgatva
3 1, 4 | harcolni, perorálni, az õrült eszeveszettség…~Így gondolkoztak
4 1, 4 | melle zihált, s ereiben õrült sebességgel lüktetett a
5 1, 5 | mákonyivó, soha nem hallott, õrült, bolondos, képtelen eszmezagyvalékról,
6 1, 5 | világfelforgató emberek izgatott, õrült álmainak szörnyszüleménye.~
7 1, 6 | mákony-ivó, soha nem hallott, õrült, bolondos eszmezagyvalékról,
8 1, 7 | harcolni, perorálni: az õrült eszeveszettség…~Így gondolkoztak
9 1, 11 | piheg a kebled!~Mint az õrült futott vizet keresni. Ott
10 1, 12 | beszaladgálta az utcákat, mint az õrült, felhajszolta az egész város
11 1, 12 | amarra rohant, mint egy õrült, de az üstnek se híre, se
12 1, 13 | Jahodovska körüle forogni õrült sebességgel, úgyhogy húsz
13 1, 13 | kezével. - Oh, hogyisne! Csak õrült ilyet kitalálhatta. Az anyja?
14 1, 14 | ravatal állt üresen. Ebben az õrült forróságban senkinek sincs
15 1, 14 | szakadatlanul.~E majmolásban, ez õrült kapaszkodásban sok ember
16 1, 15 | együgyû krónikája szerint egy õrült barát festett Vitéz János
17 1, 15 | garádicsokon fel s le, mint egy õrült, bõgve, mint egy vadbika:~-
18 1, 17 | sztaroszta elrohant, mint az õrült, ki a pitvarajtón, a kapun,
19 1, 18 | könyvpéldányokat vásárolnak õrült szenvedéllyel, minélfogva
20 1, 22 | szemben.)~Nem, nem, ezt az õrült makacsságot lehetetlen megtörni,
21 1, 23 | veszek. Hát nem volt az õrült, aki az ilyet elõször kigondolta?
22 1, 24 | adhatom.~- Nyugodt lehet.~Õrült sebesen rohant az idõ. Észre
23 1, 32 | s alá a parton, mint egy õrült:~- Meghalt? - kérdé félénken,
24 1, 33 | következményektõl. Hisz itt egy õrült licitáció talál kiütni a
25 1, 34 | tépte a haját, mint egy õrült.~- Most már minden világos -
26 II, 3 | szelíd férfiú gyógyíthatlan õrült, - hanem hát ez mind csak
27 II, 14 | toporzékolni, mint egy õrült. - Megölöm... fõbelövöm
28 II, 18 | azzal futott ki, mint az õrült, még a kalapját is otthagyta.
29 II, 26 | szívbe belõtt mérges nyíl õrült fájdalmat okozó kínja hajtanak,
30 II, 34 | bizonyítványait. És mégsem vagyok õrült - pedig nem tudom egészen
31 II, 34 | történt, hogy a macskát õrült sietségemben szintén befalaztam
32 II, 35 | e kérdést intézte.~- Egy õrült vitte véghez e gyilkosságot -
33 II, 35 | mondám -, egy dühössé lett õrült, ki egy közeli õrültekházából
34 II, 35 | felelé Dupin -, de az õrült hangja az õ legvadabb rohamaiban
35 II, 35 | mit mondani fogok. Valóban õrült volnék, ha ezt várnám. Mégis
36 II, 36 | kilopták a zsebembõl. Mint az õrült rohantam vissza a Kék Hering-hez,
37 II, 39 | könnyeivel megfüröszti, õrült kétségbeeséssel beszél az
38 II, 51 | ördög, és pazarló, mint egy õrült, a férfi szerelmes, mint
39 II, 51 | észrevételt, elrohant, mint az õrült.~Másnap a szokott órában
40 II, 67 | hirtelen felugrott, mint az õrült, s keresztülgázolva egy
41 II, 70 | hanem elrohant, mint az õrült, amerre ment, ki nem tért
42 II, 89 | fizetésemet nyelte el s engem õrült pazarló hírébe hozott, de
43 II, 90 | a patakok földuzzadtak s õrült vágtatással rohantak alá
44 II, 112| kellett történnie. Az az õrült fiú eljött éjszaka idején,
45 II, 112| Minek is mentem ki a parkba? Õrült voltam, tehetetlen voltam.
46 III, 1 | öregember és fölugrott, mint az õrült. Átellenben az ággyal a
47 III, 2 | van ítélve.~A bádogkarika õrült sebességgel kezd forogni.
48 III, 8 | futott el onnan, mint egy õrült, öt-hat embernek a tyúkszemére
49 III, 19 | nem érdekelné másképp az õrült játék.~A zsugori és tékozló
50 III, 40 | késsék a gyorsvonatról: õrült sietséggel csomagolta össze
51 III, 57 | nem ment el az eszed? Te õrült vagy.~- Nem az - felelte
52 III, 60 | elmegy a kocsi az úrfiért.~Õrült voltam dühömben, tomboltam,
53 III, 115| szerencsétlenségbe visz õrült bosszúterved. Mindig megborzadok,
54 III, 122| emberek azt hiszik, hogy õrült vagyok, pedig csak egy szerencsétlen
55 III, 122| gondolkozom, hogy hátha mégsem õrült ember az.~Ma megint szétnéztem
56 III, 125| keresztül-kasul a postákon õrült egymásutánban. Cigánybandákat
57 III, 128| fehér fátyolos legyek mintha õrült táncot járnának, úgy keringtek
58 III, 148| bárka megfordult.~A kocsis õrült sebességgel hajtott a székváros
59 IV, 7 | kastélykertben, mint az õrült.~Az asszony kereste a szobájában,
60 IV, 45 | posztón. »Ez az ember vagy õrült, vagy gazember, be kell
61 IV, 68 | Ez már szemtelenség! Õrült ön? Hogy mer velem így beszélni?
62 IV, 121| pénztárnok?~- Dehogy. Egyszerû õrült. Hát nem tudod? Idejött
63 IV, 131| haragosan fakadt ki:~- Micsoda õrült árak ezek! Egy rumpsteak
64 IV, 152| mentem az utcákon, mint az õrült, forró fejjel, tántorgó
|